Táncdalfesztivál '66 - A Nagy Generáció születése – Bródy Jánosa interjú

A Nagy Generáció születéséről készült dokumentumfilmben Bródy János is megtisztelt történeteivel, rávilágítva a körülményekre, buktatóira és sikereire. Az interjú központi témája az 1966-os Táncdalfesztivál, amelynek a célja - most már kimondhatjuk - a beatzene megszelídítése és a tánczenébe való beolvasztása volt, de nem teljesen úgy sültek el a dolgok, ahogyan azt elképzelték. A Táncdalfesztivál minden felsőbb akarat ellenére komoly elindítója és támogatója lett a hazai beatzenének, amely meghatározta a később kialakult újabb műfajok jövőjét.

Beszélgetésünk során a Táncdalfesztivált, kevésbé jelenítjük meg, ugyanis mi a történet előzményeiről és annak következményeiről – vagyis a Nagy Generáció születéséről - beszélgetünk. Kérdések százai jutnak eszünkbe. Miből, miért és hogyan indult el itthon a beatzene? Mennyire szólt bele a politika a fiatalok lázadásába? Miért nem akartak a beatzenészek eleinte magyarul énekelni és hogyan jutottak el odáig, hogy mégis magyarosították a beatzenét? Kellemes olvasást mindenkinek... (Máthé József "Fiery")

Mennyire támogatták a szülők a zenélést?

Otthon volt egy Gentlemen's Agreement egyesség a szüleimmel, hogy ameddig az egyetemen viszonylag normális jegyeket hozok, nem rúgnak ki, levizsgázom rendesen, addig nem szólnak bele, hogy a szabadidőmet hol töltöm el. Hát én a rendelkezésemre álló időt főképpen zenével töltöttem. Egyébként zeneszerető családban nőtem fel, apám nagyon szeretett zongorázni, de mindig volt otthon valamilyen hangszer, az anyám pedig szerette a régi népdalokat.

Ezek szerint lehetett hosszútávon tervezni?

Nem kellett tervezni, abban az időben nem terveztünk, abban az időben élveztük, hogy zenélünk.

Ez volt a beatzene hajnala?

A beatzene mindenhol megjelent a '60-as évek elején, bár beatzenének akkor kezdték csak nevezni, amikor a Beatles híre itthon is elterjedt, pedig a név eredete a beat-irodalom. A beatnemzedék lolyan költőkből, írókból állt, mint például Allen Ginsberg, Jack Kerouac, Neal Cassady, William S. Burroughs és Peter Orlovsky. Ők voltak a beatnikek. De Magyarországon a zenét nevezték jelentős ideig beatzenének. Néha voltak kiírások, mint beatzenekarok találkozói, de hivatalosan öntevékeny amatőr ifjúsági zenekar néven futottak azok az ifjúsági csoportok, amelyek nem voltak hivatásos zenészek, hanem csak úgy amatőr módon léptek fel különféle klubokban.

Mennyire volt partner ebben a rendszer?

Az a helyzet, hogy '56 után, a hatvanas években, az 1962-63-as konszolidációra való törekvés után úgy gondolták, hogy az a generáció, amelyik nem vett részt az 1956-os eseményekben az kapjon egy kis szabadságot és azt hiszem, hogy ebben a megalakult Kommunista Ifjúsági Szövetség is tevékeny szerepet játszott, ugyanis a fő cél az volt, hogy ezt a nemzedéket, aki főképp az utcán csatangolt, galerizett, balhézott és próbálta a maga energiáit és hormonjait kiélni, ezeket becsábítsák a különféle kulturális helyszínekre, művelődésiházakba, kultúrházakba.

Ahogy Hajnal Gábor mhatározta meg: "amit nem tudsz megszüntetni, annak az élére kell állni…"

Magukat a zenekarokat, meg a klubokat a KISZ támogatta, végülis mindenhol KISZ szervezet volt az, amelyik szervezte a fiatalság szórakoztatását. Mert voltak nagyon vagány KISZ szervezetek vagy nagyon vagány KISZ vezetők. Az egyetemi, főiskolás klubokban is a KISZ szervezet szervezte a hétvégi bulikat, ahol általában amatőr zenekarok léptek föl.

Mikor született meg az első gondolat, hogy saját dalt is lehetne írni?

Egész nap együtt voltunk. Együtt voltunk és a Leventével nagyon egymásra találtunk, mert miközben játszottuk azt a repertoárt, amit egyébként addig is, kiderült, hogy a Leventében meg bennem is egyféle kreatív hormonok működnek. Levente mondta, hogy ő már írt is dalokat, én is mondtam, hogy hát már én is úgy érzem, hogy ilyen dalokat mi is tudnánk írni. Tulajdonképpen egy probléma volt, hogy nem tudtunk jól angolul. (szerk: Nagyon sajnálom, hogy ezt a fontos mondatot nem elemeztük tovább. Mi lett volna, ha A zenekar szerzőpárosa tud angolul és angolnyelvű saját slágereket kezdenek írni? Ma angolul szólna minden magyar dal? A hatalom engedte volna? Később történt volna a lázadás? Eljutott volna az Illés a Táncdalfesztiválra? Talán egy következő beszélgetés alkalmával tovább bontjuk a szálakat...)

Tehát megírhattuk a zenét, de ahhoz akkor magyar szöveg kellett. És akkor mi ezen ott eltépelődtünk, hogy tudunk-e magyar szöveget írni és kísérleteztünk is vele, aztán viszonylag elég hamar kiderült, hogy a magyar szavak egymáshoz illesztésében nekem nagyobb a gyakorlatom, és a Levente inkább a zenei fantáziában erősebb. De azért az első dalokat úgymond közösen írtuk. Közösen írtuk ott a Nógrád-Verőcei Ifjúsági Táborban egy ház lapos tetején, ahol napközben fölcipeltük az erősítőket, széket és talán néhány üveg sört, és ott gityiztünk. Gityiztünk és ott jöttek létre az első dalok, de ez '65 nyarán volt és egy ideig még nem játszottuk őket, mert a zenekar vezető, Illés Lajos elég erősen állt ellen ennek a kísérletnek, mondván, hogy senki sem kíváncsi a magyar számokra.

Lajos sokáig nem tudott ellenállni…

Próbaképpen már '65 őszén a Boschban, ami egy kis klub, elég torz és nem igazán jó minőségű erősítőkön recsegtettük a szokásos repertoárunkat, belecsempésztünk egy magyar dalt, nevezetesen az Óh, mondd című dalt.

Hogyan fogadta a közönség?

A szünetben, mert ezek ilyen ötórai tea, tánc, 45 perc zene, 10 perc 15 perc szünet volt, a szünetben érdeklődtünk a közönségtől, hogy mit szólnak az új számhoz, amit magyarul énekeltünk. Néztek ránk, csodálkoztak, értetlenül, magyar számot? Nem hallottunk magyar számot.

Hogyan viszonyult a zenekar a hagyományos tánczenéhez?

Túlsúlyban voltak a hagyományos tánczenét képviselők, akiket mi nem nagyon szerettünk. Azok olyan idők voltak. Ez a két zenei réteg élesen különbözött egymástól. Később aztán megtörténtek az átjárások, az áthidalások, a kapcsolatok, de kezdetben nagyon élesen elvált. A hivatásos tánczenészek, és az amatőrök, a beatzenekarok más közönségnek játszott.

Hogyan került az Illés együttes a Táncdalfesztiválra?

Privilegizált helyzetben voltunk. Akkoriban az Illés zenekar már egy elég jelentős zenekarnak számított és már '66 tavaszán megjelentek saját számaink lemezen, tehát érthető volt a megkeresés. Ráadásul, úgy szólt a felkérés, hogy adjunk be számot és nem fognak kiszelektálni.

Mindenki a saját dalát énekelte?

A szerzők megírták a dalokat, utána kiosztották a különféle énekeseknek.

Ez az Illésre nem vonatkozott. Mitől volt még különleges a fesztivál?

Lehetett szavazni. Az első Táncdalfesztivál szenzációja az volt, hogy 1966-ban - tíz évvel ötvenhat után - a magyar közönség szabadon választhatott. Igaz, hogy a dalok és az előadók között, de szabadon választhatott és ez hihetetlen energiákat szabadított föl.

És az emberek éltek is a lehetőséggel…

Nem számítottak a televíziósok ekkora levél áradatra, ők egy kis műsort gondoltak és mondhatnám, hogy ebből országos népünnepély sorozat lett. A tévések megrémültek, amikor a postáról telefonáltak, hogy hozzanak zsákokat, mert annyi levelet kaptak.

A zenekar mit kapott a Táncdalfesztiváltól?

A Táncdalfesztivál nekünk országos ismertséget adott, mert attól kezdve, hogy az első Táncdalfesztiválon Leventével meghallhatta az egész ország, hogy még fáj minden csók, onnantól kezdve mindenki tudta, hogy van Magyarországon egy Illés zenekar.

Folytatjuk… (2023.05.15.)

Készítette: Máthé József "Fiery"

Az interjú a B&LlIne Kft segítségével készült.