Táncdalfesztivál '66 - A Nagy Generáció születése – Bakacsi Béla interjú

Bakacsi Béla 1942-ben született, A hazánkban letelepedett és híres sztár, a paraguayi Jose Arzamendia társaságában indult el komolyabb pályafutása, majd 1962-ben a szomszéd néni benevezte őt a Ki mit tud?-ra, ahol már táncdalénekesként pillanatok alatt berobbant a köztudatba. Az első, 1966-os táncdalfesztiválon közönségdíjat nyert a Bizony így van ez szívem című szerzeménnyel, ezt követően 1971-ig számos ORI-turnén vett részt. Ebben az időszakban nagy sikerrel lépett fel a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Jugoszláviában és Kubában is. 1970-től az NSZK-ban énekelt 1978-ig. Hazatérte után ő lett Magyarországon az első könnyűzenei menedzser.

Miért lettél táncdalénekes?

Hű, de nehezet kérdeztél. Tudod, a sporton kívül semmi más nem érdekelt. Egész nap fociztunk, sokszor még suli helyett is. 1959-ről van szó, úgyhogy nem tegnap volt. Akkoriban a Stollár Béla utcában laktam, mellette egy sarokra állt a mentők központja. A mentősök tartottak ünnepséget és a dísztermükben volt a műsor. Én elég közel férkőztem a színpadhoz, ahol egy kitűnő zenekar játszott. Addig még élőben soha nem hallottam tánczenét, sőt! Akkoriban kezdődött ez az egész modern zene a Novi Sad, vagy a Szabad Európa rádión keresztül beszivárogni – rettenetesen zavarták ezeket az állomásokat -, de élőben, hangszereken nem hallottam még soha és annyira megfogott ez a fajta muzsikálás, hogy attól a naptól kezdve mindenáron zenei iskolába akartam kerülni. Tőlünk egy sarokkal odébb a Szemere utcában volt a zeneiskola, ahol harmonikát oktattak, hawaii gitárt és hegedűt.

Ekkor jött a gitár?

Sajnos anyám döntötte el, hogy nekem a hegedű szakra kell jelentkeznem. Állatira utáltam, pláne, amit egy kezdő ki tud hozni ebből a hangszerből, az valami rémület. Viszont a gitártól megőrültem, annyira szép volt a hangja, ezért a hegedülés mellett elkezdtem klasszikus gitárt is tanulni. Adva volt egy zeneiskola, ahol még zeneelméletet is tanultunk és egy kicsit énekelgetni is. Első alaplépésnek nagyon jó helyre kerültem.

Hogyan lettél zenész?

Érettségi után nem vettek fel a képzőművészeti főiskolára, az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalatmál hirdettek tanuló felvételeket és oda jelentkeztem - ez 1959 őszén történt -, és fel is vettek. Természetesen nem szakadtam el a zenétől sem közben, mindenhova magammal cipeltem a gitáromat. A gyakorlatot az egyik üzletükben kezdtem, ahol az üzletvezető megkérdezte tőlem, hogy tanulok-e gitározni, majd mondta, hogy van egy paraguayi ismerőse, aki kitűnően gitározik, Jose Arzamendia. Miután puccs volt az országában, itt maradt Magyarországon és pillanatokon belül nagy sztár lett. Felfigyelt rá az ORI, amely rendezvényeinek is állandó részvevője volt. Tanított gitározni meg énekelni és annyira tetszett neki ez az egész, hogy alakítottunk egy duót és pancsóba bújva és így jártuk az országot.

Jött a Ki Mit Tud?

A Magyar Televízió és a KISZ bizottság meghirdette az első magyar Ki Mit Tud?-ot. A szomszéd néni szólt nekem, hogy benevezett engem. Tényleg hamarosan megkaptam az értesítést is, majd ahogy befejeződött a döntő, ahol egy ország ismert meg és mentem haza, anyám sírva várt otthon, mert megérkezett a sorkatonai behívóm is. Pár nap múlva, amikor elindultam a Flottilához, a TV-nek köszönhetően az úton végig álltak az emberek.

Aztán jött a Táncdalfesztivál

Lejött a Zsüti, a G. Dénes György és az Aldobói Nagy György zeneszerző direkt azért, hogy meghallgassanak, tudniillik minden szerző kereste az énekeseket a saját nótáihoz, hogy ki énekelje el. Annyira az elején járt még ez a dolog. Odahívtak az asztalukhoz miután ott több órát hallgattak és kérdezték, hogy szeretnék indulni a Táncdalfesztiválon? Hát persze!

Milyen volt belülről a fesztivál?

Akkoriban ugye pártállam volt igazából, hát a zsűribe természetesen szovjet elvtárs ült, NDK-s elvtárs, meg mit tudom én kik ültek a zsűriben, valami őrület volt.

Nem kapott nagyon magas pontszámot a dal, nem nagyon szerette a zsűri, nem tudom miért, vagy engem nem szeretett, ezt nem tudom. Még az is elképzelhető, hogy az volt a bajuk, hogy apám maszek hentes volt, de nem nagyon szerették a dalt, viszont a közönség a legtöbb szavazatot erre a dalra adta, sőt az egész első Táncdalfesztivál alatt ez a dal kapta a legtöbb szavazatot. Képzeld el, hogy meg kellett venni ezt a kis levelezőlapot, megírni, föladni a postán és a többi, hát… Hol voltak posták, meg vidéken, meg satöbbi. Úgyhogy bekerültem a döntőbe és elindult egy fantasztikus új élet. Állandóan utaztunk fellépni az ország határain belül, aztán meg már külföldön is.

Hogyan reagált a politika?

A politika nagyon beleszólt az egész műfajba, ha ők nem akarták, akkor neked nem lehetett lemezed. Ha ő nekik nem tetszett a szöveg, amit énekeltél, vagy annak egy része, azt úgy kihúzatták, ahogy kell. Szóval erősen irányítva voltunk. Sokszor – nem a mi öltözködésünket, de ugye – a beatesekét azt igen-igen megszólták és sokszor még rájuk is szóltak, hogy hát azért nem így kéne öltözni. Mint ahogy a gyerekeknek is, a Budai Ifjúsági Parkba fehér ing nyakkendővel kellett fölmenni. Szóval akkor még irányított volt elég erőteljesen ez az egész szakma… Túl éltük.

Folytatjuk... (2023.06.04.05.)

Készítette: Fiery