Gondolkozz I.
2017.12.30
Péntek este kilenc óra körül járt az idő, amikor Zsuzsa lakásán csörgött a vonalas telefon. Egyre kevesebben használják ezt az elavult technológiát, hát még ilyenkor. Zsuzsa valami romantikus filmet nézett, kényelmesen elheveredve az ágyon. A férje, Laci még nem ért haza a munkából. Viktor, az egyetlen gyerek pedig már lassan egy éve, hogy elköltözött otthonról egy másik kerületbe, hogy elkezdje önálló felnőtt életét. Zsuzsi felvette a telefont. A vonal másik végén egy fiatal férfi izgatott hangját hallotta:
- Te vagy az anyu?
- Viktor, te vagy az?
- Igen, az vagyok, nagy baj van!
- Úristen, kisfiam mi történt?
- Éppen indultunk hazafelé a haverokkal, és itt az Attila utcában karamboloztunk.
- Jézusom! Nincs semmi bajod?
- Nem, szerencsére megúsztuk ép bőrrel, a mi kocsinknak szinte alig lett baja, de az autó, amelyiknek neki mentem, az kissé tropa lett.
- Te vezettél? De hát neked nincs is jogosítványod!
- Tudod, a többiek ittak és nem mertek vezetni, én meg gondoltam, ha elkap a rendőr, legalább nem veheti el a jogsimat, ha egyszer nincs.
- Mi történt, mondd már!
- Sajnos beleszálltam egy másik autóba, és elég nagy a kár. De rendes a tulaj, azt mondta, ha kifizetem készpénzben, akkor nem jelent fel.
- Mennyiről van szó?
- ....
- Mennyi pénz kellene?
- Felmértük a károkat és olyan kétszázezer körül.
- Kisfiam, nincs itthon ennyi pénz.
- Azt mondják, hogy jó lesz ékszer is.
- Mindjárt megkeresem... várj, megjött apád...
- De anyu...
Ekkor kinyílt a bejárati ajtó, Laci érkezett haza. Amikor meglátta felesége riadt tekintetét, a füléhez szorított telefonnal, értetlenül kérdezte, hogy mi történt?
- Viktor karambolozott.
- Kórházban van? Mi van vele?
- Nem, vele minden rendben, csak összetört egy autót, és pénz kellene neki, hogy ne jelentsék fel.
- Mit tört össze? Ő vezetett? Nem is tudtam, hogy tud vezetni.
- Igen, ő vezetett. Mennyi pénz van nálad? - majd beleszólt a telefonba: - Várj Viktor, összeszedjük és odavisszük.
- Nem, nem anyu, elküldöm érte Sanyit, neki adjátok oda!
A férj, aki szintén rácsavarodott a telefonkagylóra értetlenül nézett Zsuzsára, hogy ki az a Sanyi, majd hirtelen úgy döntött, hogy kiveszi felesége kezéből a kagylót és majd ő beszél a fiával.
- Hol vagy Viktor, indulok érted, biztosan meg lehet ezt beszélni.
- Ne gyertek, Sanyi már elindult a pénzért, adjátok neki oda, a többit én elintézem.
- Nem, azonnal indulunk, merre vagy?
- Attila utca - súgta oda az asszony.
- Nem kell, elintézem én!
- Azonnal indulunk! - döntötte el Laci, ekkor a vonal szinte abban a pillanatban megszakadt. A pár nem tudta mire vélni a dolgot, de most nem is ez volt a fontos. Amíg a nő kapkodva dobálta magára a ruhákat, Laci csak kérdezett, és kérdezett:
- Mióta tud vezetni? Miért ő vezetett? Mi az, hogy vigyünk pénzt? Mi van a kötelezővel, vagy a Cascoval? És miért nem mobilon hívott?
- Az asszony mindenre válaszolt, még arra is automatikusan amire maga sem tudott magyarázatot, történetesen, hogy miért nem mobilon jelentkezett.
- Biztosan lemerült neki, és csak a vonalas számot tudta fejből.
Pár perccel később az autó már "ezerrel" száguldott az Attila út felé, két perc alatt ott is voltak. Fel-le végig járták az utat, de balesetnek nyoma sem volt. Laci feje kezdett kitisztulni, és kérte feleségét, hogy csörgesse már a mobilján a gyereket.
- De ha lemerült akkor hiába hívom.
- Azért csak próbálkozz!
A nő lemondóan legyintett, és bepötyögte a megfelelő számokat.
- Kicsöng, de nem veszi fel!
Kezdett összeállni a kép. Tulajdonképpen Laci végig sejtette, hogy mi történhetett, de az izgalom, hogy baj lehet a fiával, ezt az érzést háttérbe szorította.
- Ha kicsöng, akkor nincs lemerülve.
Egyszer csak megszűnt a csörgés, és egy álmos hang szólalt meg a vonal másik végén:
- Igen?
- Te vagy az Viktor? - kérdezte aggódó hangon Zsuzsa.
- Anyu? Mi a baj?
- Mi van veled, hol vagy?
- Korán lefeküdtem aludni, mert rosszul éreztem magam. Mi történt?
Ám ezzel még nincs vége...
Írta: Fiery