Cikipédia 15/7 - Tabán ’24

Hosszú évek óta foglalkozom az éppen aktuális Tabán fesztivál történéseivel, nem eltitkolva az ott lezajlott események pozitív és negatív élményeit. Itt a hegyoldalban mindig történik valami, ami tízezreket csábít ki a szabadba. Amióta kijárok ide, rengeteg változóval találkozhattam, de állandó csak egy volt, Török Ádám, aki ennyi esztendő alatt  bármikor megtehette volna, hogy ő is az esti szürkületben váljon másfél órára bálvánnyá, de neki fontosabb feladata volt a sztárkodásnál. Török bácsi a reflektorfényben sütkérezést meghagyta a '70-es-'80-as években a gyárilag agyon marketingelt LGT-nek, majd a rendszerváltás után a slágeripar sikertermékeinek. Neki elég volt a délutáni mindent elvakító napfény, produkciója minden esetben felejthetetlen maradt.

Ádám azzal is tisztában volt, hogy a pillanatnyi csillagtúra még nem jelent öröklétet a magyar rockzene történelemkönyvében és igaza volt. Ki tudja már, hogy mennyi nagyreménység mutatkozott be itt üstökösként, hogy aztán kifacsarva, kiégve, megunva hullócsillagként felejtődjön el. Ötven éven keresztül szinte minden évben Töröl Ádám indította be a hegyoldali hangulatot. Egyik alkalommal sem volt könnyű dolga, mégis minden alkalommal megoldotta.

A zenekar több mint fél évszázados pályafutása során minden felállásában rétegzenét játszott. Voltak mélypontok és voltak csúcspontok, de Török bácsi mindig töretlenül folytatta megkezdett útját. Nos, ez a rétegzenekar minden május 1-én – később már augusztus 20. körül is - kiment a Tabánba és elő hívta a tavaszt. De hogyan?

A rétegzenét nagyon kevesen szeretik – ezért nevezzük rétegzenének -, de ami az ő által irányított zenekarban van, ami Ádámban volt, azt a botfülű amatőrnek is könnyű volt felfedezni: a zenei tudás, a közönség iránti tisztelet és a zene végtelen szeretete és az alázatos zenész/zenészek. Ezek a nyerő lapok!

Az utolsó években már nagyon betegen - sőt volt, hogy szinte hang nélkül - lépett színpadra, de ott volt és muzsikájával elvonta a figyelmünket a bajról! Nem sokáig mehetett ez így tovább. Sajnos, tavaly már nem lehetett köztünk, pedig nagyon vártuk, mint ahogy idén is várni fogjuk és minden bizonnyal jövőre is...

A hegyoldalba kilátogatóknak a jó hír az, hogy idén újra lesz Mini koncert a Tabánban, a rossz hír, hogy már Török bácsi nélkül. A hír első részének nagyon örülünk, a második részt pedig tudomásul kell vennünk. Én eddig még sosem hallottam az emlékzenekart, de a szakma egyöntetűen azt állítja, hogy nagyon jók, én pedig hiszek nekik, másmilyen nem is lehet az új Mini, mert tudás, szív és szeretet nélkül egy nemlétező zenekarról beszélnénk. 

A május 1-i fesztivált a szervezők fura módon állították össze, hiszen minőséggel indul és mennyiséggel zárul. A buli délután 15:30-kor indul az Alapi Power Band koncertjével. Végre egy újabb minőségre komolyan adó zenekar. Gondolom, az eddás Alapi Pistit senkinek sem kell bemutatni, nos szakmai tudásban a társai sem kevesebbek – csak ők nem az Eddában játszanak. A formáció egy évtizede működik, már de eddig inkább a maguk örömére zenéltek. Az APB egyébként ősszel jelentkezett lemezzel és ebben a felállásban idén január 27-én mutatkozott be. Remélem, ezúttal is oda dörrentenek rendesen. 

16:30 A Mini fellépése következik és ha Ádám nélkül is, de az ő munkásságának szellemében adják elő legizgalmasabb dalait. Bízom benne, hogy a végére feltör a nézőtérről a vastaps.

17:45 Számomra meglepetés, hogy a Mobilmánia már megint ilyen korán kezd, miközben nem kevés rajongóval rendelkezik. A zenekar részéről ez a fellépés igen csak különlegesnek ígérkezik, hiszen Budapest nagyközönsége most ismerkedik meg a banda új frontemberével, Tóth Attilával, aki nemrég igazolt át a Pokolgép zenekarból. Kíváncsian várom, hogy milyen egyedi produkcióval lép Rudán, Stula, vagy Gamsz Árpi örökébe. A lecke alaposan fel van adva!

19:00 Deák Bill Gyula következik. Billre bármit lehet mondani, mert ő akármit csinálhat a színpadon, egy valóságos legenda. Koncertjeire már nem azért megyünk, hogy valami újdonságot, érdekességet, zenei csemegét kapjunk, nem is a minőség a fontos, egyszerűen csak egy hatalmasat nosztalgiázunk a külvárosi klubokról, a matrózcsíkos pólós lányokról, az ifipark előtt várakozó "csövesekről", vagy a Kőbányai sörről. Bill utóbbi nagy klubbulija az Arénában kiábrándító volt, de addig örüljünk, amíg ő ott áll – vagy ül. És mi becsüljük meg a blűűűűz énekest, mert ő ma az egyik legnagyobb ikonunk.

20:30 Mondanám, hogy az est fénypontja a Bikini, hiszen az Edda mellett ez a banda volt az egyetlen, amelyik a '80-as évek közepén sikeresen átvészelte a rockzene iszonyúan nehéz időszakát. Persze köszönhetik elsősorban a poposított zenéjüknek és annak, hogy bekerültek az országos rádióba, ami harminc éven keresztül éjjel-nappal úgy tolta zenéjüket, mintha kötelező lett volna. Bár más rockzenekarok is megkaphatták volna ezt a hatalmas lehetőséget. Tulajdonképpen a Bikini lett az új LGT. A Bikini kiváló muzsikusokból áll, de az utóbbi években – évtizedben - mintha néhányan a muzsikusok közül elbizonytalanodtak volna. Hiába a médián keresztül összeblattolt tömeg, a zenekar valamiért jobban bízik a technikában, mint saját tudásában. Most zárhatnám beharangozómat azzal, hogy remélem ezúttal félre teszik a kiegészítő technikát és élő hangban jelentkeznek be – nem csak a "köszönömkor" -, de ha sikerüket a Barba Negrában, vagy az Arénában nem bízták a véletlenre, ezúttal sem fogják. A közönséget persze az egyáltalán nem érdekli, hogy melyik album hányas trekkje szólal meg éppen, ők boldogan emlékeznek a Poptarisznya időszakra, vagy a Boross-Bochkor időszakra, amikor szinte kísérőzene volt mögöttük a Bikini.

Hagyománynak tekinthető – sajnos -, hogy az átszerelési szünetekben DJ Dominique igyekszik a hangulatot felhúzva tartani. Ezúttal üzenném neki – és főleg ezért készült a beharangozó is -, amennyiben ő lesz újra a program felelőse, jó lenne, ha végre nem az évek óta ugyanaz a szokásos 8-10 unalomig játszott felvételét hozná magával, mert már tavaly is idegesítő volt, sőt tavaly előtt is és három éve is. A tököm ki van a Queen We Will Rock You-jával, a Homok a szélben és a többi idegesítően nem odavaló zenéjével. Persze az nem baj, ha ezek a dalok egyszer-egyszer megszólalnak, na de minden évben ugyanazok??? Ha kifogást keresnék, hogy miért nem akarok kimenni a Tabánba, hát a botcsinálta lemezlovasra fognám csípőből. Most komolyan, milyen DJ már az, akinek hosszú éveken keresztül ugyanaz a tíz dal adja a repertoárt? Hát nincs több lemeze a '60-as, '70-es, '80-as évekből? Muszály állandóan csak a Poptarisznyából - később Sláger rádióból - ismert előadókat erőltetni hányásig! Szüksége van Pressernek, Demjénnek, Ferónak, vagy D, Nagynak még plusz reklám kampányra?

Őszintén bízom abban, hogy az idő szép lesz, a zenekarok jók és a lemezlovas pedig normális, a Tabánba illő zenét hoz magával. A közönség mindenképp jól érzi majd magát, erről Abaházy showman is gondoskodik, ez biztos. Szóval minden olyan tabános lesz, mint az összes tavasznyitó... Egyedül csak a jó öreg Török bácsi fog hiányozni…

Írta: Fiery

fotó: Jónás Tamás