Cikipédia 14/52 – Totális metál a Föld árnyékos oldalán 1. rész

1986-ban megjelent a Pokolgép zenekar első albuma, az ember azt gondolná, hogy akkor ez egy nagyszerű év. Nem így lett. Előző három fejezetben a decemberi Petőfi Csarnokbeli balhén rugózhattunk, ahol a felelősök a felelősséget a bandára akarták kenni, nézzük, mi történt egy hónappal korábban, de előbb beszéljünk a történet másik fontos főszereplőjéről, az Omegáról.

Az Omega együttes – Benkő Lászlóval az élen – mindig is segített a feltörekvő zenekaroknak, akikben volt fantázia, mögöttük rajongótábor és mégsem kaptak elegendő elvtársi támogatást, a sajtótól figyelmet. Ilyen volt '79-ben - kakukktojás - a Hobo Blues Band, '80-ban - a legfeketébb bárány -, a Beatrice, és '86-ben a magyar metál banda, Pokolgép zenekar. Ez utóbbi zenekar útját mintha a sátán egyengette volna és ezúttal Kóbor Jánosra csapott le.

Az énekes, Kóbor János a lézersugarak gyújtópontjában állt. A zöld fények jól illusztrálják a dalt: az Omega a Challanger űrhajó tragikusan elhunyt személyzetének állított emléket. A szám közben Kóbor összerándult, de végig énekelte a strófát, s kitáncolt a színpadról. Visszajött, felgyulladtak a fények, leállt a zene. Látszott, hogy a szőke hajú énekes halántékából csorog a vér, vörös lett tőle a mellkasa is. Döbbent csend következett. — Melyikőtöktől kaptam ezt? — kérdezte Kóbor remegő hangon. Nem volt válasz. Magyarországon első ízben szakadt félbe rockkoncert a fellépő együttest ért támadás miatt.

Minden a szokásos módon indult. Az Omega országos turnét hirdetett és Benkő Laci úgy döntött, hogy a vendégzenekar ezúttal a Pokolgép lesz. A jó szándék mellett persze lehetett önös érdek is, hiszen az Omega ebben az évben jelentette meg korabeli hírek szerint metálosra sikeredett A Föld árnyékos oldalán című lemezét. A tervek szerint a két fellépő nagyszerűen egészítette ki egymást és az Omega – nem titkolt szándékkal – a legfiatalabb rajongókhoz is eljuthatott. Nézzük akkor, hogy mi történt 1986 novemberében, amiért elő lehetett venni a szegeccsel kivert öltözékű rocker zenekart. Az Ifjúsági Magazinban jelent meg elsőként egy rövid beszélgetés Benkő Lászlóval az év végi turnéval kapcsolatban. Minden előre kiszámítva, hiba nem történhet.

Az Omega együttes november 18-tól december 1-ig, nyolc előadásból álló turnéjával zárja az 1986-os évet. - Elsősorban vidéki nagyvárosok sportcsarnokaiban játszunk - mondja Benkő László. - A Föld árnyékos oldalán című lemezünk megjelenése után áprilisban indult az a koncertsorozat, amelynek során olyan helyeken léptünk fel, ahol már 10-12 éve nem játszottunk. Az új, a közönség számára ismeretlen lemezanyaggal mutatkoztunk be, a mostani tizenévesek s az előző generáció képviselői előtt. Ők voltak a lemez első kritikusai. Úgy építettük fel a műsort, hogy belevettünk olyan számokat is, amelyeket már ismert a közönség, de stílusában, hangulatában, látványban nagyon jól illeszkedtek a bemutatott új zenei anyaghoz. A közönség részéről jó visszhangja volt a műsornak, jóllehet kicsit tartottunk a fogadtatástól. Nem tudhattuk előre, milyen veszélyt jelenthet egy teljesen idegen zenei anyag, a korábban megismert "omegás" stílussal szemben. A nyári turné is bizonyította azonban, hogy nincs mitől tartanunk. A Balaton partján a szabadtéri színpadokon is folytatódott a sikersorozat. Az 1986-os koncertek időpontjai és helyszínei: november 18. Miskolc, 19. Debrecen, 21. Szombathely, 22. Veszprém, 24. Szeged,27. Kaposvár és 28. Pécs.

Az Omega 1986-ban már legendás zenekarnak számított, amely minden egyes divat változására azonnal reagálva képes volt folyamatosan a legnagyobbak közt maradni. A Képes Újság a legendákat nem kímélve mutatta be – szubjektíven, kidolgozatlanul és teljes rosszindulattal - az új albumot.

Szegény, kivénhedt, szánalomra méltó, potrohos huszárok. Minek ez már? Veszi ezt még valaki? Isszák vagy eszik? A múlt nagy hősei, csillagai, az OMEGA együttes (Kóbor, Benkő, Molnár, Mihály, Debreczeni), íme, újra egy unalmas, enervált, selejt zenei produkcióval lépett közönség elé. Tizenkettedik nagylemezük: Sírós-nyivákoló sympho-rock, picsogós dalszövegek. Némi PINK FLOYD hommage dereng: A föld árnyékos oldalán — Dark Side Of The Moon, a B-oldal első száma itt is, ott is A Pénz — Money. Mindez csak a beavatottak kedvéért, aki meg nem ismeri a PINK FLOYD opust, annak mindegy. A gyöngébbek kedvéért csak annyit: egyetlen igazi jó szám sincs a korongon, amely a régebbi, felejthetetlen OMEGA-slágerek mellé állítható. A Nagy Folyó volt az utolsó jó szerzemény, azóta majdnem semmi.

Letargikus, hazug, önismétlő világűri relációk, csillagok, hold, Gammapolis, semmi kézzelfogható valóság, csak nyavalygás. Még ha Kóborék azt is hiszik magukról, hogy Földünk árnyékos oldalán "éldegélnek, tengődnek", az sem igazolja őket, hogy ilyen vizenyős muzsikával lépjenek elő. Nem vagyunk a Magyarországon divatos napfény-zene (Dolly Roll, R-go stb.) hódolói se, sőt... Az OMEGÁT jobban szívügyünknek tartjuk, nem hagyhatjuk említés nélkül valamikori kedvenc zenekarunk haldoklását. Egy haldokló véges gyöngülésben szenvedő-vergődő OMEGÁT ismerhettünk meg az említett dalok alapján, egy olyan OMEGÁT, amelyen már a napsugarak se segíthetnek, hisz karrierjük végleg leáldozott, hacsak nem születnek újból poraikból.

Írta ezt a "szakértő" 1986-ban. Indításnak azért ez még az Omegának sem volt kedvező előjel, de nem azért éltek túl a színpadon majdnem negyedszáz évet, hogy egy negatív kritika miatt bármitől is megrettenjenek. Az Omega mellesleg az idén volt 61 éves, de sajnos ezt a szép kort a zenészek közül sokan nem élték meg és csak ezért nincs ma már Omega. De az Omegából kibontakozó zenei társulatok már nem viszik, de tovább őrzik a lángot. 

A Hajdúbihari Napló számolt be a turné második állomásáról, a debreceni fellépésről és az újságíró nem fogta vissza magát, a Pokolgép együttest egy alig közepes színvonalú amatőr bandának mutatta be, akiért csak a gyerekek lelkendeznek, tehát múló állapot – itt megjegyezném, hogy amikor a Piramist kellett a földbe döngölni, ugyanezt a "gyerek-kártyát" húzták elő a cilinderből -. De hogy a szerkesztő elvtárs frusztrációját ne csak a vendégzenekaron töltse ki, az Omegát egy megújulásra képtelen nyugdíjas társulatnak állította be. 

Rendkívüli állapothoz is hasonlíthattuk volna a debreceni sportcsarnok környékét a múlt hét szerdáján. Az Omega koncertje előtt a rockerek felvonulásához számottevő rendőrségi statisztéria járult, s a kutyákat hergelő, a rendőröket cukkoló fiatalok - tegyük hozzá, az elenyésző kisebbség - láttán az arra sétáló járókelő okkal érezhette: szükség van a készültségre, de a több egyenruhás az ott szolgálatot teljesítők nyugodtabb fellépését eredményezné. Az Omega koncertje évekig rangos könnyűzenei esemény volt az ország bármely pontján. A fiatalok akármekkora termet zsúfolásig töltöttek, s a jegyekért hetekkel előbb verekedni kellett. A mostani turné előtt néhány nappal kósza hírek kezdtek keringeni az Omega-tagok feltűnő szívélyességéről, amellyel a sajtó munkatársai iránt viseltetnek. Az együttes busza Debrecenben az Unió Áruház előtt árulta a jegyeket. Minden egyéb módon - tegyük hozzá, hogy tisztességes módszerekkel - igyekezett az együttes fokozni a reklámot.

Az eljárások között a Pokolgép előzenekarként való alkalmazása érdemel említést. A heavy metal zenét játszó bandát állítólag korábban nem fogadta a város (legalábbis ezt mondta bemutatkozásul a Pokolgép énekese). Mindenesetre a fekete bőrruhások igyekeztek is megköszönni a lehetőséget, s zenéjükkel közepesnél valamivel jobb hangulatot teremtettek. Ennél többre képtelenek voltak, de nem rajtuk múlott a dolog. A közönség két egymástól jól elkülöníthető táborra oszlott. Az inkább harmincas, mint húszas éveiket taposó olykor kisgyerekeikkel együtt érkező — nemzedékre, azaz az Omega egykori híveire és mai szimpatizánsaira, másrészt a Pokolgép zenéjét szeretőkre. Az előbbieket nem tudta az előzenekar koncerthangulatba hozni.

A saját mintegy 300-350 főnyi, a játéktéren tömörülő híveit viszont igazi koncerthangulatba ringatta. Aktív kapcsolat alakult ki a zenekar és a csápoló, többnyire tizenhárom - tizenhat éves kamaszokból álló rajongósereg között. A fiatalokat szemmel láthatólag nem zavarta a közepes színvonalú hangosítás, a Pokolgép nem különösebben eredeti zenéje, a jónak csak jóindulattal mondható, de valójában közepes, olykor közhelyekkel tarkított szöveg.

Az előzenekar okozta hangulat a kissé hosszú szünet alatt érezhetően süllyedt. A Pokolgép drukkerei udvarias várakozással, a saját rajongók felfokozott érdeklődéssel várták az Omegát. A várakozásoknak nem tudott a zenekar megfelelni. A régi rajongók kissé hitetlenkedve fogadták a keményen csengő heavy metalos zenét, az áthangszerelt variációkat. Hamar világossá vált, hogy ezen az estén az Omega a régi rajongókat is és az előzenekar bandáját is szerette volna megnyerni magának. Ez azonban nem sikerült, a Pokolgépnél még csápoló több száz főnyi fiatal hangulatának mérséklődése azon is érezhető volt, hogy az Omega és a színpad előttiek aktív kapcsolatának hiánya miatt csakhamar alig ötvenen drukkoltak a zenekarnak. A többiek, csakúgy, mint a nézőtéren ülő több száz ember csupán nézték a zenekart. Sajnálatos módon a régi Omega-slágerek nem hangzottak el. Ez önmagában még nem lenne hiba, de újakat nem tudott az együttes bemutatni az őszi turné nyitó előadásán. Mindössze két kivétel volt, a Léna - szintén keményen eljátszva -, s a Challenger katasztrófája kapcsán keletkezett Fekete doboz. Mindkettő kifejezetten szép, dallamos, igazi omegás nóta. Ezektől eltekintve egy fáradt, rutinjából építkező Omegát láttunk. A szakmai tudás, a biztos hangszerkezelés, a zenekar régi erényei közé tartozik. Ezúttal sem kellett ebben csalódni, s az Omega egy-egy tagja egy-egy szóló alkalmával bravúrosan muzsikált. Az viszont feltűnt, hogy sokszor akkor is szólt a zene, ha a gitáros épp gitárt cserélt. Volt valami jelképes ebben a dologban. Az az Omega, amelyik 25 évvel ezelőtt keletkezett, idejekorán és jól, profi eszközökbe fektette tőkéjét. Ezek a hangszerek, elektromos berendezések, lézerek és fényágyúk sokat segítettek a magyar könnyűzenének.

Most az Omegát szolgálták, s a gépezet tökéletesen működött. A negyvenes éveiket taposó zenészek olykor kimehettek a színpadról kicsikét pihenni. Az Omegára is ráférne egy kis pihenés, az erőgyűjtés a megújuláshoz. S talán akkor nem fordulna elő, hogy az igen menő zenekar negyedszázados múlttal a háta mögött egy műsorban egy alkalommal tud vastapsot, s a közönség egyöntetű elismerését kiváltani. Akkor, amikor a nem éppen friss, de még mindig gyönyörű Gyöngyhajú lányt játsszák el. Sajnálatos tény, hogy az Omega későn vette észre a nosztalgiázni összegyűlt közönség a régi slágereket is várja. Várja ezenkívül az új omegás slágereket.

A mostani koncert egyértelműen azt mutatja, ha az Omega a Pokolgép rajongóira számít, téved. Ezeknek a gyerekeknek az Omega nem elég kemény, így a rocker zenekarral való szövetkezés csak pillanatnyi megoldás. A szövetséggel az Omega nem nyerhet, de sokat veszíthet. Akárhogy is csavarjuk a dolgot, az Omega remélhetőleg csak rövid időre a (beat)Föld árnyékos oldalára került.

Aki egyszer át élte a beatzene forradalmát és az idősebb nemzedékkel szemben harcolt a műfaj elfogadásért, az miért nem érti meg, hogy ezúttal ugyanaz történik, csak most ő az idősebb generáció. A Pokolgép 1986-ban megjelent első albuma nem nagyon érdekelte a popzenéből kiöregedő sajtót, egyedül talán az Ifjúsági Magazin tett róla említést néhány sorban.

Elkészült az első magyar heavy metal lemez. Az első, mert mint ahogy az ifjú metalisták egyik képviselője néhány évvel ezelőtt egy magánbeszélgetésben elmondta, szerinte a P. Mobilnak és társainak semmi közük a heavy métáihoz, amit ők művelnek, az bizony nem más, mint hard rock. (A hard rock elé jelzőt is tett, de ezt most az illendőség kedvéért nem írom ide.)

A Pokolgép lemeze valódi heavy metal. Még akkor is, ha a szövegeket nem más írta rá, mint Nagy Feró. A jel, Démon a tűz, Totális Metál, Átkozott nemzedék, Bon Scott emlékére. A Pokolgép valószínűleg elsősorban hasonlítani akar, illetve talán meghonosítani egy stílust, amelynek szinte minden rockkultúrával rendelkező országban van már hagyománya. Az ő dolguk, csinálják, ha valakinek ez kell, hallgassa! De azért ne higgye, hogy ez mindennek a teteje! A rockzenéé különösen nem.

Mint láthatjuk a sajtó úgy népszerűsített, hogy közben mindkét zenekarba belerúgott. Mi jöhet még? Később is így lesz, de az már az incidens miatt, amit Pokolgép rajongók követtek el az Omega zenészei ellen.

Folytatjuk... (2023.12.07.)

Készítette: Fiery