Cikipédia 14/48 Miért maradt el a Lord koncert, avagy vihar a biliben 2.rész

Az eddig országosan ismeretlennek számító szombathelyi Lord együttes Vida Feri kiváló üzleti érzékének és kapcsolatának köszönhetően a mesterséges lázadás után egy pillanat alatt az országos figyelem középpontjába került. A Magyar Ifjúságban megjelent írásra a pánikba esett "nagyok" egymás után reagáltak, magyarázkodtak, pedig már régen nem volt fontos – az elején sem -, hogy a vidéki kis banda fellépett egy koncerten, vagy nem.

Van, amikor már nem lehet elmenni szó nélkül a sértegetések mellett, meg kell védeni a mundér becsületét, mert ha nem, az súlyos következményekkel is járhat és a Karthagónak nem jött volna jól. Jöjjön az első reakció az egyik fő érintettől, Szigeti Ferenctől, a Karthago együttes vezetőjétől:

Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon örülök, hogy a Magyar Ifjúság közölte Zoltán János nyilatkozatát a Vas Népe című újságban, mert csak így tudhattam meg, hogyan is nyilatkoznak Vas megyében a helyi sajtóban (némileg felelőtlenül és megalapozatlanul) budapesti rockügyekről. Ezért néhány alapvető tárgyi tévedést szeretnék eloszlatni az elmaradt Lord-koncert kapcsán (mint abszolút illetékes). A Karthago nyugat-európai sikerei nyomán az Osztrák Televízió felkérte az együttes vezetőjét, hogy szervezzen egy nagyszabású koncertet Budapesten, melyet az ORF (Osztrák Televíziós Társaság) videofelvételen rögzítene, majd Ausztriában, NSZK-ban és Svájcban sugároznák. Ezt követően az ősszel, 1983-ban tárgyalásokat kezdtem az IRI-vel, majd a Sportcsarnok munkatársaival a Karthago koncert időpontját és körülményeit illetően. Eközben kapcsolódott be a Hanglemezgyár is a szervezésbe, és megállapodásunk szerint a koncertről hangfelvétel készült, amely élő lemez formájában 1984 tavaszán jelenik meg. S így kapott megbízást az Omega-stúdió a felvételek elkészítésére. A Karthago egész eddigi pályafutása során mindig szívesen támogatta a kezdő, fiatal együtteseket, nagyobb koncerteken előzenekar lehetőséggel, ingyen felszereléssel (lásd Metró tehetségkutató verseny) stb., ezért erre a koncertre is kerestünk előzenekart. Így esett a választás a szombathelyi Lord együttesre, akik tényleg tehetségesek, valóban rendelkeznek jó minőségű felszereléssel, ami adott esetben segítség is lehetett volna a hangosításban. Megbeszéléseket kezdtem tehát a Lord vezetőjével, budapesti menedzserével, és szinte valamennyi fontosabb részletben sikerült is előzetesen megállapodnunk. Ezután kezdődtek azonban a problémák. Az osztrák televízió rendezője, amikor megtudta a tervünket, közölte, hogy hallani sem akar semmiféle előzenekarról, mert karácsony előestéjén lévén a koncert, nekik nagyon kevés idejük lesz előkészíteni a felvételt, és ha már egyszer a próbákon "beállt" a zenekar, akkor egy másik, számukra egyáltalán nem fontos együttes miatt nem lehet elállítani a "belőtt technikai arányokat". Mint köztudott, minden együttes más és más hangszerekkel, más arányokkal, más mikrofonbeállításokkal játszik. Miután a magyar lemez felvételeinél is tényleges komplikációkat jelentett volna az előzenekar utáni ismételt beállás (és a színpadon valóban különleges díszleteket építtettünk fel, előre, pontos forgatókönyv-szerűen elhelyezett effektekkel, pirotechnikával, füst stb., valamint úgynevezett poénra programozott óriási mennyiségű világítással) — ezért az együttessel végül is arra a döntésre jutottunk, hogy ezen a karácsonyi koncerten sajnálattal bár, de kénytelenek leszünk eltekinteni a Lord együttes fellépésétől. Hangsúlyozom tehát, hogy a fent említett körülmények miatt a Karthago együttes volt az, aki kivételesen lemondani kényszerült a korábban már szóban meghívott vendégzenekart, éppen a különleges technikával felkészített koncert, lemezfelvétel, és külföldi videofelvétel zavartalansága miatt. Szeretném még azt is megjegyezni, hogy ez nem valamiféle rockmaffia rosszindulatú tevékenysége, miként a Vas Népe című újságban kissé megalapozatlanul megjelent. A Koncertet a Karthago saját berendezésén hangosította, az Omegától teljesen függetlenül. Kóbor János, aki még azt sem tudhatta, hogy mi a Lord fellépését tervezzük, valószínűleg csupán az újságban olvashatta megdöbbenten saját, negatív szerepét. Így tehát ezen hasábokat felhasználva kérek elnézést a Karthago együttes nevében elsősorban a Lord együttestől, a várt, és számukra valószínűleg fontos budapesti fellépés elmaradása miatt. Ugyanúgy Kóbor Jánostól, aki teljesen ártatlanul lett "megvádolva", valamint Wilpert Imrétől, a START zenei szerkesztőjétől — aki szintén mit sem tudhatott a koncert előkészítő munkálatairól, de az újságban bekerült a "rockmaffiába". A Lord együttessel továbbra is jó kapcsolatban maradtunk, és ígérhetem nekik, valamint szombathelyi rajongóiknak, hogy lehetőségeinkhez képest kárpótoljuk őket egy másik alkalommal, tavasszal, vagy a nyáron szervezett közös Karthago—Lord koncerttel. "Szigeti Ferenc, a Karthago vezetője

Az első pofon betalált, de erre megint csak reagálni kellett. A probléma elsőszámú okozója, az az ember, aki magát hol a zenekar menedzsereként, hol a lemezcég munkatársaként tüntette fel most nagy bajba került. Zoltán János magyarázkodásra, terelésre szorítkozott, de ő nagyvonalúan egyiket sem tette, egyszerűen rá kente a teljes felelősséget Kozma Gáborra, a Vas Népe újságírójára.

Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Ifjúság 1984. február 3-i számában megjelent egy levél, amelyet száztizenegyen írtak alá. Ebben az áll, hogy a Vas Népe 1983. december 18-i számában nyilatkoztam arról, hogy a Lord miért nem léphetett fel a budapesti koncerten, és e nyilatkozatban rockmaffiát emlegettem és felelőssé tettem az Omega GMK-t, továbbá a START főszerkesztőjét. Ilyen nyilatkozatot a Vas Népének nem tettem. Amikor utoljára a Vas Népe munkatársával beszélgettem, még azt hittem, hogy lesz Lord-koncert Budapesten, örültem neki és e koncert jelentőségét ecseteltem. Azóta tőlem senki sem kért interjút, következésképpen az idézett vélemény nem tőlem származik. Egyébként a Lord együttes dolgaival nem mint a PRO Menedzser Iroda munkatársa foglalkoztam, hanem magánemberként. A PRO-nak sem a tervezett koncerthez, sem az elmaradt koncerthez nem volt köze. Nem kételkedem a Magyar Ifjúság és a 111 aláíró jóhiszeműségében, Önök a levelet közölték, a levélírók pedig a megyei lapot idézték. Bizonyára nem tudták, hogy én ilyen nyilatkozatot nem adtam, és miután a Lord fellépésének előkészítésében lelkesen részt vettem, joggal feltételezték az idézet hitelességét. Zoltán János

Vida mester tudta, hogy a Lord kívülállóként, páholyból várhatja az események végét. Legrosszabb forgatókönyv alapján is várható néhány komolyabb koncert az országban a Karthagóval, de ő ennél nagyobbat álmodott. Persze az utolsó csata még hátra volt. Az újságíró – aki később írt egy könyvet is a Lordról - magára maradt, így ő sem hagyhatta szó nélkül.

Tisztelt Szerkesztőség! Zoltán János levelében nem kevesebbet állít, minthogy nevében, az ő tudta nélkül cikket írtam a Vas Népe december 18-i számában, Miért marad el a Lord-koncert? — címmel. "Felismerése" 47 napot váratott magára... De kezdjük az elején: Vida Ferenc, a Lord együttes vezetője a december 18-át megelőző napokban értesített a Karthágóval tervezett, budapesti közös koncert elmaradásáról. Erről részleteket nem tudott mondani. Ellenben megadta Zoltán János lakásának telefonszámát — őt a Lord profi menedzsereként ismerték Szombathelyen. December 17-én, mint ügyeletes oldalszerkesztő, délelőtt 10 óra után nem sokkal a szerkesztőségből felhívtam a PRO Menedzser Iroda munkatársát. Zoltán készséggel nyilatkozott, írásom teljes mértékben az általa elmondottakra épült. A beszélgetés tényét — nyilvánvalóan jól felfogott érdekében — most tagadja, megpróbálván áthárítani rám a felelősségét. Levelében továbbá azt is állítja, hogy a Lorddal magánemberként foglalkozott. Úgy vélem, valahol itt rejtőzik a tagadásának oka. "Magánemberségéről" érdeklődésemre a legilletékesebb, a Lord együttes vezetője a következőket mondta el: "Zoltán János 1983 elején jelentkezett nálunk, mint a PRO Menedzser iroda munkatársa. Tevékenységéért pénzt nem kért, jelezte, hogy költségeit az iroda fedezi. Mi mindvégig, mint az iroda hivatalos megbízottjával tárgyaltunk vele. Közös munkánk alatt egy szóval sem említette, hogy magánemberként menedzsel minket. Szerződést, majd később kislemezt ígért. Ez utóbbit be is jelentette Budapesten, a Budai Ifjúsági Parkban tartott augusztusi koncertünkön. A december 23-ra hirdetett, majd meghiúsult fővárosi koncert után eltűnt, nem jelentkezett nálunk. Ezért karácsony után pár nappal felkerestem őt a lakásán. A többi között részletesen ismertettem vele a Vas Népében december 18-án megjelent cikket. Zoltán János örült a publikációnak, egyetértett vele. Zoltán János — úgy tűnik — most szeretné "visszaszívni" a köztünk elhangzott beszélgetés reá eső részét. Számomra mindebből adódik egy tanulság: a jövőben ne adjak feltétlenül hitelt a rockpiacon (vagy ennek perifériáján) "nyüzsgők" szavainak. Kozma Gábor

Mint írtam, egy előzenekar elmaradt fellépése sosem okozott gondot, csak magának az előzenekarnak. Ez a történet nem maradt volna fenn az utókor számára, ha nem fújják fel mesterségesen, ha nem hazudnak össze-vissza. A történetet a Magyar Ifjúság szerkesztői is hasonlóképpen gondolhatták, ugyanis a szerkesztőség az alábbiak szerint zárta le az ügyet (mielőtt az álprobléma túl nőtt volna rajtuk is):

Úgy véljük, nem szükségeltetik kommentár a fentiekhez — s ezzel a vitát lezártnak tekintjük. A. Szerk.

A balhét elvitte Zoltán János, az ismertséget megnyerte a Lord zenekar, egyenes út vezetett a mai napig tartó sikerig. Kozma Gábor könyvet írhatott a történtekről, a Karthago pedig...

A megtartott koncertről beszámoló készült és nem gondolnám, hogy pártatlan, de ezzel a történet lezárul. A beszámolóból folyamatosan visszatükröződő rosszindulathoz a Lordnak semmi köze nincs, ez már egy másik ellenség, de még mindig a Magyar Ifjúság hasábjain:

Az e hasábokon megjelent ígéret — "Három éven belül világsztárunk lesz" — óta minden, a nyugati piacra irányuló betörési kísérletet nagy figyelemmel kísér a szakma, bár sem a MIDEM-eken, sem a hamburgi akció során nem sikerültek igazán. Legutóbb a Karthago ausztriai fesztiválsikere, az Arany Karinthia-díj elnyerése kelt reményeket, az O.K. Musica lemezkiadó és a január közepén kezdődött nyugat-európai koncertturné szervezője, a Scheibmiayer Promotions menedzseriroda ringbe állásával. Ilyenkor azt szokás mondani, hogy már tényleg csak a zenekaron múlik, hogy mit és hogyan tud majd elérni, kiharcolni a világpiacon. A Karthago versenyprogramjából a rajongók és az objektivitásra inkább hajló nézők a Nemzeti Sportcsarnokban megrendezett koncerten kaphattak ízelítőt. Mindenesetre dicséretes önkorlátozásról tett tanúbizonyságot a hangversenyt közösen rendező IRI és a Start márka, mert nem mondhatni, hogy teltház előtt játszott a Karthago. És ha ugyanezt a manapság legreprezentatívabbnak tartott Budapest Sportcsarnokban akarták volna megrendezni. De hagyjuk a föltevéseket!

Maradjunk a szikár tényeknél. Az egészen kiemelkedő sikersorozatot a háta mögött tudó együttes egészen különleges látványelemeket, meglepetéséket ígért. És tartották is a szavukat. Már rögtön a színpadi díszlet különleges ízlésficammal szolgált: aranyszínű papírtimpanonba írták be a Karthago nevet. Ha egyáltalán be tudja — vagy szeretné — a zenekar a nevét helyezni — mondjuk történelmi kontextusba —, akkor ilyen durva hibát nem követ el. Nem emel ilyen emlékművet meglehetősen tudathasadásos módon a stílusokat, történelmet és egyéb ilyen mellékes tényezőket figyelmen kívül hagyva. Igaz viszont, hogy a két papíroszloppal alátámasztott timpanona dobogót már színpaddá emelte, keretezte. Különleges volt a koncert felvezetése is. A 100 Folk Celsius hegedűse, Mikes Attila zongorakíséret mellett játszott Karthago dalokat. Ezzel valószínűleg a komolyzenét akarták közelebb hozni a megrögzött rockbarát tinédzserek szívéhez. Lássátok és halljátok, mily szép is, ebben a hangszerelésben is a mi zenénk! Igaz, közben diavetítés színesítette a programot. Meglepetésekkel teli volt a nyitószám is. A sötétségből és a színpadot elárasztó ködből ijesztő figurák, félig majom – félig hosszú hajú ősembermaszkot viselő zenészek bukkantak elő és vad, kemény rockmuzsikába kezdtek. Ez utóbbi már nem volt meglepetés, hiszen, aki a Karthago két nagylemezét ismeri, az azonosítani képes az együttes west-coast stílusból eredeztethető muzsikáját. A közönség mindannyiszor vette is a lapot, amikor az ismert kompozíciókat adta elő az ötösfogat. A sikert ennek megfelelően az olyan számok aratták elsősorban, mint a Senki lánya, az Áruló nem (leszek vagy a fesztiválsiker Requiem, amelynél a nagy sötétet a csillagszórók és a gyertyák fénye világította át. Nem zavarta különösebben senki élvezetét, hagy az erősítés vagy amire gondolni sem szeretnék a hangszerelés hibájából leginkább csak Takács Tamás - aki néhányszor elkésett a belépéssel -éles fejhangját, Szigeti Ferenc gitárját és az egyenletes alapritmust adó Kocsándi Miklós dobját lehetett hallani. Mintha a basszusgitárt és a billentyűsöket elnyelte volna a keverőpult. Ez különösen Gidófalvy Attilát szabadította föl, aki szintetizátorai mellől gyakran lépett elő ceremóniamesterré és vezényelte a csápolókat, bíztatta a többieket. És ő volt az est csúcsmeglepetésének szánt attrakció főszereplője is. Miután Szigeti Ferenc a tudatlanabbakkal is tudatta, hogy a Karthágónak van ám saját stílusa, nevezetesen a tuniszi zöldbozót zene, kezdetét vehette a show. Takács kongázott és iszlám zenét utánzott énekével is. Közben pedig az idős, ronda asszonyságnak öltözött és maszkírozott Gidófalvy két, kissé elhízott kísérővel közösen bevarázsolt egy nagy fémiádét, amelyből a színpadhoz közel álló fiúk örömére egyszerre csak kiemelkedett egy csinos és mindössze egy picinyke ágyékkötőt viselő ifjú hölgy, hogy táncot lejtsen. Ez a show-elem valószínűleg már az induló nyugat-európai turné első koncertje címet viselő hangverseny próbaköve volt, s hatásától sok függött. Bár nem csattant föl tapsvihar, de a visszafojtott lélegzetek is sikert jelentették. Most már -csak az a kérdés, hogy nyugatra menve a zenekar hazai alapanyagból is meg tudja-e valósítani a csinos show-t. De, hogy ne nagyon tudjunk kikecmeregni e szám hatása alól, Szigeti a blablanyelven elénekelte stílusadó szám után megkérdezte a közönséget, hogy értették-e a szöveget, mert mint mondotta a szöveg fontos, hiszen a mai fiatalság problémáiról, gondjairól szól. S ez a megnyilatkozás — hasonlóan a zenéhez — nem lehet meglepetés, hiszen az öniróniát mellőzve, egy cinikus, sok változást megért rockróka nyilatkozott meg. Pontosan kifejezve azt a hatalmas távolságot, ami a profi zenész és a benne saját komplexusainak megoldását látó tinédzser között feszül. És ha egyszer ez a távolság még jobban megnő, ha a hasonló szövegek álltái közvetített "ideológiák" kerülnék "hatalomra" a rock műfajában, akkor a feszültség is oly mértékben fokozódhat, hogy az éltető talajt, a tömegbázist is veszélyeztetheti. S ez nem lenne már meglepetés. Azt hiszem, hogy a Karthago számára sem, amely annyira könnyen tudta vállalni az őszinte, kőkemény rock irányzatát is néhány dalában, de folyamatosan valóságos magatartásában — s itt a színpadira kell gondolni — már nem. Ahogy fölbukkan a nemzetközi siker délibábja, máris előkerülnek az ilyenfajta szövegpatronok és a hasonló meglepetések.

A Karthago osztrák sikere sajnos csak egy fellángolás volt, az ottani közönség sem volt már kíváncsi a hard rock zenére. A zenekar 1985-re a többi nagy rock bandával egyéb okok miatt eltűnt a színről, hogy aztán később a nosztalgia jegyében visszatérjen és sokkal fényesebben ragyogjon a csillaga, mint előtte bármikor.

A Lord Vida Feri határozott irányítása mellett saját kezébe vette a sorsát és elintézett Ausztriában! - milyen meglepő - egy saját Lord lemezt, ezután már megnyíltak a kapuk és koncertjeikre országszerte is áradt a közönség. A Lord dicséretére váljon, hogy akkor voltak képesek a hagyományos rockzenéből tőkét kovácsolni, amikor a legnagyobbak is elhullottak – P. Mobil, Karthago, Korál, Skorpió, V' Moto Rock, LGT stb. Támogatást csak az újszerű muzsika kapott, vagy az a néhány nagy, akik stílusukat átalakították az aktuális divat szerint. 

A Lord együttes hihetetlen hátrányból indult. Az országban – az Ifiparkban főleg, ahol általában az előzenekar előzenekara volt – addig egy Lord koncerten sokáig többen álltak a színpadon, mint a színpad előtt. Annak idején a salgótarjáni Fanyúllal, a Tamásiból származó Hangárral és a tatabányai Onyx zenekarral közösen turnéztak az egyik legígéretesebb felfedezett, a Rolls Frakció előtt. Közönség még ekkor se állt előttük, de már tudott róluk minden koncertre járó ember. Aki Vida Ferit ismeri az tudja, hogy keményfejű, de előre gondolkodó ember volt, sosem hagyta lerázni magát és az ő kitartásának köszönhetően, zenekara nem csak beérte az addigra elfáradt élmezőnyt, hanem ugyanolyan legendává nőtte ki magát.

Vida interjú Pulzus 1985.

Módos Péter: - Egy évvel ezelőtt találkoztam először a Lord együttes nevével. Javítsál ki légyszíves, - ha rosszul emlékszem - a Magyar Ifjúság hasábjain. Én megmondom őszintén, előtte nem ismertem semmit a zenekar múltjából, repertoárjáról, egyáltalán a gondjairól sem. Mindössze ezt az egy cikket olvastam, amelyben eléggé elkeseredett hangon nyilatkoztatok a zenekar mellőzöttséget illetően. Oly mértékben, hogy benneteket üldöznek, gyakorlatilag az Omegával kapcsolatos rock maffia vett titeket üldözőbe.

Vida Ferenc: - Gyakorlatilag arról van szó, hogy a helyzeti hátrányt nem tudjuk áthidalni. Ez a 250 kilométer átvitt értelemben nekünk sokkal többet jelent. Nagyon nehéz az ügyeinket intézni. Ma már más a zenekar szájíze, hiszen azóta eltelt egy év. Az újságcikkel kapcsolatban sokat nem szeretnék elmondani, hiszen valamennyi érv, ellenérv, cáfolat leíródott, elhangzott a rádióban. Ez a múlt, nézzünk a jövő elé.

Módos Péter: -Remélhetőleg ez a múlt, ezek a borús idők elmúltak a zenekar feje felől és most már a korábbi sértődöttség múltidőben használható.

Vida Ferenc: - Így igaz, a zenekar szemlélete is megváltozott. Célunk a sikeres jövő!

Az már csak az élet fintora, hogy a Lord együttes megálmodóját, létrehozóját, sikerkovácsát, zenekarvezetőjét később a saját zenekara rúgta ki. Vida Ferenc még ekkor sem adta fel, alapított egy másik zenekart, a Vida Rock Band-et (VRB), de az újabb tizenéves amatőrség végét már nem tudta kivárni...

Készítette: Fiery