Cikipédia 14/42 A Budai Ifjúsági Park majdnem teljes története – 1983

1983 a visszafordíthatatlanság éve. A nézőszám pont olyan alacsony, mint 1972 után. Az Ifipark csúcsidőszakában többször is tízezer ember tolongott egy bulin, de ebben az évben a látogatottság maximum heti egy alkalommal érte el a három, nagy ritkán a négyezret. Nem véletlen, hogy a készülő monstrum szabadterét a bővítés lehetősége nélkül ötezer fővel számolva építették meg. Mondanám, hogy nem kalkuláltak az Ifipark '67-'71-es, vagy '77-'81-es időszakával, de nem is kellett, mert a '80-as évektől a nagyobb koncerteket – fél évente egy – a Budapest Sportcsarnokban, vagy a Népstadionban tartották. A Budai Ifjúsági Park utolsó előtti évébe léptünk. Mint ha mi sem történt volna, az Esti Hírlap egy rövid tájékoztató keretében közli a parknyitó kiemeltebb programjait.

A fiatalok népszerű szórakozóhelye, a Budai Ifjúsági Park április 29-én, pénteken nyitja kapuit. Elsőként a Carát együttes, valamint országos turnéjának egyik fontos állomásaként új műsorával a P, Mobil lép színre. Másnap a Prognózis következik, s várhatóan nagy érdeklődésre számot tartó koncertet ad majd az Edda Művek. Ennek az estének az érdekessége, hogy vendégként mutatkoznak be Tátrai Tibor, Papp Tamás és Frenreisz Károly, az Új Skorpió zenészei. Május 1-én az I. Emelet és Karthago szórakoztatja az ünneplő fiatalokat. Arató András vendége Rácz Lajos. Amint az intézményvezetői elmondták, újításként lesz körtáncház, a Zsarátnok és a Sirtos együttessel. Szombatonként Casino napot tartanak, főleg a 18 éven felülieket várják— házigazda az Old Boys együttes, az első alkalommal Illés György vendége a népszerű előadóművész: Alfonso.

A Piramis kiesésével és az erősen fogyatkozó konkurensnek köszönhetően az egyik legnagyobb nyertes a P. Mobil. Hiába hangoztatja a sajtó évek óta a rockzene halálát, a haldoklás még 1983-ban is jóval magasabb nézőszámot hozott a rocknak, mint bármelyik új hullámos, pop, vagy alternatív zene. A Mobil ügyesen lovagolja meg a lehetőséget, de hamarosan a többi nagy zenekarral együtt ez a csapat is át adja magát az elmúlásnak. A PickUp magazinban jelent meg a következő írás:

"Nyakamban lóg, mellemet veri a heavy medál" — úgy hangzik az új P. Mobil nagylemez egyik számának refrénje, mint valami kiérdemesült rockzenész búcsúszövege. Ehhez képest eléggé meglepő, hogy a lemez — hangzása alapján — a kemény rock legújabb, legfiatalabb hullámához áll közel. Az elmúlt évben sok szakember jósolta: vége a rockhullámnak, s válságos időket él pályatársaival a P. Mobil is. Legalább ennyien sürgették-várták az új keményrock-lemezek megjelenését, köztük a P. Mobilét. Ez a kettősség megjelenik az új felvételen is: a dalok személyes, nemegyszer önironikus utalásaiból megtudhatjuk, hogy a P. Mobil tagjai pontosan ismerték és ismerik saját helyzetüket, lehetőségeiket. Ha nem sikerült volna színvonalas új számokat írni; ha nem bíztak volna a második nagylemez sikerében, bizonyára nem rukkolnak elő vele. Az együttes "parknyitó" koncertje április végén (ezzel indult a Budai Ifjúsági Park idénye) őket látszik igazolni. A dugig telt ház, a lelkes szavalókórusok, a tomboló tetszésnyilvánítás azt jelezte, hogy a közönség nem temetni, hanem ünnepelni jött a P. Mobilt. A színpadon keresztben felépített, majd mintegy a zene hatására leomló téglafal nemcsak látványötlet. Nemcsak a zene erejét szimbolizálja, hanem a rock, s ezen keresztül az új rockzenei generációk érvényesülési vágyát. Csatát nyert ezzel a koncerttel és az új lemezzel a P. Mobil. Átlépett a heavy metal muzsika megtorpanásán, bebizonyította, hogy ennek a zenei nyelvnek lehetnek hullámvölgyei, de ezek nem kérdőjelezik meg létjogosultságát. Elmélyültebb és elgondolkodtatóbb az új "Heavy medál" nagylemez. Érezni rajta a tudatosságot, a letisztultságot. A felvétel az Omega stúdióban készült, hangzása méltó a P. Mobil által "orthodox rocknak" keresztelt, immár tradíciókon nyugvó, korszakalkotó heavy metal lemezekhez.

Ugyan nem beszéltünk a Hungária együttes 1981-es Ifiparkos berobbanásáról – pedig megérdemelte volna -, ezért most pótlom a hiányosságomat. Szóval Fenyő Miklós és új csapata hatalmas titoktartás közepette teljes egészében átalakult és egy régi-új műfajt dolgozott ki. A zenekar egy amerikai '60-as évek elejére jellemző kitalált rock & roll nosztalgiavilágot teremtett. Amit láthattunk és hallhattunk, az itt, Magyarországon sosem létezett, ebben a formában semmiképpen. Mindenesetre egy olyan álomvilággal lépett színpadra a társaság, amivel örökre beírta magát az összes tag a hazai könnyűzene történelemkönyvébe. Aztán – ahogyan az lenni szokott – jöttek a széthúzások, egyéni ambíciók és elkezdett átalakulni a banda. A Képes Újság egy ilyen váltásról ad helyzetjelentést:

Nagyon sokan érdeklődnek az új Hungária tagok iránt. Ez alkalommal az új gitáros Flipper Öcsit mutatjuk be. Dollyn kívül természetesen ő is "művésznéven" szerepel a zenekarban. 21 éves, és nemrég szerelt le a katonaságtól. Kedvenc időtöltése a zene és a mozi. A franciás könnyű ételeket kedveli, s kedvenc lányneve: Gyöngyi. Bevallása szerint nagyon hamar sikerült beilleszkednie a Hungária kis közösségébe, amely nemcsak a színpadon kötelezi az embert, hanem a magánéletben is - az öltözködéstől a társasági viselkedésig. Mivel az együttes legfiatalabb tagja, ezért lélekben a legközelebb áll a tizenéves korosztályhoz. Rövid hungáriás pályafutásának legboldogabb pillanata, ha az utcán összesúgnak a háta mögött: "Te, ez az új tag a Hungáriából... az Öcsi" — hiszen jól tudja, hogy a teljes népszerűségért sokat kell dolgoznia mindenkinek. A Prognózis együttes lassan az egyik legkedveltebb rockzenekarunk lesz. A P. Mobil zenekarral együtt nyitották meg a Budai Ifjúsági Parkot ebben az évben április 30-án. Úgy néz ki: a Prognózis együttes jó prognózis elé néz ezen a nyáron. Az ifjúsági parki bemutató után

Bár az új hullámos zenekarokról rengeteget írtak az újságok, a fellépéseikről mélyen hallgattak, ugyanis azok hiába voltak érdekesek és újszerűek, nem érték el az elvárt közönség mennyiségi szintjét. GM-49, Satöbbi, Nino, KFT, Spenót, Torma és a többiek. A Rolls Frakció volt az egyetlen tömegeket vonzó kivétel, de 1983-ra már az új hullámmal együtt a Rolls is utolsó rövid időszakát élte, és ki emlékszik ma már az első magyar néger új hullámos énekesre? A Pesti Műsor legalább megpróbálta:

Érdekes műsorral szolgál a Budai Ifjúsági Park május 3-án, kedden, 18 órától is. A nyári szezon első, úgynevezett GM-estjével. A műsor nem egyszerűen különböző előadók egymásutáni föllépéséből áll, hanem közösen megtervezett, átgondolt összeállítás. A nyitó-produkció a fiatal Ketchup-Letchup Gárdáé, akik néhány, egészen szokatlan hangszerelési ötlettel igyekeznek meglepetést okozni, őket a már érettebb Satöbbi követi, amely az új hullám új hullámának sikercsapata lehet. ők kísérik az első magyar néger(!) új hullámos énekest, Henry O'M oses-t is. Majd színre lép Torma, akinek műsorát a műfaj hívei már jól ismerik, ezért most ő is újdonsággal szolgál: első ízben hangzik fel Japán kislány, találd ki hamar kezdetű dala. Számítások szerint ekkorra már besötétedik; ez a GM 49 föllépését kísérő látványosság miatt fontos. Legutóbbi fővárosi koncertjük óta ők se tétlenkedtek: hat friss szerzemény premierjét tervezik május 3-ra. Aki kíváncsi a GM 49 és barátai hangos híradójára az vigyen magával 90 perces kazettát, a többi tennivalót a helyszínen megtudhatja!

1983 csendes évnek számított, az Ifipark kongott. Beindult az alternatív klubmozgalom, főleg egyetemisták számára - Európa Kiadó, Kontroll Csoport, A.E. Bizottság - tarolt, viszont amint kiléptek a Park nagyszínpadára, párszáz fős rajongótáboruk elenyészett a tömegben. Egyedül a fesztiválok jelentettek állandóságot. A legsikeresebb a pusztavacsi fesztivál volt az ország közepén 100-150.000 érdeklődővel, de a Népstadion kertjében is rengetegen gyűltek össze. A vezetés az utánpótlásban látta a lehetőséget, de ezek nagy része a kimúlófélben lévő hard rock muzsikát nyomta. Az érdektelenségbe az is közrejátszott, hogy egyre több világsztár érkezett Magyarországra, ahogyan a nyugati zenei és ifjúsági lapok is zöld utat kaptak és ha ez sem lenne elég, a fiatalok médiája is egyre fontosabbnak tartotta testközelből bemutatni a nyugati sztárokat. A fiatalok sokkal nyitottabbak, fogékonyabbak lettek a külföldi hírességekre. Ez az a pillanat, amit a hazai zenészek a mai napig megszenvednek. De térjünk vissza a tehetségek felkarolására! A Magyar Ifjúság röviden számol be egy amatőr rockbemutatóról, nem erőlteti meg magát feleslegesen. Csak mellékesen jegyezném meg, hogy a salgótarjáni Front zenekarban ekkor bontogatta szárnyait Alapi István.

Koncertek az Ifjúsági Parkban A KISZ Budapesti Bizottsága július 31-én 18—22 óra között a Budai Ifjúsági Parkban (I. Ybl tér 1—3.) bemutató koncertet rendez amatőr rockzenekarok számára. E vasárnap este azok az együttesek lépnek fel, amelyek a salgóbányai amatőr rocktáborban a legmagasabb színvonalról tettek bizonyságot: Giterátor (Budapest), Szeptember (Budapest), Weekend (Debrecen), WU—2 (Szolnok), Ftty (Kecskemét), Stáció (Esztergom), Front (Salgótarján), SK. (Pécs), Ergo Sprint (Székesfehérvár). Az amatőr rockzenekarok koncertje után a Dr. Hajnal Csipa együttes is műsort ad.

A Magyar Nemzet ebben az időben sem volt a fiatalok kedvenc lapja, mert ugye nem is hozzájuk szólt, de róluk annál többet és ha találtak problémát, mint a Nagyfa galeri, a Rajnák ügy, a Piramis jelenség okai, Somék pécsi botránya (segély koncert, aminek a bevételéből a segélyezettek kapták a legkevesebb pénzt, fal leomlás -, azt tétovázás nélkül megírták. Az Ifipark helyzetét nem viselte igazán a szívén a mindenkori stáb, ezért minden évben lelkesen beleszálltak tudván, hogy hamarosan úgyis vége, akkor meg minek finomkodjanak?

Az idei év bosszúságot hozott a Tabán környéke lakóinak, a Várhegy lábánál újra megnyílt az Ifjúsági Park. Éveken keresztül hangzottak el a tiltakozások, jelentek meg újságcikkek. A kerületi tanács, a kerületi rendőrkapitányság képviselői éppen olyan keserűséggel nyilatkoztak, mint a környék intézményei, üzletei, lakói vagy a járókelők. Elhangzottak ígéretek a bezárásáról, amit egy majdnem végzetessé vált szerencsétlenség átmenetileg indokolttá tett. Most azonban mégis megnyílt, noha hivatalos tiltakozások hangzottak el. A Várhegy környéke, a feljárat a Budavári Palotához és a Lánchíd utca. Apród utca, Attila utca környéke egyébként műemlékileg védett negyed. Az idegenforgalom egyik központja, ahol szinte állandóan járnak a külföldi turisták. Az elmúlt években olyan tapasztalatokat szereztünk, ami a legnagyobb keserűséggel tölt el mindenkit a jövőre vonatkozóan is. Randalírozó ifjak törtek be ablakokat, dobáltak üvegeket, molesztálták a járókelőket (pénzkéréssel stb.) és rongáltak meg autókat. A parkok tönkretétele, a Várba vezető "lihegő kapu" felgyújtása jelzik a lehetőségeket, amit okozhatnak egy ilyen területen. Senki nem keveri össze a tisztességes ifjúság többségét ezekkel a randalírozókkal. De fel kell ismerni, hogy egy ilyen hely vonzza a "lumpen" elemeket. Miért nem lehet az előadódó eseményekre hétköznapokon jól felszerelt sportpályákat hasznosítani, ahol mód van a fegyelem megtartására, az ellenőrzésre. Egyébként sincsenek kihasználva ezek a létesítmények hétköznapokon, miért a "védett" területeket tesszük tönkre? Az ifjúság szeretete. a tisztességes ifjúság és általában az emberek védelmében, kulturális értékeink és jó hírünk megőrzése érdekében kérjük az Ifjúsági Park megszüntetését ezen a környéken.

A Népszabadság is szokásához híven hozza a kötelezőt és megfelelő hozzá nemértéssel igyekezett megoldani a fiatalok problémáját. Aki a sorozatot olvassa, annak a következő cikk nem lesz újdonság.

Nosztalgia. A harmincévesek közül még minden bizonnyal sokan emlékeznek a régi Budai Ifjúsági Parkra. Tizenöt évvel ezelőtt a fiatalok egyik kedvenc szórakozóhelye volt. Az 5 forintos belépőt, a 4,50-es sört, a három forintos kólát könnyű volt kifizetni. Olcsó helynek számított. Akkoriban mindig történt a Budaiban valami. Esetenként egy rendhagyó koncert, néha egy-egy rendhagyó verekedés. De, aki nem akart a pofonok közé keveredni, vagy a rendezőkkel összetűzésbe kerülni, kultu­rált viselkedéssel elkerülhette a kellemetlenségeket. Akkoriban is voltak műsorok, rendhagyó tánctanfolyamok. S volt egy együttes is — garantálva az ötforintos teltházat. Úgy hívták, hogy Hungária. Kígyózó sorokban álltunk a kapu előtt, mert szerettünk volna — esetenként több ezren is — bejutni. Bejutottunk. A teraszokon több száz asztal és szék között ügyesen mozogtak tálcáikkal a felszolgálók. Igaz, azonnal kellett fizetni. De az is igaz, hogy nem volt sorbaállás, nem volt okunk türelmetlenkedni. Rég volt. Nagyon rég. Azóta sok minden történt. Vezetőket váltottak le, egy baleset rádöbbentette az illetékeseket, hogy veszélyes a kőkorlát, tehát azt is lezárták. Illetve a kőkorláttal párhuzamosan építettek egy esztétikusnak éppen nem nevezhető korlátot. S amíg mindez megtörtént, addig zárva volt a Budai Ifjúsági Park. Leszoktak róla a fiatalok. Mivel nem tehettek egyebet, más szórakozóhelyet kerestek. Ennyi a lényeg. Nosztalgia? Ma már nosztalgia visszaemlékezni azokra a napokra, azokra az ötforintos estékre.

Egy újság kerül a kezembe. Olvasom, hogy megnyílt, ismét várja a fiatalokat a Budai. Rajta, ha csak az emlékezés kedvéért is, érdemes egyszer elmenni. Udvariasabban kellene — Jó napot kívánok! — köszön az előttem álló fiatalember a kapusoknak. Csend. — Jó napot! — próbálkozik ismételten, de a csend is prolongálva van. — Köszöntem — mondja most már dühösen. — Mi van, öcsi? — kérdezi egy megtermett karszalagos. — Semmi. Szeretnék bemenni — zárja le a diskurzust a fiú, mint aki sejti, hogy rossz vége lenne, ha folytatná. — Negyvenes a beugró. A fiú 80 forintot fizetett, mert meghívta a kislányt is, akinek udvarol. Közben egy idősebb férfi érkezik a főbejárathoz. Mintha ő volna a főportás. Beszélget a pénztárosnővel. — Vannak ilyen fiatalok, meg olyanok is. — Igaz. Ugyanúgy igaz, hogy vannak udvarias és udvariatlan munkatársai is e parknak napjainkban. A tapasztaltakat elmondom Nádor Katalin népművelőnek, az igazgatóhelyettesnek. — Tudom, hogy most, a kezdet kezdetén javítani kell ezen a hibánkon — mondja, s folytatja. — Hétfőn fogjuk összehívni a rendezőket. A vendégekkel való foglalkozás, a stílus lesz napirenden. Tizenkét rendezővel dolgozunk. Egy-két rendezőtől megválunk. De azért figyelem be kell venni azt is, hogy nagyon nehéz elfogadható munkaerőt találni. Esténként 120—150 forintot tudunk fizetni. Ez kevés. Ezért már nem nagyon lehet embert kapni. Erősítők, hangfalak erdejében néhány zenész. Nem sokára kezdenek. Negyed hét. Gyönyörű a készülő este. Nem tűz már a nap, néha érezni a Duna illatát.

Kevesen vannak. A fedett teraszon és a színpad előtti téren is még sok az üres asztal. A szabad teraszokon magányosak a fák. — Holt tér — mondja a népművelő, s gondjairól beszél. — Nehéz lesz újból elfogadtatni a parkot. Most örülünk, ha egy-egy rendezvényre, ilyen szombatokon, kétszázan eljönnek. Ha már ötszáz belépőt sikerül eladnunk, akkor telt házunk van. Nem csoda, hogy ráfizetünk. Csak az együttes, például ma az Old Boys, tizenegyezer forintot kap. Hat órától tíz óráig játszanak. A gázsijuk 160 százalékát kell kifizetnünk. És ők még olcsó együttes. Ha mindent beleszámolunk, majd húszezer forintba kerül egy ilyen szombat. S számolunk. Valóban luxusnak tetszik 100—150—200 ember "szórakoztatásáért" szombatonként ilyen kiadásokat vállalni? A feleletet erre csak a fenntartó, a Budapesti Művelődési Központ adhatja meg. Azért drágák a belépők, mert sokat kell fizetni az együtteseknek? Vagy azért kell sokat fizetni az együtteseknek, mert drágák a belépők? — Szeretnénk kulturált, tartalmas szórakozást nyújtani — folytatja az igazgatóhelyettes népművelő, akitől még megtudjuk, hogy szakdolgozatát is ebben a témakörben írta. — Szombatonként "Casinó szombat" címmel különböző emberekkel ismerkedhetnek meg a vendégek. A Körtáncház rendezvényeinkre is, a különböző együttesek bemutatóira is sok érdeklődőt várunk. Próbálkozunk, s reménykedünk benne, hogy előbb vagy utóbb, de eredménnyel. Elmennek inkább sörözni Nyolc óra. Néhány pár már táncol. A zenekar nem kockáztat. Játszik a gázsiért Különösebben nem zavar senkit, talán csak a népművelőt, hogy ez az este sem az igazi. Még nem. Frakkban és kisestélyiben táncospár készül. Ezen az estén ez az első produkció. Fiatal pár az asztalnál. Molnár Béla és felesége. Véletlenül tértek be: — Beszélgetünk. Táncolunk. Hogy legközelebb jövünk-e? Nem hiszem. Az étterem III. osztályú, tehát nem drága, de a belépő még nekünk is sok — mondja a férfi. — Első házassági évfordulónk van, bejöttünk vacsorázni — teszi hozzá az asszony, és ő is számol: — Elment ötszáz forint. Lakásra gyűjtünk. Hetenként nem engedhetnénk meg magunknak. De ahogy elnézem, mások sem, mert igazán nincs nagy tömeg. Kifelé menet már köszön a portás. Azt mondja: "Viszontlátásra". Fiúk egy csoportja térne be. Egyetemisták. A zárthelyi dolgozatról, a vizsgaidőszakról beszélgetnek. Megtudják, hogy negyven forint a belépő. Nem jön össze. Másként döntenek, elmennek inkább sörözni valahova. Arra a két órára, ami még hátravan ebből az estéből, itt a Budai Ifjúsági Parkban, nem adnak ki ennyit. Lenne megoldás.

Részlet egy levélből: "Kedves Elvtárs(nő)! Mint azt írásban korábban már jeleztük, 1983. május 21-én 10-től 17 óráig -Színházalási bemutatót tartunk a Budai Ifjúsági Parkban, melyre szeretettel várjuk mind a népművelési csoportvezetőket, mind a művelődési intézmények igazgatóit, mind pedig az akció szervezőit. A bemutató egyben börze is, ahol a fellépőket nyári műsorokra is lehet szerződtetni." Tapasztalat: A fellépők egymást nézik. Kevés illetékes áldozta fel szombatját. Zenészek, zenekarok, énekesek, színjátszó csoportok, diszkó és sztepptáncos követik egymást a színpadon, színvonalas a kínálat. Amatőrök. Költségtérítésért játszanak. Keresik a színpadot, a fellépés lehetőségét. Hiába?

Na szóval. Megint ott tartunk, hogy egy nosztalgiamókus elmegy kötelezően és kielemzi a Park aktuális világát. Összehasonlítja a kezdeteket az akkori jelennel. Ez úgy ahogy van hülyeség, mert akkor még az első látogatók valóban a tánc kedvéért mentek szórakozni, de a világ közben megváltozott. A beatzenével kezdődött és a rockzenével folytatódott. Úgy érzem az újságírónak – ha már tényleg össze akar hasonlítani dolgokat – egy kedden, vagy egy vasárnap illett volna az Ifiparkba látogatnia, amikor rockkoncert van. 1962-höz képest még úgy is sokkal többen vannak, hogy a Park nagy része le van zárva.

1983. Egy éve, hogy meghalt a legendás gitáros, Radics Béla. Rengetegen emlékeznek rá – sokszor olyanok is, akiknek akkor, amikor tehették volna érte eszükbe sem jutott segítséget nyújtani – és dalait végre elkezdik megismertetni a fiatalabb közönséggel is. A Mini igényes rétegzenéjével állandó szereplője volt a Parknak, de ekkor már csak kevesen voltak Török Ádámékra kíváncsiak, ezért az esetek nagy többségében előzenekarként léptek fel. Török Ádámot ez nem érdekelte, neki a zenélés, a közönséggel való találkozás és három szentélynek számító koncert helyszín volt fontos: A Tabán, a Bem rakpart 6., és a Budai Ifjúsági Park. A Pesti Műsor egy ilyen programról tájékoztatja a nagyérdeműt.

Budai Ifjúsági Park Minidzsungel és Radics Béla emlékzenekar Dzsungelt varázsol a Budai Ifjúsági Park színpadára május 22-én, vasárnap este a Mini — legalábbis zenében. Legújabb, néhány napja megjelent albumának ugyanis Dzsungel a címe, s mint Török Adáméknál mindig, a cégér most is fedi a zenei tartalmat. A korongon szereplő, sajátságos hangvételű kompozíciók szólalnak meg élőben ezen az estén. A vasárnapi koncert másik Illusztris zenekara a Radics Béla emlékét ápoló alkalmi társaság, amelyben Tátrai Tibor, Deák Bill Gyula, Páka Egon és Döme Dezső idézik a nagy gitáros fénykorának zenei világát, hangulatát.

Egy hónapja ünnepelte ötvenedik születésnapját a Városligetben a Skorpió együttes és nagyon megörültem, amikor szemlézésem során az alábbi rövid beharangozót találtam: Esti Hírlap

Ismét egy jubileum. Ma ünnepli tízéves fennállását a Skorpió. Ebből az alkalomból jubileumi koncertet ad Frenreisz Károly együttese a Budai Ifjúsági Parkban. A szokásoknak megfelelően összeáll a régi csoport, mégpedig Papp Gyula, Szűcs Antal Gábor, Németh Gábor és Frenreisz Károly. A zenekaralapító ezután jelenlegi társaival, Tátrai Tiborral és Papp Tamással koncertezik. Az est során felhangzanak olyan dalok, mint a Kék rapszódia átdolgozása, Kiss József balladája, az Anyaszív, így szólt hozzám a dédapám... Ezen a napon először a Mini együttes mutatja be műsorát.

Bár az Esti Hírlap is csak az évenkénti szokásos darával jön, hogy egyre több embert köt le a táncház, a felolvasó napok, meg a többi, de mi már tudjuk, hogy mindez csak marketing és sajnos a kutya sem volt kíváncsi ezekre a programokra. Nem úgy, mint a '60-as években…

A Budai Ifjúsági Park körül rengeteg a vita. Sokan főleg a környék la­kói féltik a műemlék negyedet, az idegenforgalmat a randalírozó fiataloktól, és a Park megszüntetését követelik. Az ifjúságnak pedig szüksége van rá. Legendás koncertek emlékei kötődnek az Ybl tér 1—3-hoz. A környezet, a panoráma sem akármilyen; ta­lán elmondhatjuk, hogy ez Közép-Európa legszebb ifjúsági parkja. Vagyis: lenne, ha lassacskán nem dőlne össze. Tavaly életveszély miatt lezárták a régi bejáratot, és most a Várhegy felől lehet megközelíteni a koncerteket.

Évről évre csak ideiglenes működési engedélyt ka­punk — mondja Plajner Tibor, az Ifjúsági Park igazgatója. — De hát itt már huszonkét éve szórakoznak a fiatalok, májustól szeptemberig. — Hogyan változott az évek során a program? — Eleinte csak táncolni akart a közönség. Aztán jött a rockkorszak, öt éve egy héten még ötször léptek fel rockegyüttesek, ma már csak heti két alkalom­mal. Egyébként sokféle programmal kísérletezünk. Sikeresek a "Körtáncház" rendezvényei, melyeken a látogatók kelet európai — görög, bolgár, román, délszláv, magyar — táncokkal ismerkedhetnek. Több lehetőséget nyújtunk az amatőr zenekarok bemutatkozásának is. Tavaly, szombatonként jazzműsorokat rendeztünk, de úgy tűnt, ez a környezet nem alkalmas az intimebb zenélésre. Tapasztalatunk viszont, hogy az "idősebb fiatalok" ma is szívesen táncolnak. A "Casino szombat" nem rég in­dult, és egyre közkedveltebb. Az Old Boys és az Anonymus együttes zenéjét asztalok mellett hallgathatják, vagy táncolhatnak rá, mint a régi időkben. Ezután irodalmi est következik tíz órától. — Régen, a színpad előtt és más helyeken székek voltak, sőt asztalok is. Most pedig sehová sem lehet leülni, mert ha valaki a lépcsőre, vagy netán a korlátra ül, rögtön rászólnak a rendezők. Márpedig egy kis figyelemmel otthonosabbá lehetne tenni a parkot. A fölső teraszrészen ülhetnek ugyan, de ott kötelező fogyasztani. — Koncertenként változik, hogy berendezzük-e székekkel is a területet, vagy sem. Rockhangversenyen inkább ugrálni szeretnének a gyerekek. A felső rész viszont étterem; kü­lön cég. — A programokat 13—14 éves gyerekek is látogathatják, de többnyire az idősebbek és diákok. Zsebpénzből ki lehet-e fizetni a belépőt? — Az Ifjúsági Park a legolcsóbb szórakozóhely A jegy ára átlagosan 20 forint. Nagyszabású koncerteknél 30—40 forint. Igények — Eleget tud -e tenni a Budai Ifjú sági Park a fővárosi fiatalok igényeinek? — Minden rétegnek pró­bálunk Valamit nyújtani. Természetesen másfajta igények felkeltése, az ízlés formálása is a feladatunk. Szeretnénk, ha a közönség megszokná, hogy ide nem ­ csak a rockért lehet bejönni. Sokszínű programjaink mellett például a Volán Touristtal kedvezményes utakat szervezünk Bulgáriába; télen pedig sítanfo­lyamokat rendezünk. Az utak szabadidős foglalkozásairól is mi gondoskodunk. A Városligetben 1985-re készül el az 5000 fős téli-nyári park. Hogy addig — és azután — mi lesz a Budai Ifjúsági Parkkal? Azt ma még nem lehet tud ni.

Végre egyre konkrétabb téma lett a PeCsa, egyre jobban lehetett látni a régi történet végét és az új elejét. Hogy mégis mit vártak a városligeti csarnoktól, az nem derül ki az Esti Hirlap cikke nyomán, de aki sűrűn járt oda, az utólag talán már tudja…

Hótól nehezedő fák között állva, utolsó csendes telét tölti az egykori városligeti vásárvárosból meghagyott Petőfi-csarnok. Sok év után tisztes feladatot kapott; már formálódik benne a budapesti fiatalok téli-nyári szabadidő-központja és a repüléstörténeti múzeum. Többre képes utód Páratlan együttes alakul e tájon! A klasszikus helyek: a múzeumok, a sportpályák, az Állatkert, a Cirkusz, a Vidám Park mellé társul majd a Nemzeti Színház, s még előbb ez a száz célra is alkalmasnak készülő csarnok. A sokfelöl könnyen elérhető Liget a főváros kulturális életének pesti központjává fejlődik... A Budai Ifjúsági Parknak lesz itt az utódja — igaz, a túlparton, de lényegesen többre képes... Lássuk, mire is?

A Petőfi-csarnok 4500 négyzetméteres földszintjén lesz egy nagyterem, amely szék nélküli programokhoz — például rockhangversenyhez — két és félezer vendéget fogadhat, székekkel is számolva — nagygyűléshez, komolyzenei koncerthez — a felényit. De tánchoz, sporthoz, filmvetítéshez ugyancsak jó lesz, paravánokkal sokfelé osztható, tereiben klubok, szakkörök egyidejűleg, egymás zavarása nélkül dolgozhatnak. Három kisterem kapcsolódik hozzá, a terebélyes közlekedőterekben pedig kiállítások rendezhetők. A térbeli és időbeli elkülönítés révén az eltérő korosztályok, a legkülönfélébb érdeklődésűek számára nyújtható kellemes program. Fogalmazhatunk úgy is: rendelkezésre állnak majd a feltételek a gyerekek sokoldalú, harmonikus személyiségének kifejlődéséhez. Független a múzeum.

Tavasztól őszig kifelé is fordul az épület: készül egy szabadtérre nyíló színpad, előtte ötezer néző helyezkedhet e1. A csarnok második szintjére kerül a honi és az egyetemes repüléstörténetet bemutató múzeum — természetesen függetlenítve az ifjúsági központtól. (Egy érdekesség: a kazán, a transzformátor nem a falakon belül lesz, hanem a szomszédban — a volt vásárvárost telefonközpontban.) Jövőre elkészül Érdeklődtünk a Városháza beruházási főosztályán az építkezés állásáról, ahol a következő tájékoztatást kaptuk. A Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács különleges gonddal kezeli az ügyet. A munkák összehangolására, felügyeletére főbizottságot hoztak létre, amelyben részt vesznek azon szervek vezetői, amelyek pénzt adtak az építkezésre: a KISZ országos és fővárosi testületé, az Állami Ifjúsági Bizottság, a Közlekedési Minisztérium és természetesen a tanács. (A költség 113 millió forint.) A terveket az Általános Épülettervező Vállalat munkatársai készítették, s a Kulturinvest fővállalkozásban vitelezi ki. A szükséges bontások után sor került a különböző szerkezetek megerősítésére, a tetőszigetelés kijavítására — s mindehhez nagy értéket adnak társadalmi munkában a fiatalok. Egy év múlva: kész a csarnok.

Úgy néz ki, hogy egy modernebb szörnyet építenek a Budai Ifjúsági Park kiváltására. Ahogy olvasom, fele annyi érdeklődő fér be, tehát ha megszületne egy új Piramis, azt ezen a helyen nem lehetne annyi érdeklődő előtt megtartani, mint a Parkban. A PeCsa – bár szép környezetben van – semmilyen kilátást nem biztosít, sőt az a hatalmas hangár, ami a téli szezonban biztosítja az élményeket sem valami hangulat javító. A rajongóknak nehéz is volt megszokniuk és elfogadniuk.

De ez még 1983 volt. A könnyűzenével kapcsolatos írások legtöbbször a rockzene haldoklásáról szólnak, vagy a sosem létező új hullám térhódításáról, miközben egyre kevesebb az érdeklődő. Color, GM 49, Kugli, HIT, vagy Prognózis koncerten a nézőszám úgy ötven és ötszáz között volt. Ezek ma már pompás számnak minősülnének egy klubban, de akkor ez megalázónak számított. A maradék nagy bandák már nem annyira akartak ide jönni, mert féltek, ha félház előtt lépnek fel, az az ő jövőjüket is tönkre teheti és igazuk lett. A legendás BIP még élt, még egy évet kapott, de ehhez már igazán kellett valami lélegeztetőgép is, ami az István a király rockopera volt. A műnek köszönhetően néhányan képesek voltak meglovagolni a sikert, mint a P. Box, a Bikini, a HBB, vagy a P. Mobil, de ez a siker is csak átmeneti volt és egyszer sem vonzott valódi telt házat.

Folytatjuk…

Készítette: Fiery