Cikipédia 14/40 A Budai Ifjúsági Park majdnem teljes története – 1981

A fal leomlását követően a rajongók előtt csaknem egy teljes évig zárva volt az Ifipark. Ez az időszak inkább a kapkodást jellemezte, mint a körültekintő munkát. A sietségnek oka volt, ugyanis ebben az évben, 1981-ben ünnepelte huszadik születésnapját a Budai Ifjúsági Park, ezt pedig csak úgy lehetett felhőtlenül megünnepelni, ha nyitva van. A felújításra tervezett összegnek jó, ha a hatvanhatod részét költötték. Felsőbb utasításra a munkások csak a legfontosabb elemeket javították, cserélték, vagy erősítették meg úgy, hogy a kőroncsokat például egy lezárt területen - az eredeti feljárón - hagyták, amiből az következett, hogy biztonsági szempontból az új időszakban már jóval kevesebb látogatót fogadott a Park. Elsőként az Ifjúsági Magazin emlékezett meg a Park mögött álló két évtizedről.

Sörrel és virslivel csalogatta a hatvanas évek elején a beatzenekarokat a Budai Ifjúsági Park. A muzsikusokat persze nem csak ez vonzotta. A parkban koncertezni felfedezést, közönséget, népszerűséget is jelentett. Azóta a főváros szabadtéri könnyűzenei koncertmenüjének legjobb fogásait szolgálják fel a budai parkban, amely most ünnepelte huszadik születésnapját. A XV III. században épült és a Várbazárhoz tartozott park rész patinás környezetével, pompás kilátásával Európa egyik legszebb fekvésű Ifjúsági szórakozóhelye. — 1961. augusztus 20-án volt az első koncert — kezdi a kezdeteknél Németh Gyula, a BIP vezetője. — A szép és biztató hőskora hetvenes évek elejéig tartott. Majd a park akkori vezetőinek visszaélése rányomta bélyegét az itteni hangulatra. A rockhullámmal azonban újra kedvelt szórakozóhely a BIP. A legemlékezetesebb koncert is a rockhoz fűződik: az 1978-as Piramis koncertet tízezren nézték végig. Az első Edda hangversenyre háromszázan váltottak jegyet. A legutolsón pedig leomlott a külső korlátrendszer, ami egyéves kényszerszünetet okozott. Programunk azóta sokat változott. Fellépnek a vidéki rockcentrumok együttesei, van görög táncház, az új lehetséges zenekaroknak fórumot és hangfelvételi lehetőséget adunk. A koncertek közben alkalmanként sportolók, politikusok szerepelnek. Reméljük, hamarosan a téli koncertigényeket is kielégíthetjük egy fedett ifjúsági parkban. 

Az új téli-nyári Ifjúsági Park ötlete már régóta tervben volt, csak az engedélyek, a helyszín és a pénz – a szocialista tempó – hiányzott ahhoz, hogy mindez időben létrejöjjön. Talán éppen ezért sem költöttek sokat a Parkra, hiszen a pénzt a lassan tervezendő és készülődő Petőfi Csarnokba pumpálták át.

A húsz évvel ezelőtti nyitányon a Bergendy együttes játszott. — A park és a Bergendy együttes története egyszerre kezdődött — mondja Bergendy István. — Öt évig az ifipark állandó zenekara voltunk. Rendszeres fellépést, fejlődést hozott számunkra a park. Sok zenésszel, muzsikussal kezdődött a barátságunk, itt hangzott el először néhány sikerszámunk. Különböző szórakozóhelyeken jártunk már Európában, de például a müncheni Blow-up vagy a skandináv népparkok mellett is megállja helyét a budai park. Bródy János a hajdani Illés együttessel szerepelt a parkban. — Itt tartottuk akkoriban a legnagyobb Illés bulikat. De sok más együttes bemtutatkozása, elindulása is Ide fűződik. Itt alakultak ki a nagyobb ifjúsági műsorok készítésének formái. Voltak közben tévedések is, de valahol el kellett kezdeni. Kicsit persze megváltozott, rendezettebb a park: a jól megépített színpadon, a korlátokban már nem láthatom az emlékeimet.

Az eredeti kalkuláció szerint a teljes helyreállítás legalább százmillió forintba került volna, végül másfél millió forintért újította fel a tulajdonos a Park korlátrendszerét, de ez a megoldás is csak átmeneti volt. A Budapesti Várostervező Iroda (Buváti) elkészítette a terveket az ideiglenes helyreállításához, az I. kerületi építésügyi hatóság pedig megadta az építési engedélyt. Ez az építkezés nemcsak a korlátrendszert érintette volna, hanem a Park alatt álló Várbazárban a szobrászok lepusztult műtermeit is. Aztán rájöttek, hogy a toldozás-foldozás nem javítaná a városképet. A művelődésügyiek új védőkorlátot akartak építtetni, de ehhez a Műemléki Felügyelőség nem járult hozzá, mert szerintük csak az eredeti képet változtatná meg és nem lenne alkalmas a nagy tömeg távoltartására a továbbra is életeket veszélyeztető műemlék korlátoktól. Azzal az Ifjúsági Park gazdái, a Budapesti Művelődési Központ vezetői is egyetértenek, hogy az ideiglenesen helyreállított korlátok rontják az esztétikai összképet. Mégis ragaszkodnak a mielőbbi megnyitáshoz — mert a tizenévesek számára újra legyen Budapesten egy nagy befogadóképességű szórakozóhely. Igaz, hogy az eddigi tízezer helyett 1981-től már csak négyezer fiatal tartózkodhat egyidejűleg az Ifjúsági Parkban. 

A főváros fiatalságának nagy napja lesz holnap: 1980. május 27-e után majd egy esztendő elteltével ismét kinyitja kapuit a Budai Ifjúsági Park, amely megannyi nagy koncertnek volt eddig is színhelye. Németh Gyula, a létesítmény igazgatója és Plajner Tibor igazgatóhelyettes, érthetően boldog, hiszen befejeződtek az építési munkálatok, minden rendben van, jöhet a közönség. — Nem törekszünk a programokban túlságosan nagy változtatásokra. Hónapok óta szervezzük a koncerteket és reméljük, a fiatalok hamar vissza találnak hozzánk — mondta Németh Gyula. — A bejárat ezentúl a Szarvas tér felől lesz, igyekeztünk célszerűen, praktikusan kiképezni a kapukat. A holnapi nyitó koncerten a Color, és az Edda Művek játszik. A miskolci Edda lassan egy éve nem vett részt ilyen nagyszabású rendezvényen. A közönség és mi is érdeklődéssel várjuk a hangversenyt.

Nem volt elég, hogy a Park egy része leszakadt, ezzel félbeszakítva az Edda Művek koncertjét, a nyitóbulival is problémák adódtak, erről az Esti Hírlap számol be:

Az Edda Művek első nagylemeze gyorsan meghódította a fiatalokat, 1980 májusában jellent meg és több mint 200 ezer darabot adtak el belőle. A miskolci zenekar ma az egyik legnépszerűbb rockcsoport Magyarországon. Budapesten utolsó fellépésük színhelye az elmúlt év májusában a Budai Ifjúsági Park volt. Tulajdonképpen ekkor kezdődött a zenekar balszerencséjének sorozata, hiszen ezen a koncerten omlott le a kerítés egy része, s a park azóta sem nyitott ki. Néhány nap múlva, április 30-án, éppen Edda koncerten indul az új idény, a Budai Ifjúsági Parkban. — A billentyűsünk, Barta Alfonz, sorkatonai szolgálatot teljesít. Hosszasan tanakodtunk a zenekar tagjaival, hogy mi legyen. Végülis úgy döntöttünk, senkit nem veszünk fel társunk helyére — mondta Pataky Attila, az Edda Művek vezetője. Rendkívüli feladatot jelentett a zene tömörítése, a hiányzó társ pótlása. Éppen ezért, szorgalmas gyakorlásba kezdtünk. Mindent megteszünk, hogy a zenei hangzásban, amennyire lehet, pótoljuk az orgona hiányát. Már több fellépésre is aláírtuk a szerződéseket, amikor a basszusgitáros, Zselencz László súlyos Ínhüvelygyulladást szenvedett. Szó sem lehetett fellépésekről, pedig mi legalább aranyira szeretnénk találkozni a közönséggel, mint a fiatalok velünk. 

A zenekar egy rövid koncerttel végül mégis vállalta a Parknyitást, ahol az alábbi dalokat adták elő: A torony, Egek felé kiáltottam, Ítélet, Vörös tigris, Engedjetek saját utamon, Vadkutya, Hosszú az út, Kínoz egy ének, Rossz állapot, Már látjuk a változást, Kölyköd voltam. 

Elérkezett az idő, amikor végre a nyugaton élők is teljes figyelmet fordítottak a mi híres Budai Ifjúsági Parkunra. A New Yorki Magyar Élet természetesen a maga módján állt a kérdéshez és… de inkább olvassuk el:

Május elseje után néhány nappal a következő olvasólevelet találtuk a Magyar Nemzet nyílt fórum rovatában: "A május elsejével összefüggő hétvégén szörnyű megpróbáltatásokat élt át a Budai Ifjúsági Park környéke. Részben az Ifjúsági Parkban, részben a tabáni parkban rendezett koncertekre olyan csorda vonult itt el napokon keresztül; hogy azt nehéz leírni. Ablakokat törtek be, törött üvegek, szemét jelezte útjukat. Részegségtől — esetleg némi (kiegészítéssel ájultan fekvő ifjú az Apród utca járdáján, fetrengő párok a pázsiton és járókelőket inzultáló, hangoskodó elemek öregbítették a hétvége sikerét. Ha szükség van arra, hogy az ifjúság kitombolja magát, miért nem lehet ezt egy hatalmas, szabad területen megtartani, pld. a sportstadionban. Ez nem való Budapest legszebb helyére, a Vár tövében elterülő elsőrendű műemléki, múzeumi és idegenforgalmi centrumba. Tudvalevőleg a fiatalok nagyrésze kénytelen-kelletlen tagja a KISZ-nek: vajon milyen nevelést kapnak ott, ha ilyen botrányos viselkedéssel dúlják fel a csendes budai utcák nyugalmát. Vagy talán ezzel a magatartással akarnak hűek maradni a proletariátus dicső hagyományaihoz és fognak határozott léptékkel a párt nyomdokain haladni? — ahogy ezt a KISZ-kongresszus megnyitásakor hangoztatták.

Ez színtiszta politika, ahogy akkor azt megszokhattuk, a nyugat igyekezett aláásni a kelet tekintélyét, kiemelve a hibákat és problémákat. De nem lennék sportszerű, ha nem tenném hozzá, hogy természetesen fordítva is így történt. Mindentől függetlenül azért írhattak volna valami jót is az őshazában történtekről. De akkor álljon itt az eredeti Magyar Nemzet írás is, ami Csöves karnevál a Tabánban címmel jelent meg.

Kell-e csordának zene, ó pusztába hangzó szent zene? — hallottuk egykor osztályfőnökünktől korholásként gyermeteg csínytevéseink alkalmából. Ez a mondat jutott eszembe a napokban, amikor szörnyű megpróbáltatásokat élt át a Budai Ifjúsági Park környéke, a május elsejével összefüggő hétvége közben. Részben az Ifjúsági Parkban, részben a tabáni parkban rendezett koncertekre olyan csorda vonult itt el napokon keresztül, hogy megboldogult osztályfőnököm komolyan zavarba jött volna. Igaz, hogy voltak köztük tanulók, tisztességes munkásgyerekek is, de hála az új népviseletnek — nem könnyű különbséget tenni első pillanatban. Itt azonban a TV-ben bemutatott és a lapokban is emlegetett csövesek uralták a terepet. Ablakokat törtek be, törött üvegek, szemét jelezte útjukat. Részegségtől — esetleg némi kiegészítéssel — ájultan fekvő ifjú az Apród utca járdáján, fetrengő párok a pázsiton és járókelőket inzultáló, hangoskodó elemek öregbítették a meghosszabbított hétvége sikerét. Nem kívánom dramatizálni, akik látták, azok igazolhatják az eseményeket. A rendezőgárda nem képviselt elég erőt. Ha szükség van arra, hogy az ifjúság kitombolja magát, és lehetősége legyen kedvencei meghallgatására, miért nem lehet ezt egy hatalmas, szabad területen tartani, vagy a nem eléggé kihasznált sportstadionokban, ahol a tömegre bevannak rendezkedve és ugyanakkor ellenőrizhetők? Nem hiszem, hogy felelős emberek összekevernék az ifjúság politikai szempontokat ezzel a csöves karnevállal. amit láthattunk. S mindezt Budapest legszebb helyén, a Vár tövében, elsőrendű műemléki, múzeumi és idegenforgalmi centrumban? E sorok írója ép úgy, mint mások, szereti az ifjúságot, és félti attól, hogy e modell, a kevesek életformája, életstílusa kiszélesedik. Ez a kérdés nem lehet az a Szent Tehén, amelyhez nem nyúlunk, ha elénk áll.

Beindult a Park és természetes, hogy a környéken lakók nem lelkesedtek, miközben azért jó dolgok is történtek. Az Esti Hírlap az egyre népszerűbb Karthagó együttes koncertjét harangozta be. 

AZ IFJÚSÁGI PARKBAN K.O., KARTHAGO A Budai Ifjúsági Parkban ma este érdekes program kezdődik: először a K. O. együttes koncertezik, majd a mind népszerűbb Karthago következik. A rockcsoport első nagylemezének anyagát mutatja be. Nagy lehetőség ez számukra. hiszen több ezer fiatal tekintheti meg műsorukat.

A Karthagó a fővárosban ekkoriban már tömegeket vonzott, de vidéken még alig ismerték őket. Az igazi fordulópont akkor következett be, amikor a Magyar Televízió rögzítette a zenekar Lőrinci Ifjúsági Parkos fellépését. A műsor sorozat címe Roxinpad volt, és ebben kaptak ők is egy részt. Egy nyári szombat délutánon, a híradó előtt adta le a tévé a koncertet. Aznap Nyíregyháza- Sóstón játszott a Karthago, és mindenki meglepetésére akkora teltház volt, hogy a végén be is kellett zárni a kapukat és sokat kinn rekedtek. Szintén az Esti Hírlap jelentette be a Dinamit együttes első Ifiparkos fellépését is.

Idén először lép színre a Budai Ifjúsági Parkban október 5-én a Dinamit együttes. Nagy érdeklődés előzte meg a koncertet, hiszen a rockcsoport új programot mutat be. Fellép az Óceán együttes is.

Ha kevesebb érdeklődővel is, de jól muzsikált a Park – mondjuk 1981-től számítható a lassú, de biztos hanyatlás. Itthon még mindig a hard rock uralkodott, miközben nyugaton már a punk is avasodni kezdett, egyre jobban hódított a New Wave. Itt pedig presszókban, klubokban indult be a punk is és az alternatív zene is, de ezekről később. Ahogyan az IM megemlékezett a múlt dicsőséges és kevésbé fényes éveiről, a Magyar Ifjúság a Záróhét történéseit örökítette meg a legalaposabb részletességgel. Végre egy komoly munka!

Több mint 20 éve, 1961. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit a Budai Ifjúsági Park — jóval idősebb tehát, mint mai látogatóinak többsége. Azok közül a fiúk közül, akik ma piros, rendezői karszalagot hordanak övtartóikra tűzve, évekkel ezelőtt, mikor a fehéring és nyakkendő még kötelező volt, néhányat bizony be sem engedtek volna a Parkba (bőrdzseki, farmer, hosszú, ráadásul lófarokba fogott haj stb.).

Romos a Park Duna-parti oldala, a kovácsoltvaskapu zárva, a kőoroszlánok kőtörmeléket őriznek. A jobboldali feljáró korlátja egy tavaly májusi Edda koncert közepette ledőlt a rajta himbálózók súlya alatt, mert a Vár irányából lefelé szivárgó víz valósággal megette a háború során kárt szenvedett szigetelőréteget. Súlyos sebesülés szerencsére nem történt.

HÉTFŐ.

Németh Gyulát, a Park igazgatóját a játékteremben találom, ahol flipperek csilingelése és tévéjátékok elektronikus zümmögése dacol a külső hangszórókból áradó görög népzenével. Elmondja, hogy az életveszélyessé nyilvánított rész lezárása tartósnak ígérkezik. A restaurálási terv készül, de mivel az előzetes számítások szerint mintegy 150 millió forintba kerülne a sok kézi kőfaragást is igénylő munka, félő, hogy e szép műemlék romjait unokáink is látni fogják. — Ma nyugodtan beszélgethetünk, békés nap van — invitál irodájába az igazgató. — Görög táncház van, akár csak pénteken. Kicsi, de határozott réteg igényt elégítünk ki vele. Az a körülbelül 500— 600 középiskolás és egyetemista, aki erre rendszeresen eljár, nagyon szereti ezt a programot. Záráskor alig tudjuk haza küldeni őket. Az igazgató szavait alátámasztja a fáradhatatlanul kavargó körtánc. Az egymás derekát átfogó, egymás vállába kapaszkodó, szüntelen mozgásban levő sorok, a felszabadultan mosolygó, vagy a tánclépésekre összpontosító arcok, a félrehúzódva gyakorolgató kezdők és a körforgást meghatározó profik látványa, no meg az öttagú Buzuki együttes mediterrán tájakat idéző, pattogó ritmusú muzsikája a hét leghangulatosabb estéjévé teszi a hétfőit.

KEDD.

A hét második napja hagyományosan a rockkoncerteké. Ilyenkor a Vármúzeum és a Kertészeti Vállalat kérésére kötélkordonnal lezárják a Park fölötti sétányt, nehogy a nagy tömeg kárt tehessen a törökkori temető kopjafáiban és a gyepszőnyegben. Ezúttal semmi szükség az óvatos előrelátásra, a közönség alig több, mint a Park jelenlevő személyzete és a fellépő zenekarok tagsága együttesen. Ha az előző este a közösségi érzés és a vidámság ünnepe volt, akkor ezt méltán nevezhetjük az unalom uralmának. Az ötlet télen diszkósról és a színpadra lépő együttesekről nem sok elmondanivaló akad. A Solaris rokonszenves, törekvő fiatal társaság, de mintha maguk sem tudnák határozottan, hogy merre haladjanak. Optimizmusról tanúskodik a Wastaps együttes neve… nos egy balatoni zenés hajón inkább el lehetne képzelni őket, mint itt. Egy maszek tulajdonos aligha engedhetné meg magának, hogy ilyen érdektelen műsorral várja a vendégeket.

SZERDA.

A víz jól vezeti a hangot. Előfordult, hogy áttelefonáltak a Duna Intercontinentalból, és arra kértek, hogy kezdjük valamivel később a programot, mert fontos tárgyalás folyik a szállodában — meséli Németh Gyula. Szerdán szünnap van a Parkban; a szomszéd házak lakói nyitott ablak mellett nézhetik este a televíziót. De nem a hangerő az egyetlen probléma. A környékbelieknek gondot okoz az ide látogató közönség viselkedése is. — Ezek a fiatalok nem kímélik azt, amiért mi az ostrom után megdolgoztunk — panaszolja Szalai Károlyné, az Ybl Miklós tér 5-ből. — Tönkre teszik ezt a szép környéket, összefirkálják a falakat, W.C.-nek használják a lépcsőházakat, tarhálnak, isznak az utcán, összetörik az üres üvegeket. De a műemlékvédelem is hibás. Sok turista busz itt áll meg az Ifjúsági Park előtt, és mit látnak a külföldiek? Szemét és romhalmazt a bejáratnál, meg a düledező, elgazosodott Várkert Kioszkot, ami nem bírta a konkurenciát. Az Ifjúsági Park épületének utcai frontját szobrász műtermek sora foglalja el. — Múltkor betámolygott ide vagy tíz srác, kis híján feldöntötték — eleveníti fel egy teltházas koncert napját Gulyás Gyula szobrász művész, aki Vili Tiborral közös műteremben dolgozik. — Először megmondtam nekik, hogy ide bármikor bejöhetnek, csak kopogjanak, köszönjenek, kérdezzék meg, nem zavarnak-e. Aztán a művészetre terelődött a szó. Figyelmesen meghallgattak, végül majdnem lábujjhegyen távoztak. Az értelmetlen vandalizmus néha ijesztő méreteket ölt. Gulyás Gyula a minap csináltatott új üveget az egyik ablak táblára, mert a régit bezúzták. Varga Imre már nem bízik az üvegben: bedeszkázott ajtót-ablakot, akár a liverpooli boltosok, és inkább lámpafénynél alkot. Előfordultak műterem betörések is. Cs. Kovács László egy csöves tanyát fedezett fel a műterme fölötti padlástérben. Mindez, sajnos, nem egyedi jelenség — és semmiképpen nem a fiatalok által kedvelt zene következménye —, csak az átlagosnál is jobban szemet szúr egy idegenforgalmilag annyira hangsúlyos helyen, mint a Várkerület. Az Ifjúsági Parkban ma már nem árusítanak alkoholt. Aki mégis inni akar, vagy belépés előtt húzza meg az üveget, vagy becsempészi. Ez különösen azért aggasztó, mert a közönség átlagéletkora a 60-as évekbeli 23— 25, illetve a 70-es évekbeli 18—20 évről 14—16 -ra csökkent. Elvileg csak 14 éven felüliek látogathatják a Parkot, de nagy tömeg esetén szinte lehetetlen a hibátlan ellenőrzés. Általános vélemény, hogy a fiatalok magatartása botrányos, de ez a nézet nem a rendesen viselkedő többségnek, hanem a rendbontó kisebbségnek köszönhető.

CSÜTÖRTÖK.

— Ma már a tehetség nem elég a zenekar alapításhoz, - utal Németh Gyula az anyagi nehézségekre. — Ezen hivatott segíteni az a dicséretes kezdeményezés, hogy csütörtökönként műhely napot tartunk a Parkban. Ilyenkor egész délután a kezdő együttesek rendelkezésére állunk, akik ingyen próbálhatnak, természetesen a mi hangerősítő berendezéseinkkel. Házi stúdiónkban kazettára rögzítjük a próbák anyagát. Ezáltal jó minőségű demofelvételhez jutnak az együttesek, amit az őszi-téli időszakban fel tudnak használni a koncert lehetőségek megszerzésénél. Közülük többen a nyári műsorunkban már helyet kaptak, és jövőre is számítunk rájuk. Az utolsó hét csütörtökjén nem próbált egyetlen zenekar sem.

PÉNTEK:

ismét görög táncház volt.

SZOMBAT.

Balázs Ferencék lemezfelvétel miatt lemondták a szombati fellépést, így a Korál helyét az eredetileg előzenekarként hirdetett East foglalta el, s a Delfin RT nyitotta meg az utolsó idei héti végét. Tengerzúgás hangjára jelentek meg a matrózruhás Delfinek, s elénekeltek egy tréfás dalocskát Popeye-ről, a tengerészről. Legyünk következetesek: ha a Wastapsnak a Balatont ajánlottuk, a Delfin RT helye valahol egy dalmát tengerparti kisváros zenés éttermének teraszán lehetne. Az East szerencsére megmentette az estét. Első nagylemezük gondosan kimunkált, precízen összehangolt anyagát adták elő. Varga János pattogós gitárjátéka örvendetesen eltért az itthon megszokott rockblues kliséktől. Az együttes előadásmódja rendkívül dinamikus szemben a hasonlóan instrumentális stílust képviselő Solarisszal. Lehet, hogy a piacképesség fokozása érdekében szükséges volt az East műsorát énekkel bővíteni, a vokális részek azonban általában megtörik a zene áradását, a dallamok slágerszerűvé válnak, a szöveg pedig nem tartalmaz olyan mondanivalót, amit a hangszerek önmagukban ne tudnának közvetíteni. Mindezek ellenére az East színesebb az elszürkülő Colornál, nagyobb a Mininél, erőteljesebb az űrrockos Omegánál, és szilárdabb alapokon áll, mint a Panta Rhei.

VASÁRNAP.

A 78-as és 86-os autóbuszokból valósággal kizúdult a farmerruhás embertömeg a zárónap délutánján, hogy hosszú sorbaállás után végre bejusson az áhított helyre. Tekintettel a rokkantak nemzetközi évére, a mozgássérülteket ingyen beengedték, és a keverőpult mögötti, korláttal védett részt biztosították a számukra. Hat órakor váratlanul a Hobóék által meghívott Kontroll Csoport lépett színpadra. A hét legizgalmasabb percei következtek: hogyan fogadja a HßB-re kiéhezett gyerek sereg ezt a gyakorlatilag ismeretlen, de tehetséges, és korban hozzájuk közelebb álló együttest; s mire képesek ők ezernyi türelmetlen HBB-rajongó előtt? A közönség mindaddig figyelmesen hallgatta a Kontroll Csoport számait, amíg az első sorok csápolói szidalmazni és köpködni nem kezdték az egyik énekest. Úgy látszik, a tinédzsereknek ez a rétege csak a száját nyitja ki, ha valami értelmes újdonsággal találkozik, a fülét nem. Ági, aki érthetően ideges volt élete legnagyobb koncertjén, erre a határtalan megaláztatásra, sajnos, hasonló utcaszéli modorban reagált, ami csak tovább fokozta az ellenséges hangulatot a színpad előtt.

— A szó szoros értelmében beleköptek a számba — panaszkodott az öltözőben, a haja és a ruhája pedig nem csak az izzadtságtól volt nedves. Békésebben zajlott le Pege Aladár együttesének rockosított dzsesszkoncertje. A közönség nagyra értékelte Pege virtuozitását, aki ironikus bölcsességgel konferálta be az egyes kompozíciókat, s egy rádióbemondó korrektségével mutatta be zenésztársait. A HBB-nek ezen az estén egyszerűen nem lehetett rossz húzása; pályájának azon a pontján tart az együttes, hogy bármit csinál, az sikert arat. Földes László tud bánni a közönséggel, amely akkor van csöndben és akkor tombol, amikor ő úgy akarja. Kórusban szavalják vele együtt József Attila Tiszta szívvel című versét, elkomorulnak a Ginsberg költemény hallatán, boldogan teszik a magukévá Földes ifjúkori bálványait (Kex, Doors), és készséggel elhiszik, hogy a HBB nem azonos a Kopaszkutya film lelkiismeretlen számító zenekarával. Bár a HBB színpadon sokkal jobb, mint a nagylemezen, és Földes énektechnikájának korlátáit is jótékonyan leplezi a koncert fűtött atmoszférája meg a hangerő, új szerzeményeik — első hallgatásra legalább is — nem tartalmaznak zenei újdonságot, nem kínálnak váratlan megoldásokat. És vigyázat! Kiapadóban van a blues-ra rímelő magyar szavak (blúz, bújsz, hús, húsz, húz, nyúz, zúz) vékonyka forrása! A zárókoncert után szerkesztőségünk több levelet kapott, melyek a bejáratnál elhelyezkedő rendezők erőszakos, durva fellépését kifogásolják. Egyre-másra csattannak el a pofonok a levelekben — s nincs okunk kétségbe vonni, hogy a valóságban is. Amit itt tapasztaltam, az duplájára emelt belépődíj, hatalommal való visszaélés, szirénázó mentőautó, felelőtlen szervezés, s többezer csalódott ember volt. írja egyik olvasónk. Az Ifjúsági Park vezetői készséggel vállalták, hogy válaszolnak a levelek vádjaira. Németh Gyula igazgató: — Akkor kerülnek 40 Ft-ba a belépőjegyek, amikor mindkét fellépő együttesnél külön-külön is 20 Ft lenne a jegy ára. Idén ilyen volt a Mini—Karthago és most a Pege — Hobó koncert. A BIP a bevételekből tartja el magát. Németh Judit egészségügyi ügyeletes: — Egy 13 éves kislányt teljesen eszméletlen állapotban hoztak be a főrendezői szobába. Alkoholmérgezés volt. Minimum félliter pálinkát ivott meg, és lehet, hogy gyógyszert is beszedett. El kellett vitetni, mert akár meg is halhatott volna. Ez volt a szirénázó mentőautó. Pintér Attila főrendező: — Ha egy elázott embert (akihez nem kell mentő, de itt nem maradhat, mert randalírozik) megfog két rendező a hóna alatt és kifelé viszi, a tömeg azt látja, hogy nem áll a lábán. És akkor jön a szöveg. Németh Gyula: — 12 -kor kezdődött a jegyárusítás, elővételben mégis csak kb. 150 jegy kelt el. Adminisztratív megkötések miatt csak három pénztárt működtethetünk, a kapuáteresztő képessége pedig korlátozott. Részegeket nem engedünk be, és aki így fennakad, balhét csinál, feltartja a sort, tumultust okoz. Miután minden jegy elkelt, kértük az I. kerületi rendőrséget, hogy oszlassa szét a jegy nélkül maradt sokaságot, mert balesetvédelmi szempontból a kijáratnak (ami az átépítés miatt azonos a bejárattal) szabadon kellett lennie. Hajnal Gábor műsorvezető: — A rendezők vállán nagy felelősség nyugszik. Ha a tömeg valakit agyontapos, őket veszik elő. A helyzetük a futballbíróéhoz hasonló, akinek 20 000 elfogult ember között kell azonnal helyesen döntenie És jaj neki, ha a nép úgy érzi, hogy tévedett. Németh Gyula: — A rendezők elsőszámú feladata a baleset megakadályozása, minden eszközzel. Idén ez sikerült is. Kevesen vannak, aránylag nagy területen kell vigyázniuk sok emberre. Az évi két-három nagy koncertnél a szokásosnál is nagyobb nyugalomra próbáljuk inteni őket, mert nem akarjuk, hogy miattuk kerüljön sor incidensre. Mégis előfordulhat, hogy egy idő után valamelyikük elveszti a fejét. Ha bebizonyosodik a hatásköri túllépés, azonnali hatállyal elbocsátjuk az illetőt, ami tavaly egy esetben meg is történt. Bárki, aki úgy érzi, hogy sérelem érte, azonnal, ott a helyszínen keressen meg engem és mondja el a panaszát. Ugyanez vonatkozik a levélírókra is. Jöjjenek be, hogy kivizsgálhassuk az ügyet. Száz szónak is egy a vége: az izgatott, türelmetlen ember áradat és az ideges, kisebbségben levő rendezők közötti úgy kezdődött, hogy én visszaütöttem vitát csak mindkét fél kölcsönös jó akarata, önfegyelemre való törekvése, megértő szándéka rendezheti. Ha jó szervezés révén elkerülhetővé válnak a tumultuózus jelenetek, ha a tömeg (saját létszám fölényétől és az alkoholtól felbátorodva) nem hecceli a rendezőket, a rendezők pedig (jogkörük adta magabiztosságukban) nem provokálják a tömeget, ha mindenki vigyáz a mások testiépségére, megvalósulhat a békés egymás mellett állás. Addig is, a BIP utolsó szezonjára készül. Ha a terv szerint befejeződik az új, ifjúsági szórakozó centrum építése a Városligetben, a Park végleg bezárja kapuit. (Arról még nem született döntés, hogy melyik intézmény örökli majd.) A jövőévi program tervben olyan ínyencségek szerepelnek, minifilm vetítés, zenés hajó indítása — és sok jó, nyugodt körülmények között megtartott koncert. Ilyen volt a záróhét amely többé-kevésbé keresztmetszetét adta a Budai Ifjúsági Park 1981-es idényének.

A nagy tervek, mint azt utólag már jól tudjuk, nem mindig pontosan válnak valóra. A Petőfi Csarnok megnyitására még várakozni kell 1985-ig. Addig azért még van egy pár jó és egy gyengébb éve a legendás Budai Ifjúsági Parknak…

Folytatjuk…

Készítette: Fiery