Cikipédia 14/39 A Budai Ifjúsági Park majdnem teljes története – 1980

1980 a Budai Ifjúsági Parkban is ugyanúgy indult, ahogy a többi megelőző év, csak még nagyobb tervekkel. A Piramis kijárta az utat az Ifiparkos lemezfelvétellel, így egyre több követője akadt. A hazai rockzene a csúcsokat döngette, új zenekarok igyekeztek bekerülni a körbe. A P. Mobilból újabb két zenész vált ki és megalakult a Pandora's Box, de szinte a semmiből robbant be már '81-ben a Prognózis együttes is. A Budai Ifjúsági Park keddjei és vasárnapjai - amikor a nagy rockzenekarok játszottak - szinte telt házzal működtek. Az Ifjúsági Magazin igyekezett még az előző évről egy rövid képet és az évben várható bulikról. Ki gondolta volna, hogy minden álom hamarosan köddé válik és egy új korszak indul el...

Tavaly a szezonban átlagosan naponta ezer fiatal kereste fel a Várhegy oldalában az ország legnagyobb szabadtéri ifjúsági parkját. A BlP-nek összesen 15 ezer vendége volt, főként az itt fellépő hazai és külföldi rockzenekarok vonzották a fiatalokat. A tavalyi műsorrendhez képest az idén némi változás lesz.

Az átlagosan napi ezer néző megfelelhet a valóságnak és egyben azt is mutatja, hogy a KISZ által szervezett kamuprogramokra nem volt kíváncsi senki, mivel csak egy kedden voltak 5-8 ezren, vasárnap szintén. Szóval a 15.000 is sántít, ha csak nem maradt ki a "hetente" szavacska.

Hétfőn a mostani szezonban is mindig táncház lesz, kedd a rocké, szombaton vidéki együttesek mutatkoznak be. szerdán ezután is szünnap lesz. Csütörtökön, pénteken és vasárnap módosul némileg a hagyományos műsor. Hétfő: görög táncház, erre építve az idén a Buzuki és a Fáklya Nemzetiségi Együttes zenéjére rophatják majd a fiatalok Zorba táncát. Kedd: a hagyományos rock-napon a Hobo Blues Band, a Mini a Korál és az Edda szerepel felváltva. Szerda: szünnap. Csütörtök és péntek: Rajkó-show. A KISZ Központi Művészegyüttesének rajkó zenekara és tánckara közreműködésével egész délutánt és estét betöltő műsorok lesznek. Szombat: főleg vidéki együttesek kapnak lehetőséget a bemutatkozásra, mint a Rolls. East, stb. Vasárnap: a hagyományos nagykoncerteken a Piramis, a V' Moto-rock, a Hobo és a Dinamit muzsikál. Április 30-án Hobóval nyit a park és vele is zár szeptember 28-án. Május 1-én a Korál, 2-án az Edda, 3-án a Dinamit lép fel.

Tehát a hazai rockvilág teljes erőbedobással dolgozik és sikert-sikerre halmoz. A rock-generáció elsőszámú koncerthelyszíne továbbra is az Ifipark. A Piramis Nyugat Európának készít egy angolnyelvű albumot, tehát köszönik a srácok, jól vannak, de most engedik, hogy hiányozzanak egy kicsit. A Mini élő lemezfelvételt tervez és augusztusra a három önmagát üldözöttnek jelző zenekar tervez szintén az Ifiparkba egy hatalmas koncertet, ami a későbbiekben Fekete bárányok fesztiválként vonul be a hazai rocktörténelemkönyvekbe. Minden megtörtént, csak a Parktól távol. Vajon miért? Mielőtt beszélünk a Park fekete évéről, emlékezzünk egy nagy bulira. A Magyar Ifjúság szerkesztője nem felejtette el, hogy ki indította be a hazai rock sikerét, meg is emlékezik róla, hiszen nemrég volt a Nagy buli a Parkban, ami 1980-ban megjelent. Természetesen megint mindenkit űberelt.

Élő lemezfelvétel készül a Budai Ifjúsági Parkban minden magyar rock zenekarok mentorával, a fiatalok utánozhatatlan és kikezdhetetlen példaképével, a Piramissal. Az utóbbi időben, az együttes 1977-es befutása óta írások tömkelege foglalkozott azzal, hogy megfejtse mi ennek a zenekarnak, pontosabban hihetetlen gyors fölfutásának, sikerének a titka. Mi is? Természetesen magyarázhatjuk — ha némileg fölületesek vagyunk — a Piramis-jelenséget azzal, hogy a megüresedett partszakaszba betört az együttes a rock zene néző — hangsúlyozni kívánom, hogy kizárólag a néző, illetve hallgató-élvező — generációk váltásakor. Az igazság ennél sokkalta mélyebb és tüzetesebb elemzést igényelni. Itt elégedjünk meg annyival, hogy kialakult a fiatalságon belül egy olyan réteg, amely nem élt a megismerés azon formáival, amelyek rendelkezésére állottak, hanem életérzését rázúdította a kommunikáció számára legközvetlenebb csatornájára, a rockra. Ide vetítette ki vágyait, a bálványok sugározta üzenetet, a gesztusok, nyilatkozatok, dalszövegek, zenei megformálások kiváltotta ingereket tette a magáévá, olykor a világ impulzusai közül kizárólagos jelleggel. Persze tévedés és óriási félreértés lenne, ha pusztán erre az egyetlen szerencsésen időzített találkozásra alapoznánk a Piramis népszerűségét, hiszen az a pillanat már a múlté, a zenekár viszont újabb híveket toboroz magának. Azt hiszem, a Piramis hatásának erejét a szövegek közvetlensége, problémaérzékenysége és közérthetősége adja. Amíg egy átlagos slágerlistás szám eléggé émelyítő módon, az igazmondást kereső fiatalok viszonyait megemelve, éppen ezért le is süllyesztve; megtisztítva a piszoktól (?), tehát bemocskolva, tükrözi, addig a Piramis szókimondóan adja vissza: "őszintén akarok élni /Minden utam végigjárni/ Hinni abban, amire vágyom/ És, ha hiszek benne/ Küzdeni érte bármi áron". Ez a fajta idealizmus szükséges és hasznos bizonyos távon. Bizonyítja, hogy "csak egy őszinte szó" hiányzik és a közönség kórusban zengi a sorokat. Ha pedig a szerelem témakörében akar eligazítást valaki, akkor bizonyára szívesen hallgatja A szerelem ördöge vagyok című diszharmonikusságában is harmonikus dalát, mint egy simára csiszolt semmitmondást. És igazi feszültséget kölcsönöz a Piramis előadásában az, hogy ügyesen keverik a sűrű szövedékű világunk valóságának egyszerű megismerésére törekvő, e racionális, ám lehetetlennek tűnő vágyát kergetők számára írt opuszaikban az értelmet és az érzelmet. Nehogy ennyire egyszerű legyen a képlet még csavarnak a dolgon egy utolsót: a karcosabb, hevesebb vérmérsékletű, temperamentumos Révésznek jutnak az érzelmes, romantikus hangulatú részletek és a lágyabb, tünődőbb Gallaié a robbantás lehetősége. (Lásd a nagy buli új számai közül az egyik újat, a Hív a sötét címűt. Zeneileg visszanyúltak a múltba és kibányászták a saját arculatára formázták a lázadó kisebbség muzsikáját, a ma már elismert rhythm and blues elemekből építkező kemény rockot. A nagy kikiáltó, Révész Sándor, amikor a záró számban bemutatja a zenekar tagjait, a hajdani és véleményem szerint programadó daluk, A becsület hosszú verziójában így fogalmaz: a Piramis tisztán rockot játszó zenekar. Ne firtassuk most e megállapítás érvényét, inkább az értékét. A négy régi — Szabadnak születtem, Ajándék, őszintén akarok élni és A becsület — és négy új — Nincs kegyelem, A szerelem ördöge vagyok, Hív a sötét, Csak néhány jó szó — kompozíciót tartalmazó koncertlemez az előző háromhoz képest lényegesen újdonságot nem hozott. De azt föltétlenül el kell ismernünk, hogy a Piramis jó, rutinos és attraktív együttes, valódi csapat. Muzsikájuk a hazai mezőnyben élenjárónak tekinthető, azt pedig majd meglátjuk, hogy ezzel a zenével hogyan érvényesülnek a nagyvilágban.

A Magyar Ifjúság nagy lelkesedéssel foglalkozott az újakkal is. Ez pedig természetes, a kiszolgálóipar arra a témára száll rá, amitől veszik a lapot. Mint az elején írtam, számtalan új banda próbált bejutni az "A" csoportba, de ott már minden hely foglalt volt. Az viszont örömhír, hogy akkor a "B" és "C" csoportos bandáknak is egy-egy koncertjén átlag 500-1000 rajongó volt jelen. Manapság sok "nagyzenekar" örülne ennyi érdeklődőnek. Azért érdemes elolvasni a következő írást, mert, ha nem is csúcsbandákról beszélünk, lesz pár ismert név. 

Azon a bizonyos szombaton nem lehetett panasz arra, hogy a zenéből nem jutott elég. Már délután háromkor feldördültek a hangládák, és egyáltalán csoda, hogy este tízig jelentősebb malőr nélkül kibírták az egyre fokozódó igénybevételt. A Budai Ifjúsági Parkban 13 együttes részvételével elkezdődött egy újabb bizonyítási eljárás: van vagy nincs utánpótlás a poprock zenében. Az első félórában, amikor az Original együttes zenére fakadt, úgy tűnt, hogy a zsűri galériapulpitusán többen leszünk — monstre, hozzávetőlegesen ötven fős ítélőtestület lett összetoborozva erre az alkalomra —, mint a nézőtéren. Aztán megfordult a dolog. Sorra megérkeztek a vidéki együttesek rajongócsoportjai, no meg azok a fiatalok, akik egyébként is itt szokták elütni szombat délutánjaikat; a zsűriből pedig lassan elszivárgóit jó néhány neves pop-rock zenész, akiket vidéki fellépéseik indulási ideje elszólított. Néhányan még — hangszálaikat nem oktalanul féltve a hűvösödé fuvalmaktól — távoztak, de még mindig maradtunk jócskán, a szervező bizottság rátartással szervezett, bölcsen. A zsűri munkája különben sem zajlott protokolláris merevséggel; a pop-témákban forgolódó (egyébként ugyancsak zsűriző) újságírók több hétre való információt gyűjthették össze, a legújabb pletykák asztalonként változtak, kielemzésre került néhány hangszerkatalógus, s komoly megállapodások születtek arról, hogy a versenykoncert után vagy másnap találkozunk a Fészek-Clubban. S közben két-három dal elhangzása után cserélődtek a zenekarok a színpadon, a lejátszott együttesek pedig elküldték sétáló embereiket: igyekezzenek bepillantani az asztalokon heverő zsüri lapokba. Bár a műsorvezetők többször is közölték, ez a verseny nem megy tétre; a zenekarok megtettek minden tőlük telhetőt, hiszen úgy szólt az előzetes fáma, a legjobbaknak bizonyultak gálaráadását hangszalagra rögzítik a bakelitra, azaz hanglemezre való átvésés reményében. A nevükben is rockot jelző együttesek (Rokwell, Modi-Rock, Rock-Táv), talán egy csöppet esélyesebbeknek is érezhették magukat, hiszen a zsűri összetételében mintha kissé többen lettek volna a hazai rockmuzsika prominensei. De kiderült a Hangár-ról, a H.I.T.-ről, a BMW-ről, s a Stressz-ről is, hogy rockzenét igyekeznek játszani (hacsak ők maguk nem kérik ki ezt a minősítést, az egyelőre még homályosan meghatározható Űj Hullám nevében?) Nos, végül valamennyien bemutatkoztak, sőt hangbeállási bonyodalmak miatt a C.S.Ö. együttes keleties és versmegzenésítő programjával kétszer is, tizenéves évjáratával a pécsi Candy szintén, már-már profi megszólalásával a Szerpentin ugyancsak, s a country-célzatú Rokka együttes is. Aztán azon frissiben-melegében néhány zsűritag hangos meginterjúvolása következett. Turbók János, a KEK klubvezetője a még eddig nem említett Solaris produkcióját tartotta mások mellett érdekesnek, akik "azért se énekelünk elhatározású" instrumentális muzsikával "lógtak ki" a sorból; Bródy János a kísérletező kedvet hiányolta, s finoman célzott a rock túltengő zenei és szövegsablonjaira, Nagy Feró arra intette az ifjú trónkövetelőket, hogy ez még csak a kezdet kezdete, mert az a kérdés; miképpen állják meg majd helyüket a popszakma "húsdarálójában". Benkő László és Freinreisz Károly nyíltan a Rockwellre tippelt és egy lokálpatrióta elfogultság is hangot kapott (ORI-képviseletben), miszerint a kalocsai származású zsűritagnak a kalocsai Hang-Táv tetszett a legjobban. (Megjegyzendő, hogy ezek a valóban ügyes zenészek nemcsak a hangszereikkel jeleskedtek, hanem tekintélyes, legalább három nagy transzparenssel felszerelt, nagyvárosi szinten "csápoló" (értsd: égre emelt kezek) közönséget tudtak felsorakoztatni kemény hangzásba beoltott presszómuzsikájuk mögé.) Ám ez a (beszámoló nem kritika, mint ahogy — kiderült — a zsűri szavazata sem. Egyértelműen ugyan a Rockwell (képünkön) kapta a legtöbb pontot — többszöri összeszámlál ás után, amiben a Park gazdasági irodájának zsebszámológépe is segített —, ám ők nem léptek fel a rögzítendő gálán. A magyarázat úgy szólt, hogy mivel legalább húszperces programot kellett csapatonként produkálni, a nyertes erre nem volt felkészülve. Ha ez igaz, akkor elfogadható az MHV illetékesének helyben megtoldott üzenete: "ők különben is pestiek, és mint ilyenek, könnyen megtalálhatók." S miután a beharangozott televíziós forgatás sem zajlott a helyszínen, lehet, hogy valóban ők a nyerők, mert majd igazi, nyugodt stúdiókörülmények között netántán, talán ... Ezután nyúlfarknyi programot adott a csehszlovákiai sikereitől alig "visszaakklimatizálódott" Karthágó, s ha színpadképük egy kissé túl mozgalmasnak is tűnt, megtudhattuk, milyen is a teljesen profi megszólalás, mert egyugyanazon berendező

A történet külön érdekessége, hogy jelen esetben az utánpótlás a rockzenekarokra vonatkozott. Ki tudhatta előre, hogy még három év és a műfaj csillaga egy időre leáldozik...

A Budai Ifjúsági Park műszaki felújítás miatt zárva — olvasható volt az Ybl Miklós téri bejárat födött. Május 27-én, kedden történt. Este hét óra után az Edda koncertezett éppen, amikor a külső feljáratnál leomlott a kőfal, öten megsebesültek. A koncertet még befejezte a zenekar, de a közönség már a hátsó kapun, a Szarvas tér felé távozott. Másnap megérkeztek a Fővárosi, illetve az I. kerületi Tanács műszaki szakemberei és megállapították, hogy a kerítést támasztó fal megcsúszott. Ezután megérkeztek a BUVATI képviselői, akik megállapították, hogy a falakat a hegyről leömlő víz ítélte pusztulásra. A teljes helyreállítás legalább 100 millió forintba kerül. Az ötvenes évek táján, vagy betemették, a vízszivárgókat, vagy maguktól eltömődtek. A lezúduló eső pedig a földben nyomást gyakorol a kőre. így történt az omlás. De sérülések másutt is vannak. 

Megkezdődtek a vizsgálatok és néhányan erősen érdekeltek voltak abban, hogy az eredmény a zenekart, de elsősorban a közönséget hozza ki okozónak. Lapozzunk bele az eseményről készült hivatalos jelentésbe:

"Az EDDA együttes játszott 1980. május 27-én, amelynek infrastruktúrája és állaga ekkorra már nem volt kielégítő. Ennek tudható be, hogy 19 óra 5 perckor a bejárat előtti jobboldali feljárórámpa mintegy 20 méter hosszúságban ledőlt az utcai gyalogjárda és a második korlát által határolt szakaszra, ahol hozzávetőlegesen 250 fiatal tartózkodott, de a közelben volt megtalálható ekkor a műsor főrendezője és további öt rendező. Az esemény során 5 fiatal megsebesült, akiket a helyszínen elláttak a mentők, illetve beszállítottak a kórházba."

A terület funkcionális használatát és a renitens magatartás elmaradását hangsúlyozta a jelentés, ami kizárta, hogy rendbontás miatt következett volna be az esemény. Az eset komolyságát jelzi, hogy az I. kerületi rendőrségen kívül a pánik elkerülése érdekében kihívták a BRFK járőreit is, hiszen ekkor már odabent 4000 fő előtt zajlott az EDDA koncert. Bár a jelentésben úgy írták, hogy a koncert zökkenőmentesen lezajlott, egy eredeti hangfelvétel tanúsága szerint az EDDA a Néma völgy című számot félbeszakítva abbahagyta a zenélést. Pataky Attilát a rendezők egy papírcetlin tájékoztatták a tragédiáról, aki ekkor a zenélés felfüggesztése mellett döntött. A zenészek nem értették, a hangszerek csak nagy sokára, egyenként hallgattak el.

Mivel a fiatalokat nem lehetett hibáztatni, hamar megtalálták az új felelősöket. "Hivatkozással az eset a pártállami diktatúra kulturális intézményeivel szembeni felelőtlen, rablógazdálkodásra emlékeztető magatartását mutatja, amit a marxizmus-leninizmus elveivel ellentétes haszon behajtása motivált."

1980. május 28-án az I. kerületi Tanács VB Műszaki Osztályával, a Műszaki Iroda igazgató főmérnökével és a Művelődésügyi Főosztály főmérnökével együtt helyszíni szemlét tartottak. A park üzemeltetését azonnal leállították, az alsó műemlék-kaput lezárták. A további részleges működés engedélyezéséhez kikérték a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat (BUVÁTI) szakvéleményét, a pozitív visszajelzés után az Ifipark még 1984-ig fogadta vendégeit.

Fennállásának utolsó négy évében az Ifiparkra már jobban vigyázott a fenntartó, a fővárosi tanács, a Művelődési Főosztály éves összkiadásának csaknem tíz százalékát erre az intézményre fordították. Arra azonban bizonyosan számíthattak, hogy rövidesen be kell zárni, mert közben elindultak a tárgyalások a Fővárosi Ifjúsági Szabadidő Központ - a későbbi Petőfi Csarnok - létesítéséről, amelynek tervét már 1982. augusztus 4-én jóváhagyta a fővárosi tanács V.B. Átadását a szocialista állam egyik legfontosabb magyar ünnepére, 1985. április 4-re tervezték.

"Az intézmény célja, hogy működésével elősegítse az ifjúság világnézeti, politikai, esztétikai nevelését, műveltségének fejlesztését, kulturált körülmények közötti szórakoztatását, testedzését." Céljuk leginkább a tizenéves korosztály kulturált szórakozásának megteremtése volt, melynek keretében a mozgalmi és állami szerveknek intenzív kapcsolatot kellett kialakítaniuk az amatőr könnyűzenei csoportok műsorainak tartalmi befolyásolására.

Az EDDA koncerten történt balesetet is okozó, a könnyűzenei koncertek területén elharapózó túlzott haszonszerzés megakadályozása állt a homlokterében a vitasorozatnak. Pozsgay Imre levelében megállapította, hogy az állami felügyeletet és irányítást erősíteni, az alkalmi műsoros előadások színvonalát pedig a szabálytalanságok megszüntetésével együtt emelni kellett volna. Az anyagi visszaélések megszüntetése érdekében a zenekarok hangszereinek saját gépjárművel történő szállításáért fizethető díjtételeket szabályozták és a koncert-engedélyezés szigorúbbá vált a takarékossági irányelvek megfogalmazásával. Pozsgay szerint az ORI munkáját főleg a kisfalvakban a megyei művelődési központoknak kellett volna segítenie, az ORI-nak pedig tájékoztatni kellett a megyei szerveket az előadókkal, együttesekkel felmerülő problémákra. Minderre azért volt szükség, mert az ORI műsorengedélyezési jogköre megszűnt, a tanácsok viszont sokkal liberálisabbnak és toleránsabbnak bizonyultak az ORI-nál, amivel együtt járt a műsorok színvonalának csökkenése és a haszonszerzés előtérbe kerülése. Az anyagi hasznot inkább az állam akarta lefölözni, amit jelzett a gázsi rendezésére kialakítandó központi kifizetőhely terve. Ennek velejárója volt a magánszervezésű koncertek lehetőség szerinti legjobb háttérbe szorítása: "Ugyanakkor az sem lenne helyes, ha az ellenszolgáltatásért végzett magánszervezési tevékenységet bármilyen néven és formában elismernénk. Ez egyenlő lenne a közművelődési tevékenység magánszemélyek részére történő átengedésével és az állami irányítás alapvető követelményeinek feladásával. A magánszervezés bármilyen formában történő megengedése, további olyan jövedelmek keletkezésére adna módot, amelyek nem egyeztethetők össze társadalmi rendszerünkkel."

Mindez nagyon szép és nagyon jó, de akkor most a vízfolyás okozta a fal leszakadását, a közönség, vagy az ellopott anyagok? Ilyen volt a szocializmus!

A szezon nyitásakor még senki nem gondolta volna, hogy 1980 fekete éve lesz a hazai rockzene fellegvárának. Májusban még az Esti Hírlap is nagy betűkkel hirdette, hogy immáron véglegessé vált, hogy június 8-án a Budai Ifjúsági Parkban a Mini együttes koncertlemezt készít. Az élőlemez-felvételre meghívnak vendégművészeket is. Aztán módosítani kellett a helyszínt.

Méltán emlegették a múlt hét egyik legsikeresebb koncertjének a tízéves Minijubileumi fesztivált Török Ádámék azonban kényszerhelyzetbe kerültek, amikor az élő lemezfelvételükre került sor; a Budai Ifjúsági Park bezárása miatt a színhelyet át kellett tenni a lőrinci parkba. A műsorban helyet kaptak a régi nagy balladák s több új szerzemény. (Például Ne hátrálj, Senki nem vehet el tőled.) A Mini világa gondolkodásra késztet, ugyanakkor igen összetettek a dallamai. A billentyűs Németh Károly remek zenész, kitűnően alkalmazkodik a koncertek légköréhez. Improvizációival is bizonyítja: könnyen kezeli hangszerét. A Forró spanyol éjszaka című számban az egyéni játékáról híres baszszusgitáros, Kunu László remekelt. A dobos Balogh Jenő a Szivacsos szivacsban remekül szólózik, ugyanakkor kezében tartja a ritmust és képes a váltásokra. Török Adóm, a fuvolás-énekes teljesítménye ezúttal is élmény. A Senki nem vehet el tőled-ben különösen szépen, tisztán énekelt, A koncert végére maradt a java. Eljött a régi barát, Závodi János, az egyetlen meghívott zenész, aki gitárjátékával ham ar beilleszkedett a csapatm unkába. A nagy balladák, m int a Gőzhajó és a Vissza városba hatalmas sikert aratott.

Persze, nem csak a Mininek kellett módosítani a helyszínt. Sokan nem tudják, de eredetileg a Fekete bárányok fesztivált is a Budai Ifjúsági Parkba tervezték. Ha utólag belegondolunk, mindhárom - négy - zenekar sokkal jobban járt a Hajógyári szigettel. Talán ők jártak a legjobban. Néha milyen jó is az üldözötti státusz...Az Esti Hírlap jelentette be először:

Ezen a nyáron kevés volt a nagyszabású rockkoncert. A törzshelynek számító Budai Ifjúsági Park kényszerszünete miatt valójában nincs megfelelő helyszín, ahol többezres nézősereg előtt koncertezhetnek a rockcsapatok. Hónapokkal ezelőtt, amikor az Ifjúsági Magazin úgy döntött, hogy élőben bemutatkozik olvasóinak, még ők sem sejtették, hogy augusztus 23-án az év talán legnagyobb szabású koncertjének lesznek a házigazdái. Az óbudai Hajógyári-szigetre több tízezer fiatalt várnak. A honi rockéletben először egyazon műsorban lép színpadra a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P. Mobil.

Folytatjuk…

Készítette: Fiery