Cikipédia 12/16 - A Piramis együttes története 14. (1979/5)

Olvasva a leveleket, megállapíthatjuk, hogy a legtöbben az előző generáció, az "öreg beatek" tagjai ragadnak tollat, mégis csak ők voltak az első zenei forradalmárok, nekik mégsem adatott meg az ilyen fokú lázadás lehetősége. Jók a meglátásaik, de szavaikból érződik a megbántottság: Miért pont a Piramis nemzedék?

A '70-es években a fiatalok nem tudtak a már nem - vagy a soha nem is - létező "hősökkel" együtt érezni. A problémák mások lettek. Nem kellett harcolni a Habsburgok, vagy a németek ellen, az "igazi ellenfelek" a velük élő felnőttek voltak, akik "bort ittak, miközben vizet prédikáltak". Tulajdonképpen a felnőttek sem vették komolyan Ságvári Endrét, Kun Bélát meg Braun Évát, de az ifjúságtól elvárták. Apropó én álltalános iskolában a Braun Éva úttörőcsapat tagja voltam, de sok évvel később tudtam meg, hogy ki is volt a hölgy. Egyszerűen többszáz társammal együtt engem sem érdekelt, a tanárok pedig nem avattak be a titokba.

Visszatérve a felnőttekre, a szerelemről papoltak, de Magyarországon volt az egyik legtöbb válás Európában, az alkoholfogyasztás veszélyeit ecsetelték, de azon a listán is az elsők között voltunk. Az emberek a gyárból az utolsó csavart is ellopták és nyaralókat építettek fel a szajréból, miközben a kezünkre vertek, ha valamelyikünk egy csokit akart lopni a közértből.

Ma már tudjuk, hogy mindez értünk volt és mi tehettünk arról, ha sikertelen volt az ő életük és a haverok meg a szomszédok mellett a Zöldszilváni, vagy a Kövidinka volt a legjobb barátjuk. Bár ez a sorozat a Piramisról, a Piramis jelenségről szól, mégis a Piramis nemzedékhez tartozó fiatalok fogalmazták meg helyesen néhány évvel később, Első Emelet néven írtak erre egy találó dalt Európa címmel. Ebben tökéletesen benne van a válasz:

"Tulajdonképpen köszönünk mindent, mert jól tudjuk, hogy minden értünk volt. De azért közben már mi is nagyra nőttünk és másként látunk pár apró dolgot!"

A fiatalok dolga az, hogy lázadjanak, ahogy Szász Endre nyilatkozta egyszer: "Az a fiatal, amelyik nem lázad, az hülye"! Minden generációnak meg van a maga lázadása, de a kor adja meg, hogy meddig mehetnek el.

Kell-e nekünk Piramis brigád? Aki válaszol: Lendvay Ildikó az akkori KISZ KB Kulturális Osztályának Vezetője, az í-re a pontot pedig Som Lajos teszi fel...

Mit csináljunk a szabadidőnkkel?

"Azt kérdezték, mi az, aminek a helyébe lépett a koncerteken való extázis, miért nő a csövesek száma? Azért, mert nem tudunk a szabad időnkkel mit csinálni. Az, hogy tanuljunk és dolgozzunk, nem elég. Az energiánkat nem tudjuk hol levezetni. A klubok rövid ideig vannak nyitva, s ott a hülyéskedésen kívül nem lehet mit csinálni. A KISZ-nek csak a továbbtanulásban van szerepe. A politikai oktatásokon olyan dolgokról beszelünk, amit egyáltalán nem érzünk közel magunkhoz. Például a rég meghalt mártírokról. Elismerjük, szép dolog volt, hogy feláldozták magukat az eszméért, de az az ő problémájuk, nem a miénk. A szülők, a felnőttek nem értenek meg minket. Mi a bajotok? Hisz mindent megkaptok! Igen, anyagilag. De a megértés, a harmonikus családi élet bizony kimarad. Miért van államunk adósságban? Miért fontos, hogy valakinek a szülei értelmiségiek, vagy fizikai dolgozók? A felszabadulás után lényeges volt, ma már azt hiszem, nem. Miért vannak a felvonulások, ha már elvesztették régi politikai tartalmukat? Tartsanak a fiataloknak erről előadásokat! Így csak magunk között beszélgetünk, csekély tudásunkkal, és gyakran téves következtetésekre jutunk. Azt mondják, hogy a csövesek az "ország alját" képviselik. De az "ország alja" egyre nő. Nem igaz? Annak sem tudjuk a magyarázatát, hogy a társadalom szempontjából miért káros, ha valaki tanul, vagy dolgozik és néhány napot csövezik? A kérdések csak egyre gyűlnek, a magyarázat elmarad."

Boldogok-e a felnőttek?

"Ezekben a levelekben, ha a szó szerinti értelmét nézzük, egy zenekar nevetséges bálványozását látjuk. Ha egy kicsit a sorok között is megpróbálunk olvasni, megtaláljuk azok igazi mondanivalóját, ez az a bizonyos elterjedt valami, a Piramis jelenség, ami mágnesként vonzza a legfiatalabb, úttörő korú tizenéveseket is. Ők még nem tudják, csak érzik, nincs minden rendben. Nem értik az emberek hazugságait, álnokságát, a pénzhajhászását. A szülők és a felnőttek nagy része így él, s ezt a mai fiatalok nem fogadják el. Egyelőre még a zenén keresztül próbálnak tiltakozni: megnövesztik a hajukat, le szűkítik a nadrágjukat, hogy ne kelljen magyarázkodniuk. Nem mennek haza napokig, hetekig, vagy végleg. Gondolataikat a rockzene erős gitárakkordjaiban találják meg. Valóban miért Piramis dalt énekelnek önfeledten őrsi indulóként az általános iskolások? Azért, mert a Piramis az első újító zenekar, ezért a lázongó fiatalság a Piramis mellé állt és úgy érezte, az övé és ezt ki is nyilvánította. A cikkekből úgy érezzük, hogy a zenekarokat, a rockzene hazai képviselőit hibáztatják azért, mert a fiatalok ilyenek. Ez téves felfogás, mert ha nem lennének a hazai rock-együttesek, a koncertek, ez a feszültség sokkal nagyobb lenne. A fiatal egy-egy koncerten levezeti energiáját, amely a sok kudarcból és meg nem értésből fakad. Mivel a zenekarok mindennapi problémákról énekelnek, a fiatalok úgy érzik, hogy foglalkozik valaki problémáikkal, és ezért ragaszkodnak a zenéhez. Mert ha senki nem támogatja őket megértésével, megérti majd őket a zene. A fiatalok cselekedeteit élesen bírálják, de közben elfeledkeznek a szülök és a felnőttek arról, hogy ők hogyan élnek! Boldogok ezek a felnőttek? Nem! A fiatal tizenéves nem fogadja el a szülőről gyerekre szálló pénzhajhászás hagyományát, az íratlan törvényeket. Nem értik ezt meg és addig lázadnak", amíg valamilyen változás nem történik."

Mi vagyunk a felelősek

"Azt hiszem, mi fiatalok vagyunk leginkább felelősek egymásért, társainkért, hiszen elfoglaltság lenne bőven: iskola, KISZ, munkahely, család, sport, színház, könyvtár; a fiataloknak azonban ezek a dolgok semmit sem mondanak. Sőt! Csupa nyűg a nyakukon! Iskolánkban is nem egy remeknek Ígérkező program semmisült meg érdektelenség miatt. Egyszerűen képtelenek voltunk összehozni a közönséget. Ez lenne a mai fiatalság, a társadalom legfogékonyabb, legforradalmibb rétege? Bizony elkeserítő! S hogy mi lenne a megoldás? Azt sajnos én egyedül nem tudom megmondani, mint ahogy megvalósítani sem tudnám. Érzem azonban, hogy mindenképpen nekünk, fiataloknak kellene tennünk valamit azért, hogy az a rengeteg energia, amely a koncerteken az üvöltözésben, extázisban vesz el, valami sokkal hasznosabb tevékenységre fordítódjék, amely természetesen szórakoztatna is bennünket."

First Class

"Ebben a cikksorozatban az előttem szólók meglehetős alapossággal elemezték a fanatizmus különböző jegyeit. Néhány szóban csupán arról szeretnék beszélni, kik körül is kerülnek ki a Piramis brigádok alapítói. Ha ezt tudjuk, arra is rájövünk, vajon miért jönnek létre ilyen brigádok. Először is fogadjuk el, hogy Som Lajos - zenész. Nem próféta, nem anarchista vezér, nem jó isten - muzsikus, ö is, a Piramis is, mint minden igazi alkotó változtatni, jobbítani akar közös sorsunkon s bizonyára örül, ha azt látja: odafigyelnek arra, amit csinál. A Som őrs meg a Piramis brigád hírének is nyilván örülnek az a csoportnépszerűségét bizonyítja. Miért is alakulnak ezek a brigádok? Nem a "Piramis jelenség" miatt, ilyen jelenség ugyanis nincsen. Egészen más "jelenség" van.

Megint csak egy okos nyilatkozótól tudom: ők most éppen lázadnak. Ki ellen? Mi ellen? Azonkívül, hogy "utáljuk a zsarukat, meg a diszkó majmokat" mit mondanak még? Mi a tartalma ennek a lázadásnak? És mi a kifejező eszköze? Mi az, amit ők találtak fel? A sikoltozást a koncerteken? Tévedés. Már mi is ordítoztunk Dogs, Liversing, Kék Csillag hangversenyeken, de ez még csak nem is a mi találmányunk. A Beatles-rajongóktól lestük el, ők meg nyilván Elvis táborától, ők meg. . . Állítólag már Liszt Ferencnek is zajos sikerei voltak. Akkor ebben most és itt mi az eredeti? A polgárpukkasztást? A csavargást? Hogy ők találták volna ki? Jack Kerouac, mit szólsz ehhez? A rockzenét? Amit szinte kizárólagos kifejezési eszközüknek tekintenek? Sajnos ez sem az övék. Még legfeljebb csak gőgicséltek, amikor a rock már dübörgött. Mit találtak fel tehát, mi az, ami egyedül az övék? Bárhogy is nézzük, kelléktáruk egyetlen darabja sem illik hozzájuk. Talán ez a "lázadás, semmi sem eredeti benne. Mielőtt bárki is azzal vádolna, hogy elfogult vagyok a magam tíz-tizenöt évvel idősebb korosztályával és nem értem meg a fiatalokat, sietek leszögezni, hogy - lehet. Legalábbis nem tud lefegyverezni az üresség, az egysíkúság, a handabandázás a szabadságról. Félreértés ne essék, rosszallásom nem általános. Nem azok ellen van kifogásom, akik szakadt farmerban, térdig érő flanelingben és szöges csizmában matematikai olimpiákat nyernek, hanem akiknek nincs a tarsolyában más, mint almavodka. A hosszú haj és farmernadrág harcát mi már megvívtuk. A biztosítótűnek pedig nincs harca. Nincs filozófiája, nincs előre vivő, jobbító tartalma, nincs lángja, csak füstje van. (Pedig mint kiderült, a Himnusznál is jobban tudjuk: Égni kell.) Mit kezdjünk ezek után a Piramis brigáddal? Legyen, vagy ne? Tök mindegy. Tegyük oda, ahová való. Az ilyen őrsök, brigádok egyenes folytatásai a színészkép gyűjtésnek, az Alain Delon- és Sophia Loren szerelmeknek. Múló, gyermeteg csacskaságok. Nem Som Lajos hibája, hogy ma sok fejben népszerűbb, mint Petőfi, Einstein vagy Ciolkovszkij. Azon kéne elgondolkozni, hogy kié? Azt hiszem, azé is, aki csak ennyit tud a hangsúlyos verselésről, hogy: "akárhogy is fáj. piramis a sztár". De azé is, aki nem tud ennél többet nyújtani az aluljárók népének, aki nem képes eszmei vetélytársat állítani néhány rockcsoportnak."

Felszabadítani, de másképpen!

"Hasznos dolgot csinál a Piramis. Felszabadítják a 12-15 évesek indulatait, feszültségeit. Hisz ebben a rohanó, öldöklő világban, mely rohamosan közeledik a végletek felé, nehéz megtalálni a kivezető utat. Főleg fiatalon, érlelődő felfogással. Hisz azt el kell ismernünk, a mai 12-15 évesek érettebbek, mint 5-15 éve az ilyen korú fiatalok. A rohamos fejlődés, az életszínvonal emelkedése, a tömegkommunikáció elterjedése akaratlanul is gondolkodásba ejti a fiatalokat. A mai 12-15 évesek már nem menekülhetnek el a hírek elől a természetbe, a grundokra, mert egyrészt van tv, rádió, az újság is házhoz jön, másrészt mert nincs hová elbújniuk. Marad az üresen tátongó szoba a magánnyal vagy a Piramis koncert tombolással, őrjöngéssel. Az egyik sem jó. A grundokat gyárak, üzemek, lakóházak, autók helyettesítik. Innen, ebből a zárt világból meg nem repülnek ki a gondolatok, hanem összegyűlnek, a levegőben maradnak és fojtogatnak. A mai 12-15 éveseket a Piramis szabadítja meg a szorongástól, a magánytól. És ezért egyáltalán nem hibáztatható a Piramis, inkább a nem 12-15 évesek, akik átadták a fiatalokat a Piramisnak, hogy majd ők elvégzik helyettük a feladatot. Szerintem addig lesz Piramis-jelenség, amíg nem lesz egy olyan társadalmi réteg, mely másképp akarja felszabadítani az érzelmeket. Jelenleg nincs olyan egyéniség a mai magyar irodalomban, aki írna ezekről a problémákról és megpróbálna segíteni. Nincs olyan személyiség, kinek, ha megjelenne egy munkája. akkor inkább azt olvasnák a fiatalok, mint hallgatnák a Piramist."

Nem marad más, csak a banda!

"Hogy miért ezt a zenét akarjuk, miért ez a lázadás? Mert egyszerűen sok dolog van, amit a felnőttek (otthon és az iskolában) már annyira elcsépeltek, hogy unjuk. Például: szerelem, továbbtanulás, becsületes élet. Mindenben csak a jót tanítják nekünk és ugyanakkor az ő életük pedig, sajnos, elég gyakran befeketítve mutatja azt. A szerelemnél a sok válás, veszekedés. A továbbtanulás szép eszméje, a "minél műveltebb légy fiam" mondat, és hozzá a könyvelő, aki a marxista egyetemet végzi csak azért, hogy jobb fizetése legyen. Más ruhában járnak, mint a szüleik és a felnőttek, más zenét akarnak. Olyat, ami a sajátjuk. A barátaikkal megértik egymást. A koncerteken fórumot találnak azokra a kérdésekre, amikre otthon nem. Ezért az extázis. Szükség van a rajongásra, a rockra, hiszen legközelebbin."

Azt érezzük, abban hiszünk

"Hát miért nem lehet megérteni, hogy a Piramisra a XX. század magyar ifjúságának szüksége van? Hogy miért? Egyszerű válasz: Mert ez a zene, az egész, amit csinálnak, a Révész őrjítő hangja, a mi érzéseinket, problémáinkat, gondolatainkat, vágyainkat, álmainkat, életünket tolmácsolja, "őszintén akarok élni, minden utam végig járni, hinni abban, amire vágyom, és ha hiszek benne, küzdeni érte bármilyen áron. Mi hiszünk a Piramisban "oldódj fel a zenében, a tiszta hangok tüzében" - Hát, csak ez történik - azt érezzük, amit ők, abban hiszünk, amiben ők, és szeretnénk úgy élni."

Álljunk már meg!

"Ha jól értettem, akkor most arról kell véleményt mondani, hogy bizonyos rockcsoportok miért töltenek be a kelleténél nagyobb szerepet a tizenévesek életében. Azért, mert különböző kultúrprogramokat csak ímmel-ámmal csinálunk. Ez így igaz. De miért? Mert látjuk, hogy nagy része abszolút felesleges és csak formaság. Arra megy az egész, hogy aki kívülről betekint a közösség életébe, csupa jót lásson. A programokon megy a nagy szöveg, eltart egy óráig, két óráig, és ha visszagondolsz a tartalmára, a nagy semmi jut eszedbe körítéssel tálalva. Az összes résztvevőnek ez a véleménye róla, de az ilyen jellegű programok ki tudja, hány éve kezdődtek, és ki tudja, hány évig fognak még tartani anélkül, hogy valaki szólna: hé, álljunk már meg, a lemez már rég lejárt, jó lenne egy újat felrakni. Most már csak azt kellene tisztázni, hogy aki a koncertek extázisában keresi ezt a kitörést, az jó úton jár-e? Hiszen lehetetlen több száz vagy ezer ember igényét egyszerre kielégíteni! Mégis, a koncerteken találkozhatsz egy csomó olyan fiatallal, akikben nagyon nehezen vélnél közös vonásokat felismerni, a zene hallatára mégis nagyjából egyforma módon viselkednek. Hogy ez miért van? Mert az a bizonyos zene nem hagy közömbösen és azt érzed, hogy mind zeneileg, mind szövegében a legjobban fejezi ki mindazt, amit te is érzel, de megfogalmazni nehezen tudnál. Mivel az igazságot, a gyönyört, és mindazt, amit keresel adják ők neked, ezért nem engeded, hogy meg rágalmazzák őket, és a végsőkig kiállsz mellettük. És ilyenkor nem számít, hogy csöves, digó vagy bármilyen kinézetű vagy, mert a külső csak álarc. Most már érzelmi kapocs van köztetek, az elvet, csak az együttes esetleges felbomlása tépheti szét."

Nem ítélhetjük egész táborukat idegennek és ellenségesnek (Lendvay Ildikó a KISZ KB Kulturális Osztályának Vezetője)

"A vita során a KISZ-t meglehetősen sok elmarasztaló szó érte. A fiatal levélírók elsősorban azt kifogásolták, hogy az ifjúsági szervezet nem foglalkozik eleget gondjaikkal, problémáikkal, s így közvetve a KISZ is szerepet játszott a Piramis-jelenség létrejöttében. Jogosnak érzed-e a bírálatokat?

- Igen is, meg nem is. A hozzászólásokból kiderült, hogy a KISZ-t azért tartják felelősnek, -mert nem mindig sikerül megteremtenie a vonzó politikai élet fiataloknak is tetsző formáit. Valóban nem mindig és mindenütt sikerült ez, de hozzá kell tenni, hogy a demokratikus közélet kiterjesztése sohasem csak egyetlen szervezet, hanem az egész társadalom feladata. Azonkívül óva intenék mindenkit attól, hogy a Piramis-jelenség mögött csak - egyelőre orvosolhatatlan - "kozmikus" társadalmi. és generációs problémákat lásson, amelyek reményt sem nyújtanak sikeres gyakorlati megoldásra. Nem azt mondom. hogy ne lássuk meg a társadalmi gyökereket, mozgatórugókat, de vigyázzunk, ne csak a mély társadalmi - pszichológiai okokat keressük. Az elméleti okok kutatása mellett ki kell dolgoznunk azokat az intézkedéseket, új szórakozási lehetőségeket, azt a kultúrpolitikai programot is, amely már ma segít megoldani az ifjúsági szórakozás egyelőre válságos helyzetét.

A közölt levelekben a fiatalok őrsök, pártok, brigádok megalakulásáról tudósítottak. Milyen következtetéseket lehet levonni ezekből a tényekből?

- Egyrészt azt - ami paradox módon pozitív is -, hogy már vannak olyan szelepek, amelyeken keresztül felszínre juthatnak olyan érzések, amelyek régen nem. Elég, ha utalok rá, hogy 1963-64-ben mi hiába akartunk volna Szörényi brigádokat alakítani. Nem lehetett, mert az ifjúságidemokrácia csatornái akkor sokkal szűkösebbek voltak. Másrészt azt, hogy jobban oda kell a KISZ-nek figyelnie az eseményekre. Ahogy a beatkorszak esetében késésben voltunk, félő, hogy most a Piramis-jelenséget is csak az utolsó pillanatban vettük tudomásul.

A vitaindítóban feltett kérdésre sokan határozott nemmel válaszoltak. Mi a KISZ álláspontja?

- Azt hiszem, nem Piramis őrsök, pártok, brigádok kellenek, hanem jó zenét játszó, népszerű a KISZ munkájával is kapcsolatot tartó "piramisegyüttesek". Én azoknak adok Igazat, akik meghívják a rockegyütteseket a szolidaritási fesztiválokra, a politikai jellegű rendezvényekre is. A rockzene az ifjúság jelentős tömegei számára szórakozási, kulturálódási, azonosulási lehetőséget teremt. Csupán azért, mert ezek a koncertek forró hangulatúak, a dalok szókimondóak és előfordulnak "balhék" is, nem ítélhetjük a zenekarokat és több tízezres rajongótáborukat tőlünk idegennek vagy ellenségesnek. Nálunk az ilyen jelenségek megítélésében - sajnos - bevett sztereotípia: amivel gondjaink vannak, az vagy "nyugati eredetű", vagy lumpenelemek kezdeményezése. Így volt a hatvanas években például a "huligánok" és így van sok esetben a "csövesek" esetében is. Azzal a hozzászólással értek egyet, amely szerint azt, aminek nincs gyökere nálunk, nem lehet meghonosítani, s ha nincs igény valamire, akkor a lumpenréteg sem terjesztheti el.

Sokan mégis a fasizmust, a punkokat emlegetik

- nemegyszer nagy nyilvánosság ellőtt is -, akkor, amikor a KISZ neve is ott van a rendező szervek között. A fogalmaknak ez a nagymértékű keveredése pedig csak fokozza a fiatalok tudatában mutatkozó zavarokat.

Tulajdonképpen mit kell érteni azon a fogalmon, hogy "csövesség"?

- Én ebben a magatartásformában apolitikusságot látok, bizonyos társadalmon kívüliséget, amiről azonban nagy hiba lenne azt gondolni, hogy direkt társadalomellenességet jelent. Persze, a politikától való távolmaradás is politizálás, de nem politikai ellenzékiség. Még azt se mondanám, hogy tudatos kívülállás. Inkább arról van szó, hogy a társadalom ezeknek a fiataloknak nem nyújt számukra vonzó lehetőségeket közösség- és aktivitásigényük kielégítésére, a beilleszkedésre. A rendelkezésükre álló politikai cselekvésformák is érdektelenek számukra, mást keresnek helyette. Ez mindenképpen elgondolkodásra kell, hogy késztessen bennünket. Az országos KISZ-értekezleten született is olyan állásfoglalás, hogy az ifjúsági szövetség részletesen dolgozza ki álláspontját és feladatait az ifjúság szabadidős tevékenységi formáit, szórakoztatását illetően. Valójában arról van szó, hogy nemcsak a KISZ-t, de az egész társadalmat, a kulturális intézményeket is felkészületlenül érte az "Új hullám". A beatkorszak elmúlásával eltemették, elfelejtették ezt a zenét. Senki nem gondolta, hogy újra ekkora lökést idézhet elő a társadalomban.

A vita egy sor társadalmi feladatot, megoldásba váró problémát is felszínre hozott. Mit tehet a KISZ ezek ügyében?

- A szakma szerepét nem vehetjük át, tehát nem dönthetünk abban a kérdésben, hogy zeneideg egyik együttes vagy a másik jó, viszont kezdeményezhetjük a szórakoztatás felülvizsgálatát, segíthetünk szabad idő modellek kidolgozásában, olyan értékválaszték átalakításában, amelyben a rockzene vagy a Piramis együttes is a maga helyére kerül. Ki kell alakítanunk olyan közösségi formákat, amelyeknek keretében a lődörgés helyébe értelmes, a fiatalokat érdeklő programokat biztosítunk. Azt kell elérnünk, hogy a spontaneitás, az öntevékenység nagyobb szerepet kapjon. Még ma is él az a gyakorlat, hogy a fiatalokat elküldjük: "Élj kulturális életet máshol, a KISZ-ben politizálj!" Tudomásul kell venni, a régi példaképek már nem töltik be úgy, mint akár a hatvanas években, a mindennapi orientáció szerepét. Ez önmagában még nem is lenne baj, a bökkenő inkább az, hogy még nem találtunk olyan új példaképeket, szerencsés formákat, amelyek ezt a szerepet átvehetnék. Nagyon fontos lenne, ha állami és mozgalmi szinten is történnének kezdeményezések az ifjúsági szórakozás ügyében.

Jár-e valamilyen következménnyel a Piramis-jelenség a társadalom életében? Vannak ugyanis, akik aggódva tekintenek arra az időre, amikor a mindent tagadó, társadalmon kívüliséget hirdető fiatalok munkába állnak.

- Nem hiszem, hogy 25-30 évesen a ma különböző okoknál fogva "problémás viselkedésűnek" tartott fiatalok deviáns magatartásúak lesznek. Az élet kényszeríti őket a beilleszkedésre. Én inkább abban látok veszélyt, hogy az üvöltés elmaradtával az a nagyfokú értékzavar, amiről ez a jelenség tudósít továbbra is megmarad. Ha a fiatalok a megtagadott régi értékek helyébe nem tudnak igazi értékeket teremteni, akkor felnőttként is csak másodrangú értékeket hajszolnak majd. Tehát újra termelődik egy, a társadalom fejlődése szempontjából sem kívánatos folyamat. Hogy ez ne következzen be, ezért is kellene minél hamarabb társadalmi szintű megoldást találni a Piramis-jelenségre."

Kimondjuk az igaznak tartott dolgokat (Som Lajos)

"Az utóbbi egy-két évben, ha a fiatalokról esett szó, előbb-utóbb a Piramis együttes neve is felbukkant a beszélgetésekben. Mivel magyarázható, hogy kialakult a "Piramis-jelenség"?

- A hetvenes évek második fele nyugodt, konszolidált időszak a társadalmunk életében, éppen ezért fokozottabban előtérbe kerültek a meglevő hiányosság ellentétek. A fiatalok is észrevették a problémákat, érezték, hogy nincs minden rendben körülöttük, s amikor akadt valaki, aki megfogalmazta és kimondta ezeket a dolgokat, akikor a srácok követni kezdték, felnéztek rá, példaképül választották. Én azt hiszem, azért támadhatott Piramis-jelenség, mert az együttes megalakulása óta feladatának tekinti, hogy a dalszövegekben a családról, a szociális problémákról, az iskolai gondokról, a magányról is szóljon. Felhívja a figyelmet a fiatal korosztályra, és őszintén vállalja közönségét. Ki merem mondani: a Piramis és a többi rockzenekar a zene eszközeivel politizál, hiszen a kimondott szó akkor válik igazzá, amikor hiteles közegből, őszintén érkezik.

"Csak" ezért alakult volna Piramis brigád, Som Lajos párt, Révész Sándor őrs?

- A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalok többsége teljesen azonosul a zenekarral, annak tagjaival. Nemcsak külsőségekben, hanem gondolatilag is. Ebben közrejátszik, hogy a zenészek az agy és a száj, ők mondanak ki olyan dolgokat, amit a fiatal magáénak érez. Van ebben persze sztárkultusz is, de van komoly hiányérzet is. A korábbi nemzedékeknek voltak hősei. A történelmi események, a társadalmi átalakulások kínálták a példaképeket. Ennek a korosztálynak viszont nincsenek példaképei. Illetve a zenészék azok. Nagyon sok gyerek szájából halljuk, hogy a koncerten úgy érzik magukat, mintha ők állnának fent a színpadon, ők énekelnének.

Egy évtizede nem volt ilyen nagy tömegeket érintő mozgolódás a fiatalok körében. Minek tulajdonítható ez a hirtelen változás?

- Mi magunk is meglepődtünk, hogy annak, amit elkezdtünk, ilyen nagy hatása, befolyása lett a fiatalok életében. Az egész tudatos munkában, amivel a zenekar felküzdötte magát, akadt egy szerencsés pont, amivel nem számoltunk: a hetvenes évek második felében fog tetőzni a demográfiai hullám. 1975 után nőtt fel az a generáció, amely ugyan sokat hallott az elmúlt évtized nagy mozgalmairól, a beatről, az aranykorról, de amikor körülnézett a társadalomban, sehol nem találta a régi, lázas nyugtalanságot, a sokat emlegetett ifjúsági kultúrát, azokat a dolgokat, amelyek neki vagy róla szóltak. Amikor a hetvenes évek közepén az új rockhullám felbukkant, tulajdonképpen arról volt szó, hogy az együttesek a koncertek hangulatával, a szókimondó dalszövegekkel, magatartásukkal ezt a korábbi ifjúsági kultúrát "csempészték vissza". A felnővő új nemzedék, amelynek nem tetszett a kommersz popzene, mert nem az érzéseit, gondolatait fejezte ki zajos tetszésnyilvánítással talált rá erre a zenére, ezekre az együttesekre. Ügy gondolom, ha más művészeti ágakban is lennének hasonló törekvések - ahogy van is néhány példa a film, a képzőművészet területén -, a korosztály bizonyára ezekre is rátalálna.

A közvélemény úgy tartja, hogy az, amit Piramis-jelenség címszó alatt foglalunk össze, nem más, mint anarchista, cél nélküli lázadás, randalírozás, ellenkultúra és éppen ezért sem a Piramis együttesre, sem a Piramis brigádokra nincs szükség.

- Ha a szó eredeti értelmében nézzük, nincs ellenkultúra nálunk, hisz a rockzenekarok fellépnek a szolidaritási fesztiválokon, a KISZ-rendezvényeken, különböző felajánlásokat tesznek és ahol a jó ügyért kell kiállni, ott találjuk őket. Én azt hiszem, inkább csak arról van szó - s a bélyeget is azok sütik ránk, akik keresztbe tesznek a fiatalok előtt -, akik ülnek kényelmes és meguntathatatlan pozícióikban, s ideológiát csinálnak saját fontosságukból. Nekik ellenkultúra ez a kultúra, mert éppen ellenük szól, ellenük "lázít".

A vád az, s ez a vita során is hangot kapott, hogy ti azoknak a szószólói vagytok, akik a "balhét csinálják", törnek-zúznak. A csöveseknek, a lumpen elemeknek, a punkoknak.

- Ez óriási tévedés és éppen ideje volna már, hogy végre tisztázzuk a fogalmakat. A csöves szó nem bűnözőt, csőlakót jelent, noha kétségtelen, járnak, de csak kis számban, ilyen fiatalok is a koncertekre. A csövesség valójában - ahogy a hatvanas években a beatség -, egy magatartásformát, bizonyos elfogadott értékek, nézetek tagadását, az előző generációktól való különbözést jelent. Ahogy azt például a csövesek öltözködése is kifejezi. Levelezésünk alapján nagyon könnyű bizonyítani, hogy a csövesek az ifjúság minden rétegében megtalálhatók, az úttörőktől az egyetemistákig. S ki meri azt állítani, hogy ezek a fiatalok, a koncertek tízezres közönsége, mind bűnözők? A másik gyakori vád - hogy a rockegyüttesek idegen eszméket terjesztenek -, épp ilyen nevetséges. A mi ideológiánk csak annyi, hogy kimondjuk az igaznak tartott dolgokat és aki ráérez, csatlakozik hozzánk. - A levelekben gyakran volt olvasható, hogy ez az új nemzedék - a mai tizenévesek -, nem teremtett önálló kultúrát, nem sorakoztatott új értékeket a régiek mellé vagy helyébe, csak a tagadásig jutott. Néhány év múlva viszont, amikor az üvöltés véget ér és a fiatalok "visszalépnek" a társadalomiba, családot alapítanak, munkába állnak, ezeket a most megtagadott értékeket mégiscsak el kell fogadniuk. Szerinted mi lesz a további sorsuk? - Két út áll előttük. Vagy beilleszkednek és megalkudnak, vagy megpróbálnak változtatni a dolgokon, a közvetlen környezetükön. Mi arról énekelünk, a szövegek azt próbálják megfogalmazni, hogy az ember ne csak fogaskerék legyen egy gépezetben, ne fogadja el a világot úgy, ahogy van. S ahogy a mi korosztályunk emlékszik a régi Beatles- vagy Illés dalokra, talán úgy emlékeznek majd a Piramis dalokra is. Ezek. illetve a koncerteken szerzett élmények remélhetőleg a gyerekek eszébe juttatják majd, hogy a becsület, a tiszta szó mindennél többet ér. Idősebbektől kapott levelekkel bizonyíthatom, hogy ez nem utópia á részünkről. Zenei-ideológiai továbblépésünknek éppen ezért része az, hogy az időközben felnőtté váló, családos fiatalok is magukénak érezhessék az együttest. Emellett továbbra is szeretnénk a felnővő új generáció gondolatait megfogalmazni. Mi ennyit tehetünk."

Bár a sorozatban is és más Piramissal foglalkozó írásokban többször megjelenik a 12-15 éves korosztály kiemelése, természetesen ugyanúgy rajongtak huszonévesek is a zenekarért, de a nagyságot illett kicsinyíteni. 

A fenti levelekkel, beszélgetésekkel befejeződött a Piramis jelenség boncolása és a következő évben egyre jobban eldugták a bandát, leginkább külföldre és ez lett a veszte. A hazai kiélezett versenyben a '79-esek elvitték a közönséget, a média pedig követte a divatot, nehogy még egyszer lemaradjon valamiről, de az ekkora méretű "láz" soha többé nem tért vissza. Csütörtökön folytatjuk, 1980 következik...

Folytatjuk... (2021.09.23.)

Írta: Fiery