Cikipédia 12/13 - A Piramis együttes története 11. (1979/2)

Az 1979-es év kívülről tökéletesnek tűnhet, pedig nem volt az. A Piramis legénysége megtehette, hogy már csak nagyobb városokban, nagyobb koncerthelyeken lép fel, de ez amilyen kényelmes, ugyanolyan veszélyes is. Szinte elérhetetlenné vált a zenekar, nem csoda, ha az "utódok" egyre többet haraptak a közönségből. A média pedig hol látványosan, hol finom "úrilányként" mart a még sikerei csúcsán, de már nem annyira magabiztosan álló Piramis együttesbe. (Fiery)

A mai Piramis történet rendhagyóan indul, mégpedig azért, mert a ritkán nyilatkozó Závodi Jánossal készült interjú következik, a beszélgetés '79 nyarán a Zalai Hírlapban jelent meg. Jöjjön egy kis rövidített összegzés a gitáros szempontjából:

Hendrixtől - Hendrixig

Szakmai és közönségszavazatok alapján az elmúlt év legjobb gitárosának, pontosabban az év szólógitárosának kiáltották ki Závodi Jánost, a Piramis együttes tagját. Ebből az alkalomból készült vele beszélgetés egy zalaegerszegi fellépésük szünetében:

"Ez a cím elsősorban azt jelenti számomra, hogy az az elismerés, ami a koncerteken megvan, vagy a lemezeink után kiszámítható, az ilyen alkalomkor is bejön. Hát persze, hogy jó érzés, de ez nem csak nekem szól, hanem a Piramisnak is, mert igaz az, hogy a hathúr mindenütt hathúr, de azt a fajta stílust, zenélést, amit én is szeretek, s úgy érezzük eddigi elismeréseink alapján - 1977-ben az év együttese cím, az idén pedig Som Lajos az év basszusgitárosa lett tőlünk, no és az én kitüntetésem - szóval más is szeret, azt csak közösen. csapatmunkával lehet kialakítani, kiteljesíteni. Tizennégy, tizenöt éves lehettem, amikor emellett a hangszer mellett döntöttem, pedig akkor még nem volt olyan népszerű. mint mondjuk ma. Aztán különböző ismeretségek révén kezdő, maid befutottabb együttesek próbáltak ki, s így kaptam pódiumot. Játszottam a Kex-ben, a Non-Stopban, a Miniben, és most a Piramisban és ez marad is. Valamennyien jól érezzük magunkat, és ez igen fontos. Itt valahogy összejöttünk, és ezt tartani kell. A zenei elképzeléseit, igényeit mindenki magában hordozta, csak az adott együttes miatt nem mindig tudta a felszínre dobni. Én például korosztályommal együtt a Shadows-on nőtem fel, s ma is szívesen teszem fel egy-egy lemezüket. De az igazi inspiráló Hendrix volt, Jimi Hendrix. Ha valaki leül, egy hónap, vagy egy év alatt tökéletesen eltudja sajátítani egy-egy Hendrix-szám betétjét, de jóllehet, nem érez rá a mélyebben rejlő dolgokra. Azt is mondhatnám, számomra nem Hendrix egy-egy nótája, hanem maga a stílusa a fontos. Az a véleményem, hogy eléggé keveset Ismerünk ennek a műfajnak az atyjaitól. Claptontól, Hendrixtől. A Hey, Joe volt a kedvencem, valamikor onnét indultam el, s oda is jutottam. Felfedezetlen értékei vannak még ennek az alapszámnak. Most az új nagylemezeink számai vibrálnak bennem. De azt hiszem, valahol a húrok közt azért megbújik az a Joe."

Kifosztani a srácokat!

A következő történet akár ma is játszódhatna, vagy akár a XVII-dik században, pedig csak egy Piramis koncerthez kapcsolódik és ezért a zenekar történetének része. Mindenesetre furcsa érzés olvasni a 3,50-es kóla árat, ki tudja,  újabb 30 év múlva mennyi lesz, miközben akkor is lesz egy olyan ember, aki... A többit a Magyar Ifjúság júniusi számában megjelent írásból megtudjuk:

"A minap olyan dolog történt velem, ami mélységesen fölháborított és jó lenne, ha az újságon keresztül mások is fölfigyelnének erre. A színhely: a Kisstadion, Piramis koncert, vasárnap. A büfében (hátul, a XIII-as szektornál) öles betűkkel van kiírva, hogy miket lehet kapni - és mennyiért. Többek között: Kóla: 3,50, műanyag pohár - kicsi: 40 fillér; nagy: 80 fillér. Mondanom se kell, csak nagy pohár volt. De ez még nem lenne baj. Hanem: kérek két kólát. A büfés kitölti, aztán arcátlanul azt mondja: tíz forint. Márpedig akárhogy is számolom, csak nyolc hatvan. Amikor szóvá tettem, ezt a választ kaptam: "nem kötelező kólát inni" Na most, ha ez, mondjuk valamilyen futballmeccsen vagy ilyesmin történt, volna, még nem is dühöngtem volna annyira, mert ugye valamit keresni is kell (persze egyáltalán nem helyeslem ezt a módszert), de hogy ezt a néhány ezer fiatalt, akiknek amúgy sincs pénzük, így átvágják, az már disznóság! És persze azért voltak olyan magabiztosak, mert tudták, hogy a fiatalok úgysem mernek szólni. Nem tudom, ilyenkor miért nem tudják ellenőrizni ezeket a büféseket, de nagyon jó lenne, ha valamit tennének."

A válasz: A cikkel kapcsolatban vizsgálatot tartottunk a Népstadionban levő rendezvényellátó egységünkben. A Piramis együttes május 4- 6-ig szerepelt a Kisstadionban. Ezeken a napokon ott több büfét üzemeltettünk, mindegyiket 3-4 kisegítő dolgozóval. A büfék felett a felügyeletet esetenként ellenőrzési osztályunk, rendszeresen pedig a rendezvényellátó üzem vezetője látja el. Az árdrágítást úgy kívánjuk meggátolni, hogy - mint ahogy a panaszos is írja - nagy betűkkel és számokkal írjuk ki az árakat. Sajnáljuk, hogy amikor a büfés többet számolt, vendégünk nem kereste meg az üzletvezetőt, mert akkor ő azonnal intézkedett volna. Mi pedig most tudnánk, ki az az eladó, és a jövőben nem foglalkoztatnánk. Felhívjuk a vezető figyelmét, hogy a jövőben gyakrabban ellenőrizze az árakat. Ezt magunk is sűrűbben megtesszük.

Az a bizonyos becsület

Som Lajos bármilyen kemény macsónak is mutatta magát és bármivel is üzletelt, jó ember volt, nagyon sok zenészen, zenekaron segített. Az EDDA például leginkább az ő támogatásának köszönhetően jutott el a népszerűségig. De Lajos segíteni akart Radics Bélának is. Az alábbi cikkből ugyan nem derül ki, de a Tűzkerék azért lépett fel a Piramis előtt, mert Som hitt még Radics Bélában, segíteni akart. Sajnos, ma már tudjuk, hogy ez a nagy visszatérés elmaradt. Radics a koncert előtt eltűnt, végül egy közeli kiskocsmában találták meg. Visszakísérték a Parkba, mert már járni is alig tudott, majd felsegítették a színpadra, de a legfelső lépcsőfokon megbotlott. Miután feltérdelt, ujjaival V-betűt formázott. Ez a közönség már nem vette komolyan. Sajnos a Tűzkerék így már nem volt képes felnőni a feladathoz...

A következő Magyar Ifjúságban megjelent koncertbeszámolóról a tipikus féltékeny munkatársnő jut eszembe, amikor dicséri a másik nőt: "Olyan jó lett a hajad drágám, ügyesen elrejtetted az ősz hajszálakat." Szóval az aktuális írnok is úgy dicsért, hogy közben néhányszor alaposan odaszúrt. Ha valaki nem találná meg a "kedveskedést", annak a cikk után megmutatom:

"Sokan voltunk, de tény, hogy nem kelt el minden jegy. 15 év körül lehetett az átlagéletkor a nézőtéren. Néhány óvodás korú békésen tekingetett szülei öléből és egy 60 év körüli pár is sétált a középső részen. A derékhad a már sokszor leírt tinédzserjelmez tavaszi változatát viselte. A szünetben háromnegyed részük áthúzódott a lelátók színpad felőli oldalára és itt már a műsorvezető lemez bejátszásaira kialakult a "Piramis-jelenség". Ezen a napon tisztán megfigyelhető volt, hogy ez az itt divatos rajongás már-már szabályok szerint, fegyelmezetten folyik, minden rendbontás nélkül. A bandával együtt énekelni, táncolni, integetni, tapsolni, ennyi az egész. Az Égni kell közben a mintegy 2 forint önköltségű, itt 25 forintért kapható Piramis-plakátokból fáklyák készültek, a bevetett tűzijátékkal együtt szó szerint illusztrálva a tavalyelőtti táncdalfesztiválra készült számot. Jól érezve a kontaktust, a zenekar elhallgat hirtelen, és a közönség egy emberként tisztán és jó ritmusban, zökkenés nélkül folytatja. Minden eddig megjelent számot az első ütemben felismeri. A Piramis együttes másfél órás jól megszerkesztett és hibátlanul előadott műsorral állt elő. Nem csúszott be egyetlen hamis hang vagy hanyag ritmus sem, a technika is kifogástalanul működött. A látványosság másodlagos elemei (színes megvilágítás, füst, tűzijáték) a hazai ízlés határain belül maradtak. Néhány új szám mellett a már bejáratott régiek szerepeltek, az alkalomra készített változatban. Népszerűségéhez képest tulajdonképpen eléggé elvont a Piramis zenéje. A dallamok többsége nem fülbemászó, a ritmusok kergetik egymást, nem hagyják kényelmesen elringatózni a hallgatót, a harmóniák sem a legegyszerűbb sémákat követik. A hatás titka számomra egyszerűen abban rejlik, hogy meggyőződéssel és nagy ambícióval készített és előadott produkcióról van szó. A munka komolysága attól függetlenül érződik, hogy az indíték "eszmei vagy üzleti" eredetű. (Milyen szemforgató ellentét!) A Piramis zenéjét azok veszik, akik életkoruknál fogva ki vannak éhezve a meggyőződés és az ambíció tárgykörében. Szeretik még akkor is, ha már "rájátszás" is van benne. Gallai és Köves helyhez kötött munkája a színpadon háttérbe szorul. Som Lajos is egyhelyben marad, de már "dekorálja" is a pengetést. Szólója kissé "dzsesszes", de a közönség értő türelemmel fogadta. Závodi a Piramis egyik erős embere. Sajátos színpadi figurája van, látszólag flegma, de időnként "beterpeszt" és olyankor szinte őrjöng a kezében a gitár. Nemcsak a szólói jellegzetesek, az egész zenekar megszólalásában meghatározó. A banda tagjainak egyenkénti megtapsoltatásakor kiderült, hogy Révész vezet a népszerűségi 'listán. Érthető, hisz ő szolgáltatja a látványosságot és egyébként is magas fekvésű hangján könnyedén és tisztán énekel, helyenként bravúrosan. Mozgása kissé emlékeztet Mick Jagerre, de alig erotikus, inkább kamaszosan szertelen, ha akarja, groteszk. Amikor a számok közötti összekötő szöveget is ő mondja, rokonszenves módon meg sem próbálja a jól ismert mesterkélten közvetlen modort. Inkább szándékosan természetellenesen beszél. Amikor "komolyra" fordítják a szót, baj van. Beavatnak valamiféle cenzúra kijátszásának kulisszatitkaiba, és a sajtó közönyét ostorozzák. Mi, a Magyar Ifjúság is kaptunk néhány ízetlen és igazságtalan megjegyzést. De ez a "cikizés" sem befolyásol bennünket abban, hogy - ha lehet - jót írjunk a Piramisról. A komoly beszédre a közönség nem reagált különösebben, szemmel láthatóan nem érezte át a helyzet súlyosságát - valószínű, hogy az "ellenfény az oka". A zenével viszont rögtön megvolt a kapcsolat, és ha tényleg komolyan gondolják az Őszintén akarok élni-t, akkor mindnyájan egyetértünk."

Mint tudjuk, a Piramis sosem tapasztalt magasságokban járt, sikerét még mindig nem volt képes egyetlen banda sem megközelíteni, ezzel szemben azért észrevétlenül oda kellett biggyeszteni, hogy bár sokan vannak, mégsincs teltház. Mint amikor a szülő lapozgatja a gyerek ellenőrzőjét, meglátja a fizika ötöst, majd megjegyzi: "Jól van, ötös, de miért nem kettő?" A következő mondattal már határozottan besorolja a zenekar értékét ügyelve a finomságra: "átlag életkor 15 év" Szóval az értő, okosabb, tapasztaltabb fiatalok nem veszik komolyan a Piramist, de erre még a végén visszatér. Aztán szinte egyből érkezik a következő mélyütés szintén néma fing formájában, amit azért mindenkinek tudnia kell, hogy a zenekar lenyúlja a fiatalokat, amikor a 2 forint önköltségi árut 25-ért adja, amit aztán pocsékba vetnek, elégetnek a dal éneklése alatt. A zenéről pedig három év totális siker után is csak annyit képes a "nyalogató" szavak mellett megemlíteni, hogy elvont zene, miközben Somék nem gondolják komolyan ezt a csöves életérzést, ez nekik pusztán üzlet. A végső döfésként pedig újra előkerül, hogy megtéveszthető, irányítható gyerekeknek játszik a banda, de szerencsére azt sem értik, hogy mi a baj a médiával. A Piramist ezzel bekategorizálta a semmi és a valami közé...

Én emlékszem, amikor a Piramis együttes harmadik lemeze megjelent, micsoda őrület volt. A Kóbor angyal akkora sláger lett, hogy az a mai napig ott van a rock TOP 10-ben. Még a televízió adásszüneteiben - volt belőle bőven - is csak ezt a dalt adták. Félelmetes siker volt. Nálam ekkor érkezett a csúcsok csúcsára a Piramis, de ez csak az én véleményem. Mindenesetre a kezdeti félénkség, a "hova tegyük ezt a váratlan sikereket elért zenekart?" érzés már messze szállt. 1979-ben az újságírók szinte mind azon voltak, hogyan lehetne lekicsinyíteni a Piramis jelenséget. Szerintem sikerült nekik. Következzen egy újabb és igen apró, de mégis csak szög a zenekar koporsójába a Hajdú-Bihari napló jó voltából:

"Nincs egy éve, hogy a Piramis együttes második nagylemezével terjedelmes, elmarasztaló kritikában foglalkoztam. A pár hete megjelent harmadik album értékelésére most csak a lényeget kiemelve van hely. Bevett fordulattal élve: kellemes meglepetés az új zenei anyag. Az első lemez a profilt szabta meg; a második mintegy annak kaptafájára készült; a harmadik azonban már határozott jegyeivel minden eddiginél jellegzetesebbé teszi a "Piramis-hangot". Az előrelépés elsősorban zeneileg feltűnő, olyannyira, hogy ez alapján rajongótábora egy részének elvesztésével is számolhat az együttes. Van ugyan most is a lemezen gyors rocknóta, s a sokoldalúságot számonkérő hallgató a "lírát" sem né1külözi, de ezek mellett a Piramis jobbik énjéből kinővő, Magyarországon teljesen egyéninek számító hangütés köti le inkább a figyelmet, Az idő nekünk dolgozik, a Gyere, szoríts erősen és az Amikor veled vagyok című számokban elvontabb, elidegenítő effektusokkal kísérletezik a zenekar: a gyakori ritmusváltások, az enyhén disszonáns akkordok miatt nehezebben követhető a zene folyamata, de legalább van mit követni. Úgy tűnik, a Piramis tágítani akarja a műfaj harmóniai határait, s ezért csak buzdítást érdemel. A "Piramis-jelenséget" kísérő ellentmondásoktól azonban ez a lemez sem mentes, ezért nem igazán siker" alkotás. Mindinkább kiderül, hogy az együttes tagjai nagyon jó muzsikusok, de kevésbé jeles zeneszerzők. Csaknem minden számban izgalmasabbak, érdekesebbek a hangszeres részek, mint a dallamvezetés, amely sok esetben fantáziátlanságról árulkodik, s olykor már a fülnek is kellemetlen (ehhez Révész Sándor nem mindig indokoltan magas hangfekvése is hozzájárul). Ez sajnos nagymértékben csökkenti a teljesítmény értékét. A szövegek egy fokkal őszintébbek, de nem jobbak a korábbiaknál. Számomra a lemez erőssége Závodi János gitárjátéka. ö a szerzője Az idő nekünk dolgozik című számnak is, amely magabiztos kinyilatkoztatása ellenére inkább kéri, hogy adjunk időt a Piramisnak. Az említett néhány biztató jel szerint nincs okunk ezt megtagadni."

Aki becsületesen végig olvassa a Piramis együttes történetét, az most valószínüleg meglepődött, mert az első időkben nem jelent meg úgy Hajdú-Bihari Napló, hogy ne tömjénezték volna a Piramist, erre most sorra jelennek meg a negatív kritikák. Ennek is meg van az oka. A válasz pedig az a bizonyos balhé a debreceni Arany Bika szállóban, amiért egy időre ki is tiltották a zenekart a megyéből. 

A mai cikkáradat zárásaként egy újabb balhé. Jelen esetben nem a Piramis a bűnös - bár, miért is erőltették ezt a decemberi szabadtéri koncertet -, mégis az egész per a zenekar nevén keresztül zajlik. Szögek és szögek. Ezek után egyre érthetőbb a Piramis 1980-as eltűnése, külföld felé kacsintgatása. A fiúk talán úgy gondolták, ha hoznak megint valami nagy sikert külhonból, akkor újra minden a régi lesz. Ma már tudjuk, hogy ez nem jött be. Esti Hírlap:

Megsérült egy fiú a Piramis koncertjén

Perelnek a szülők, tagadják vétségüket a rendezők. Valóban félelmetes látványt nyújt a decemberi szél elől az aluljáróba szorult több száz fiatal. Egyenruhájuk, összetartozásuk jelképe: bőrruha, csizma, kihajtott kockásing, melegítőnek egy üveg bor. A riport, amely a Piramis együttes múlt decemberi koncertjéről számol be, most a per egyik adaléka. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon már megkezdődött a bizonyítás: milyen körülmények közt rendezték meg a népszerű zenekar előadását. A felperes egy házaspár. Panaszolják: a Budai Ifjúsági Park vezetősége nem volt elég körültekintő. Ahol ugyanis a szervezés, a rendezés kifogástalan, nem 'történhet baleset. A házaspár 14 éves fia, a koncert egyik hallgatója viszont megsérült: az Ifjúsági Parkból távozó tömeg egy korláthoz szorította, fellökte, összetaposta. A fiú december 23-tól 31-ig kórházban volt, aztán pedig, január 8-ig otthon ápolták. Szülei szabadságot vettek ki, hogy gondoskodjanak róla. Költségeik fedezetéül hatezer forint kártérítést kémek, "fájdalom díj" eszmei kártérítés címén pedig ötezer forintot követelnek az Ifjúsági Parktól. Az alperes tagadja vétkességét: a koncerten hatvantkilenc "ifjúsági nevelőt" és tömegirányítót alkalmaztak. Gondoskodtak a több ezer főnyi közönség biztonságáról. A lapok többször szóvá tették már. hogy a hazai beatkoncertek rendezői nem mindig állnak hivatásuk magaslatán. Keveset tanultak külföldi kollégáiktól, akik nagyobb létszámú közönség biztonságát is garantálni tudják. Legelső szempontjuk a bevétel növelése. Hogy a Budai Ifjúsági Park szervezői is a mulasztók közé tartoznak-e, az ezután, derül ki. A bíróság tovább vizsgálja, hogyan zajlott le a Piramis Kívánj igazi ünnepet! című koncertje. Mindenekelőtt felkérte az Ifjúsági Park illetékeseit: küldjék el a Markóba az ifjúságnevelők és tömegirányítók december 23-i bérlistáját.

Lehet bántani a zenekart, lehet beszólni az újságírás tudományának távoli biztonságból, a Piramis sikere továbbra is töretlen. Mögöttük van már három - sok százezres nagyságrendben elfogyott - hanglemez, teltházas koncertek. Az újságok hetente, naponta foglalkoznak a Piramis jelenséggel. Filozófusok, szakértők, marxisták, rendőrök, pszichológusok és szociológusok keresik a választ, pedig csak hallgatni kellene a dalokat és megérteni az üzenetet.

1978 végén elkezdődött a kultúrharc, az igyekezet a szocialista rend visszaállítására, ám a zenekar mesterséges beillesztésével (KISZ koncertek) még jobban felkavarták az állóvizet. Aki úgy gondolta, hogy neki a Piramis "túl finom", az lement kutyába és ízléséhez mérten lement hobóba, vagy a Beatrice táborához igazolt, ha már a P. Mobil pedig, mint "ősi ellenség" szóba sem jöhetett, akkor inkább az EDDA...

Folytatjuk... (2021.09.14.)

Írta: Fiery