Cikipédia 10/2 EZER - Utazás a magyar rockzene országútján

Kilenc évvel ezelőtt kezdődött minden. Magamtól eszembe sem jutott volna, hogy kapcsolatunk legyen, de ő addig erőszakoskodott, hogy van értelme belevágni és a legnehezebb pillanatokban is ott lesz mellettem, míg végül meggyőzött. Hajtott a kíváncsiság, persze tetszett is és mi tagadás, jól esett az udvarlása. Úgyhogy köszöntem a lehetőséget és lesz-, ami lesz, további gondolkodás nélkül beleugrottam a dologba. Ki hitte volna, hogy a kezdeti ismerkedésből csodálatos, évekig tartó szerelem lesz? Persze menet közben hihetetlen mennyiségű kompromisszumra volt szükség, meg aztán néhány mélypontra is, míg lassan összecsiszolódtunk. Ma már el nem engedném a kezét. Kitartásomat elsősorban annak köszönhetem, hogy tényleg ott volt mellettem, amikor kellett és tudtam, hogy bármi történjék is; EGYÜTT MEGÉRI!

Keresztapa

Tisztában vagyok azzal, hogy én nem vagyok zenész és nem vagyok híresség. Az én feladatom a háttérből segíteni őket, ezért talán csak néhány barátom és esetleg pár elvetemült "csak azért is elolvasom ezt a hülyeséget" gondolkodású rocker olvassa el alábbi eszmefuttatásomat. Sokáig elmélkedtem, hogy miről szóljon az ezredik írásom, kinek szerezzek vele örömet, kit emeljek piedesztálra, de aztán rájöttem, hogy mivel én nem tudom - és nem is akarom - megünnepeltetni magam sem koncerten, sem rádió, vagy tévéműsorban, így ez az egyetlen cikk kizárólag rólam és nekem fog szólni. Tudom, büdös az öndicséret, de ezt a tézist legalább ma szarjuk le magasról...

2011. február 18-án jelent meg első írásom, és a láng akkor nagyon magasra csapott, mert azonnal éreztem, hogy végre azt csinálhatom, amit szeretek, amihez szerintem értek, ráadásul olyan biztatásokat kaptam a szakmától, mint előtte más szakmában még sosem. Az évek folyamán azért belassultam én is, már nem írtam hetente négy vagy öt cikket, a minőségre fókuszáltam. Ugye így már nem csoda, hogy már két éve számolom a napokat, hogy mikor jelenthetem be végre hivatalosan is, hogy 2019. november 21-én megszületett és megjelent az ezredik írásom. Az ezerbe persze nem számoltam bele sem a könyvinterjúkat, sem a tévé, sem a rádióinterjúkat, azokat másképp kezelem, ezek csak a passzio.hu, valamint a Színfalak mögött blogban megjelent kizárólag zenével foglalkozó cikkek.

Felhőatlasz

Az elmúlt, közel tíz évben rengeteg dolog történt velem - mint mindenki mással is -, találtam és elvesztettem barátokat, a régi álmaim nem mind valósultak meg, ezért új álmokat kerestem, és keresek tovább. Voltam a munkámban és az életben sikeres és bizony voltam már társ és munkanélküli is. Olyan emberi nagyságokat ismerhettem meg, akiktől sokat tanultam és olyan emberek buktak meg a szememben, akikért az életemet adtam volna. Remélem, tanultam az eddig elkövetett hibáimból, de ezt majd újra értelmezem, mondjuk az ezerötszázadik írásom után.

Hinni szeretném, hogy az írásokból fakadó elismerésnek köszönhetem, elkészült három könyvem - ami tulajdonképpen hat, de három a fiókban várat még magára -, felkértek egy zenei tévécsatorna műsor-vezetésére, szerkesztésére, tehetségkutató versenyek zsűrizésére, dalszövegírásra, zenészek kiválasztására, szakmai tanácsadásra. Ezeket a munkákat is nagyon köszönöm, szerettem minden egyes percét, még ha sokszor iszonyatosan nehéz is volt a feladat és csak erkölcsileg lettem gazdagabb, mivel csúszópénzt a munkámért sosem fogadtam el, a becsületem tiszta maradt. A legnagyobb köszönet Bálint Csaba barátomnak jár és rajta keresztül a passzio.hu-nak, mert feltétlen támogatásukat akkor is élvezhettem, amikor éppen nem voltam csúcsformában és akkor is, amikor együtt szárnyaltunk. Egyébként a passzió nem állt le, csak szünetel, de remélem, most már hamarosan mindenre fény derül!

Megtiszteltetésnek vettem azt is, amikor valaki "elrabolta" valamelyik írásomat és saját néven adta ki más portálon fizetésért, mert ez is az elismerés egyik formája, de igazán akkor voltam boldog, amikor más, komolyabb megjelenéssel bíró média az én nevem alatt közölte le a cikkemet, Ez a gesztus még akkor is jól esett, ha ezekről csak véletlenül és utólag szereztem tudomást. Úgy gondolom, hogy rockzenei újságírók, kritikusok nem vagyunk sokan, de összetartó közösség vagyunk. A gyűlölet egymással szemben sem pálya!

Galaxis útikalauz stopposoknak

Most jöjjön akkor egy kis matek a teljesség igénye nélkül. Mivel az első naptól fogva vezetem a megjelenéseket, ezért nem volt nehéz készíteni egy rövid statisztikát, hogy milyen arányban sikerült elérnem saját egyéni csúcsomat. A csaknem tíz év alatt írtam 108 koncertbeharangozót, 96 koncertbeszámolót, 216 interjút, 556 cikket és 24 könyv- és lemezkritikát. Összesen 203 zenekar és előadó került terítékre.

Három nagyobb sorozatot is készítettem, ezekből a legsikeresebb és egyben legmegosztóbb is a Cikipédia volt, melynek a mottója a mai napig az "érted haragszom, nem ellened", amelyből mind-ezidáig 322 rész jelent meg. A Pulzus című popzenei panoráma műsorról készült cikk sorozatom 64 hónapot ölelt át, míg a futballindulók 12 részig jutottak.

Volt, aki a szememre vetette, hogy a baráti szálak miatt túl sokat szerepeltetem a B52, ami az ezerből hét cikket jelent, vagy a Triász zenekarokat (8 cikk), semmivel több lehetőséget nem kaptak, mint a többiek. Ugyanez a téveszme kelt lábra Zeffer Andrással (5 cikk) kapcsolatban is, míg a TRB-ről egyetlen írásom sem jelent meg. 

Ne felejtsük el, hogy mindez közel tíz év eredménye. Az interjúk többsége életinterjú volt, így ezek sokkal több időt és munkát vettek igénybe, és a közös munka minden percét élveztem. Élveztem még akkor is, ha a zenészek közül sokan csak kihasználták a lehetőséget, hogy aztán meg se köszönve a rengeteg munkát, úgy felejtsenek el, mintha sosem léteztem volna, erről a "háláról" azért egy külön cikkben meg fogok emlékezni még. 

Köszönöm azoknak, akik végig kísérték eddigi munkáimat, a nehéz percekben is mellettem álltak és támogattak. Ígérem, ezek után még jobban fogok igyekezni, hogy a közérthetőség mellett még érdekesebbek legyenek majd az írásaim, továbbra is küzdök - mint malac a jégen - a rockzene népszerűsítéséért és tiszteletének kivívásáért. Van feladat bőven még akkor is, ha melózik ezen az ügyön rajtam kívül is még jó pár ember! Azért azt még megjegyzem, hogy az újságírás pont olyan, mint egy dal megírása. Amire azt hisszük, hogy életünk fő műve, az a kutyát sem érdekli, amit meg törölnénk azonnal és nem vagyunk rá büszkék, az a legolvasottabb...

Írta: Fiery

Ui: A fejezetcímek egyáltalán nem tartoznak a szöveghez, ezek csak a kedvenc filmjeim...