A többszörös tettestárs - interjú Hajnal Gáborral

Most, hogy a Piramis együttesről készítek cikkek és interjúk alapján sorozatot, úgy gondoltam, hogy színesebb lesz a történet egy olyan emberrel, aki akkor ott volt a zenekar születésénél és barátságával, munkájával végig kísérte a zenekar pályafutását. Fontos, hogy megismerhessük a dolgok hátterét is. Hajnal Gábor rockmenedzser pedig tud újdonságot mondani a Piramissal kapcsolatban, akkor az olvasónak is okozhat meglepetést. (Fiery)

Hogyan ismerkedtél meg Som Lajossal?

1967-ben, amikor még a Könyvklub vezetője voltam, minden hétvégén játszott a Scampolo zenekar. Egyik szombaton egyéb okok miatt nem tudtak fellépni, ezért küldtek maguk helyett egy másik bandát, a Record együttest és ebben a csapatban játszott akkor Som Lajos. Tudom, biztosan furcsának fog tűnni, de a mi találkozásunk egy amolyan "meglátni és megszeretni" érzés volt azonnal, pillanatok alatt összebarátkoztunk, de olyannyira, hogy elkezdtünk együtt lógni. Együtt járkáltunk koncertekre, házibulikra, satöbbi. Akkor kezdtem el menedzselni Lajos zenekarát, mert rövid időn belül szereztem nekik állandó fellépőhelyet a Révai utcában, a város közepén, a Gyapjúforgalmi Vállalat KISZ klubjában. Ahogy az idő telt, mi továbbra is jó barátságban voltunk és amikor Lajost hívták a Neotonba, velem beszélte meg, hogy mégis mit csináljon. Emlékszem, szakadó esőben sétáltunk a Váci utcában. Az emberek mind bemenekültek a kapualjakba, csak minket nem érdekelt a rossz idő, mert lekötött a téma. Nem volt biztos abban, hogy jó-e neki, ha oda megy. A Neoton stílusa finoman szólva sem az ő zenei világa volt, nagyon nem szerette. Az egyetlen ok, amiért végül mégis elvállalta, hogy ezáltal bekerülhet a vérkeringésbe, a nagyok közé. Hiába játszott már a Tűzkerékben, vagy a Recordban, azok nem számítottak komoly zenekarnak.

Ekkor még mindig a Könyvklubban dolgoztál?

A zenész szakmában a barátság olyan, hogy néha ellazulnak a szálak, néha hosszú időre nem találkozunk, mindkét embernek más irányt vesz az élete, de amikor újra összejövünk ugyanott folytatjuk, ahol abba hagytuk. Lajosnak ott volt a Neoton, én pedig az Egyetemi Színpad szervező vezetője lettem. Akkoriban ez a pozíció a világ csodájának számított, Budapest egyik legelitebb helye. A dolog pikantériája, hogy az ORI-ból (Országos Rendező Iroda) küldtek oda. Azt tudni kell, hogy abban az időben csak az ORI szervezhetett hivatalos előadást. Akkor még a Semmelweis utcában volt a székhelyük, ahova én elég gyakran bejárogattam, mivel addigra már elég sok zenészt ismertem, ott lehetett beszélgetni, egyáltalán jelen lenni. Ezen a napon azért mentem be az ORI-ba, mert kiléptem a Könyvklubból és új állást kerestem. Tudod, akkoriban nem lehettél munka nélkül, mert azonnal elvitt a rendőr KMK-ért (közveszélyes munkakerülő). Na, szóval az ORI-ban találkoztam egy nővel, ha jól emlékszem, Speizer Mártonnénak hívták. Beszélgettünk és rákérdezett, hogy én hol dolgozom. Mondom, hát éppen sehol. Erre ő megkérdezte, hogy nem akarok-e az Egyetemi Színpadon dolgozni? Hát dehogynem! Kérdezem tőle, hogy mi lenne a feladatom? Sok mindent kell csinálni, a jegyárúsítástól kezdve minden, de a legfontosabb az lenne, hogy a beatkoncerteket kell szervezni. Hú a qrva élet...

Áttrappoltam, mint egy őrült, nehogy valaki lenyúlja előlem a lehetőséget. Szabó Vilmos gazdasági igazgatót kellett keresnem. Benyitottam és mondtam, hogy kit keresek, az öreg rám nézett: Téged küldtek az ORI-ból? Mondom engem. - Na, akkor ott az asztalod. Ettől a pillanattól kezdve én lettem Budapest legjelentősebb koncerthelyszínének a főszervezője. Illés, Omega, Sigma, Kex, Mini, Koncz Zsuzsa, később a Skorpió, Taurus, P. Mobil. Egyetemisták szórakoztak, az akkori ellenzék is - már amennyire lehetett - ott találkozott, de volt Mensáros est, Latinovits est, Sándor Gyuri, állandó házigazda volt a népszerű színészekből álló Universitas együttes. Egyszer pedig egy erdélyi magyarnak, Tompa Lászlónak hoztunk össze több előadói estet. Ez akkor szinte a lehetetlen kategóriába tartozott.

Még ugyanezen a napon történt, hogy összefutottam a büfében a Rudival - Hauer Rezső "Rudi"/Syconor -, aki megkérdezte tőlem, hogy van-e magnóm, mert neki kell egy diszkós, ugyanis ma nyílik (csütörtök volt) a Harisnyagyárban egy új klubjuk, oda kell egy diszkós és rám gondolt. Hát jó, láttam, hogy Cintula hogyan csinálta nálam a Könyvklubban, este hazaszaladtam, felmarkoltam a szalagos magnómat, sorrendbe raktam pár nótát, hívtam egy taxit és elmentem a Harisnyagyárba. A buli nagyon jól sikerült, amire azt mondta nekem a Rudi, hogy ezentúl minden klubunkban te leszel a diszkós. Ezt pedig úgy kell elképzelni, hogy egy héten három pesti és kéthetente egy Esztergomi klubja volt a Syconornak és mindig teltház előtt játszottak. Ez egy hónapban minimum 10-12 bulit jelentett és ezek mellett sokszor mentünk haknizni is. 200 forint volt egy fellépés 1970-ben, ami azt jelentette, hogy csak ebből minimum havi 2400 forintot kerestem, ez bőven több volt egy akkori átlag fizetésnél és ehhez jött még az Egyetemi Színpadi fizetésem, így összejött havonta három és fél, négyezer is.

Közben Som nyomta a Neotonban, mikor találkoztatok újra?

A Neoton valamilyen magyar küldöttséggel jött haza Afrikából, talán Kenyából és megálltak Amsterdamban, ahol épp Black Sabbath koncert volt, ahova Som és Balázs Fecó valahogyan bejutott. Amikor meglátták élőben a Black Sabbath-ot, végük lett. Akkor és ott elhatározták, hogy ilyen zenekart kell itthon is csinálni. Hazajöttek, kiváltak a Neotonból, előhalászták Radics Bélát, aki abszolút sztár volt és éppen nem volt zenekara, hozzájuk csatlakozott Brunner Győző, a Metro dobosa, de ő csak azért, hogy legyen valaki, aki benne van az elitben. Megalapították a Taurus EX-T 257582 nevű zenekart, ami egyben Brunner otthoni telefonszáma volt, hogy tudják a szervezők hívni őket bulira. Akkor összehoztam nekik egy nagy koncertet az Egyetemi Színpadon, majd eladtam őket az Express hajóra a Dunán. Az Express utazási Iroda csinált egy ifjúsági koncerttel egybekötött háromórás hajókázást hétköznaponként, heti három alkalommal. Amíg ment a hajó, a zenekar játszott a hátsó fedélzeten. Leszerveztem hat bulit, de csak kettő lett belőle, mert közben kitört a botrány. Ugye amikor bemutatkozott a zenekar az ifiparkban, ott volt tízezer ember, a hajóra meg felfért ötszáz. Jó, ide kb ezren jöttek el, de a fele így sem fért fel a hajóra, ők kint maradtak a parton és ez a rengeteg szakadt fiatal a város szépészeti szempontjából nem volt valami szívbe markoló látvány.

A hajó, hogy bírta a rock & rollt?

Elindult a hajó, elkezdett játszani a Taurus iszonyatosan dögös tempóval és a rajongók az ütemre ugráltak, csápoltak, aminek az lett a következménye, hogy a kapitány tépte a haját, hogy most fog elsüllyedni. De ha még ez nem lett volna elég, amikor vége volt a bulinak, a Vigadónál kiszálltak a fiatalok és elindultak nagy tömegben a belvárosba, és az utcákon menetelve azt skandálták hangosan, hogy Bélát a Pártba, Béla legyen a Miniszterelnök! Itt lett vége egy szépreményű vállalkozásnak. A Taurus nem tartott egy évig sem, azért ment szét a zenekar, mert volt egy Jugoszláv turnéjuk, ahol a menedzser lenyúlta a lét és eltűnt. Hát nem csoda, hogy az ORI-ban nem tűrték el még a menedzser szót sem? Olyan elképzelésük volt, hogy a menedzser olyan ember, aki csak elviszi a művészektől a pénzt. Mivel az ORI-ban dolgozók minimum a fele valamikori ÁVÓ-s volt, sejtheted, hogy mennyire gyűlöltek mindent, ami a kapitalizmusra volt jellemző.

És akkor jött a Piramis?

Közben az Egyetemi Színpadon elkezdtem konferálni is, ami nem volt egyszerű, ugyanis ahhoz végzettség kellett, de nem tudtak velem mit kezdeni, mert én ott dolgoztam és az én munkahelyemen nem tilthatják meg nekem, hogy én legyek a műsorvezető. Az ORI-nak tele volt velem a töke, ráadásul volt egy csomó KISZ kapcsolatom, azt hitték, hogy valakinek a valakije vagyok, ezért nem mertek belém kötni. csak annyit tudtak, hogy a KISZ ott van a hátam mögött. A Somék kimentek Németországba meg Svájcba vendéglátózni, akkor már Piramis néven de a nagy Piramisból még csak Köves Miki volt Som mellett, aki görcsösen dolgozott azon, hogy megszerezze Révész Sándort, aki akkor még nagyon erősen ellenállt. Egyébként a Piramis nevet Bergendy Pista találta ki. Lajos egyébként annyira makacs ember volt, ha valamit kitalált, addig nem nyugodott, amíg meg nem csinálta. Sanyika nagy kihívást jelentett és persze neki sem volt könnyű, mert tagja volt egy befutott, sikeres zenekarnak és a bizonytalant nem nagyon akarta választani. Úgy képzeld el, hogy a Danubia Művelődési Házban volt a Generál együttes klubja és a zenekar miatt négyezer tagságit vettek a fiatalok - csak fiúknak kellett -, miközben csak nyolcszázan fértek be. nem csoda, hogy már délután kettőkor állt a sor, hogy bejussanak a koncertre.

Révész nélkül milyen volt a Piramis?

Hazajöttek és az FMH-ban (Fővárosi Művelődési Ház) csináltak egy bemutatkozó bulit, ahol a közönség mellett meghívást kapott a szakma is, de ez a történet annyira nem jött be, mindenki fanyalgott.

Révész végre igent mondott, de amikor beszállt a csapatba - bár nagyobb volt az esély -, akkor sem jött be. Hiába léptek fel már Budapesten, a közönség nem volt vevő a Piramisra. Valamiért a dolog nem akart belendülni. Az Interkoncert elküldte a zenekart Lengyelországba egy fesztiválra, ahol a MUD nevű brit sztárzenekar volt a főműsor és Lajos elintézte, hogy elkísérje őket egy kis TV stáb és rögzítsék a koncertet. Pár nappal később a TV Híradó mintegy másfél percben leadta és azt lehetett látni, hogy a Piramis nevű magyar zenekar a Sopoti fesztiválon közösen lép fel a MUD nevű világsztár zenekarral és a Piramis nyomul, mint az isten nyila, a Révész rohangál és a közönség meg őrjöng. Nyolcmillió ember látta!

Ennek hatására itthon is berobbant a Piramis?

Akkor éppen próbálkoztam a Piramist eladni a pécsi művelődési házba, ami háromszáz férőhelyes volt, de a szervező, Szitár Éva nem akarta a zenekart, mert az rendben, hogy a Révész Sanyi, aki a Generál sztárja volt, de mégis csak egy ismeretlen banda... Nagy nehezen azért megállapodtunk egy buliban. Ahogy lement a híradóban ez a másfél perc, már másnap délelőtt hívott a csaj, hogy lehet arról szó, hogy két buli legyen? Mert még ugyanannyian állnak a pénztár előtt, mint ahányan megvették a jegyet. Mondom, legyen kettő, rendben. Következő nap újra felhívott, hogy mi lenne, ha három koncert lenne, mert még mindig sokan jönnének.

Milyen volt a berobbanás utáni első Piramis koncert?

Lementünk, beült szépen, csendben a széksorok közé a háromszáz ember, én bekonferálom a zenekart és elkezdődött a buli. A második, vagy a harmadik szám környékén kinéztem a takarásból és látom, hogy ugrálnak föl egymás után az emberek és rohannak előre a színpad elé - mert ezt látták a híradóban - Lajossal összenéztünk, ő mutatott egy hatalmas okét a hüvelykujjával. Beindult a cirkusz.

Hogyan kell elképzelni a '70-es évek közepén a Piramis menedzselését?

Közben elhelyezkedtem a Sajtófigyelőnél dolgozni. Ez azt jelentette, hogy cégek és magánszemélyek, színészek, híres emberek azt a feladatot adták, hogy ha róluk, vagy érdeklődési körükhöz tartozó információ jelenik meg bárhol az országban megjelenő újságban, akkor azt kivágjuk, összegyűjtjük és elküldjük neki. Volt körülbelül ezer cég. Például a Vegyipari Vállalat azzal bízott meg, hogy mindent küldjünk el neki, ami a vegyiparral kapcsolatban jelenik meg. Volt, aki csak a cégével kapcsolatos cikkeket kérte. Ha találtunk ilyet, egy kódszám alapján gyűjtöttük össze. Gyakorlatilag az volt a munkám, hogy újságot olvassak. Bementem reggel 8-ra és fél 11-kor kiolvastam a penzumomat. Közben megkértem a többieket - öten voltunk -, hogy ha bármit találnak, ami könnyűzenével kapcsolatos, azt nekem gyűjtsék össze. Ez lett az 1-es kód. Mivel gyorsan kiolvastam az újságokat, ebből az irodából szerveztem a koncerteket a Piramisnak, innen vittem a plakátokat a postára. Ez óriási előnyt jelentett, mert hamar átláttam, hogy hol milyen lehetőségek vannak, hova érdemes bulit szervezni, hol van új lehetőség. Közben a rádió lejátszási listáját is böngészgettem, akkor találkoztam azzal a ténnyel először, hogy az LGT-t mindig legalább kétszer annyit adta a rádió, mint a Piramist, vagy bármely más zenekart.

Hetente kétszer- háromszor leültünk Lajossal és megbeszéltük, hogy melyikünk mivel foglalkozzon. Ekkorra már olyan kapcsolati rendszerrel rendelkeztem, amit simán ki lehetett használni a Piramis segítésére, hiszen amíg az Egyetemi Színpadon szerveztem, rengeteg újságíró, riporter könyörgött, hogy vigyem be Illésre, vagy Omegára és ez később nagyon jól jött. Úgy lettem én menedzsernek nevezhető, hogy én nem csak bulikat szerveztem, hanem egy csomó minden más is hozzám tartozott.

Kaptál ezért pénzt?

Hébe-hóba kaptam, de én ezt nem a pénzért csináltam, hiszen jól kerestem az Egyetemi Színpadon, a Sajtófigyelőben, meg a diszkózásból. Azért valami apróságokat kitaláltunk, meg lett a konferanszié végzettségem, így már hivatalosan is szervezhettem, mert magánszemély nem szervezhet műsoros előadást, csak hivatalos ORI, vagy előadóművész papírral rendelkező szervezheti a saját fellépéseit. Ezért lett az, hogy a konferansziék szervezték a haknikat, mert a konferanszié magában nem műsor. Ezért nekik kellett maguk köré gyűjteni a fellépőket és ezt hallgatólagosan engedte az ORI. Így szervezte Hódos Sándor, Bakacsi Béla, Kecskés Tibor is általában a kis falvakba a fellépéseket, mert ebbe nem köthetett bele az ORI. Így aztán simán összejött az évi 3-400 koncert.

Az Ifjúsági Parkok?

Azokat én szerveztem, mert ott zömmel KISZ kapcsolatok voltak, és nem tartozott az ORI-hoz. A P. Mobilt is így intéztem. Emlékszem, egyszer májusban a Budai Ifjúsági Parkban odalépett hozzám Schuster Lóri és majdnem, hogy lecseszett, mert megnézte a naptárát és szeptember 5-e még üres volt. Ott állt hátul a Pálmai és megjegyezte, hogy ezek a gecik már megint koncertet szerveznek. Akkoriban sokkal kevesebb rádió lejátszás volt, csak a koncertekből lehetett megélni. A Piramissal is volt olyan, hogy két hét alatt egy éjszakára tudtunk csak hazajönni.

Közben már képbe került a P. Mobil is...

A P. Mobil Gesarolként nagyon kevés saját számot játszott, akkor ismertem meg Lórit. Megyek be a Kőbányai Ifjúsági Parkba és szemben volt a színpad és ki volt feszítve egy Gesarol molinó. Mi ez a marhaság? Akkor odalép hozzám egy csávó és bemutatkozik, hogy szevasz én vagyok Schuster Lóránt, a zenekarvezető. Akkoriban egyedi stílusú rockzenekarzenekar volt, az Illés Kégli dalát átírták Prézlidalra, volt, hogy a Lóránt felszereltetett a mikrofonállványra egy képkeretet, és mögé odaállt, ő volt a képkeretben. Már akkor sem volt normális, persze a szó jó értelmében. A Mobil régóta húzott, de sokáig siker nélkül, arra viszont nem emlékszem, hogy mikor indultak be, '77-ben, vagy '78-ban.

1978-ban együtt nyitotta volna a Parkot a két nagy vetélytárs. Nem lett belőle semmi. Miért?

A Piramis nagyon ment, a P. Mobil nagyon jött föl és ott volt még az akkori sztárzenekar, az Omega. Lajos mondta is, hogy már csak az Omegát kell megütni. Lóránt nem örült a Piramis sikerének, de ekkor jött a Budai Ifjúsági Park egy nagy közös buli reményével. Arra már nem emlékszem, hogy kinek volt az ötlete, de a két zenekar külön is megtöltötte a parkot, képzeld el a közönségüket így együtt. Emlékezetes marad viszont az az este. Azzal kezdem, hogy a technikával én nem foglalkoztam, mert amikor felmentem a színpadra és valamihez hozzá nyúltam, az biztos, hogy elromlott. Ezért a roadok azt javasolták, hogy inkább ne nyúljak semmihez, ne is foglalkozzak a cuccal. Ez azért fontos, mert a technika ördöge szólt bele a programba és az ugye nem az én reszortom volt, szóval kívülállóként így emlékszem: Úgy tervezték, hogy a Mobil játszik először és utána a Piramis. Úgy állapodtak meg a zenekarvezetők, hogy összerakja a két zenekar minden cuccát és úgy fog megdörrenni a park. Akkor még minden zenekarnak saját cucca volt és ha az nem volt elég, akkor mindenhonnan kölcsön kéregettek. A roadok egy napig dugdostak mindent mindenhova, hogy estére felharsanjon a rock. Viszont a buli kezdetére a P. Mobil mégsem szólalt meg, ami a Lajost nem igazán zavarta, valljuk be, hogy ebben az ügyben nem volt segítőkész, ezért ezen az estén csak a Piramis lépett fel. Érdekes, hogy utána volt a Szolidaritási Rockfesztivál, és ott már megtudták oldani, hogy egymás után játszanak.

Mi volt a titka a Piramisnak?

Először is ott volt Révész, aki én szerintem a magyar rocktörténet legjobb frontembere, nem csak az éneklés miatt, hanem mint színpadi jelenség is. A kiállásai, a konferálása, a csajok megbolondultak tőle. Ott volt Závodi az ördög fejével, egyszer kellett látni és soha nem felejtetted el. A Som volt a fiatal srácok férfiideálja, a zenekarvezető, aki nem ilyen szépfiú, mint Révész, hanem ahogy beáll, ha kell, akkor beszól, ő volt a csapatban az erő. Pinyó egy nagyon jó dobos, Gallai pedig nagyszerű billentyűs és baromi jó énekes volt, ráadásul ott voltak a nóták, A becsület, Szállj fel magasra, satöbbi. Én mindig azt mondtam, ahhoz, hogy egy zenekar sztár legyen, nem elég a zenei tudás, a külső is igen sokat számít.

Som a barátod volt?

Igen, mi barátok voltunk az első találkozástól az utolsóig, de ezt a barátságot Lajos fogalmazta meg nagyon jól, mert ha bármilyen beszélgetésen felmerült a nevem, ő mindig csak annyit mondott, hogy Gabesz az én többszörös tettestársam...

Készítette: Máthé József "Fiery"