A kritikusok is felnőnek egyszer

Akárki akármit mond, egyetlen filmnek indult 1977-ben és az eredeti címe Csillagok háborúja volt, amit a sikerre való tekintettel 1981-ben átkereszteltek Új reményre, hiszen akkor már egy éve tarolt a folytatás (Birodalom visszavág) is, hogy összesen kilenc fejezetre bővítve a mai napig minden idők legsikeresebb filmeposza legyen. Akkor még a mai kritikusok nagy része pajzán gondolat se volt, vagy csörgővel a kezükben üveges tekintettel bámulták a szó szerint fantasztikus látványt. Mi történhetett, hogy a mai részeket az alkotók minden igyekezete ellenére már nem képesek elviselni? Az ember változik, a film örök, de hozzászoktunk az egyedi minőséghez és mint tudjuk, mindegy milyen a folytatás, az soha nem veheti fel a versenyt az alapszakasszal.

Talán egyedül a Rendőrakadémiának sikerült lekőröznie az első részt a harmadikkal, majd arra is rá vert a negyedik résszel, hogy aztán a későbbi folytatásokkal és újabb szereplőkkel, csúfosan eltűnjön a Bajnokok ligájából a Megye III-ba. 

"A remény olyan, mint a Nap: ha csak akkor hiszel benne, amikor látod is, nem éled túl az éjszakát." 

1977-ben megszületett egy sci-fi mese sorozat első (a tisztesség kedvéért negyedik) része, amiben ekkor még a producerek és a filmes cégek nem sok fantáziát láttak, ezért nem is áldoztak rá sok pénzt. Az alacsony költségvetés ellenére Lucas látványos technikával és pörgő eseménnyel rukkolt elő, ami abban az esetben bábokat, maszkokat, makettet, festmény háttérképeket és egy halom ismeretlen színészt jelentett. A nagytőkéseken kívül a szakma is húzta a száját, itt van például az Obi Vant játszó Sir Alec Guinness, a filmben egyetlen ismert név, aki színházi emberként szégyellte, hogy elvállalta a szerepet. A film pedig robbantott és a folytatásra már kinyílt a pénzcsap. Mivel Lucas akkor még ifjú titán volt, aki meg akarta mutatni a világnak, hogy nem egyfilmes rendező, megszülte a kilenc rész legjobbikát, a Birodalom visszavág-ot. Milyen érdekes, hogy a Jedi visszatér már csak a trilógiába illeszthetőség miatt maradhatott sikeres. Akkor még a mai kritikusok gyerekek voltak és tátott szájjal, padlóra csorgó nyállal bámulták a film minden egyes pillanatát és nem fanyalogtak a fantáziátlan vaddisznó őrökön, vagy ponty admirálison, az idegesítő nagyfejű törpemedvéken, vagy éppen azon, hogy Jabba az egyik pillanatban másfélszer akkora, mint Solo, a másikban meg már négyszer. A kutya nem foglalkozott azzal, hogy egy kocsmában minden lényből csak egy van (néha kettő, ha nem zenészek), míg az emberből van rengeteg, de abból bármelyik bolygón. Egyébként Ponty admirális Birodalom elleni haragját is megértem, szerintem azért akadt ki, mert nem vették be rohamosztagosnak. Mi tagadás, igen hülyén nézett volna ki és a fejére illő sisakkal csak az Űrgolyhókban kaphatott volna szerepet. Vagy most nem voltam eléggé toleráns? Mert az utolsó fejezetekbe már ezt a témát is erősen bele keverték.

Most, hogy már az "utolsó" rész is elkészült, érdemes elgondolkodni azon, hogy mi változott azóta és miért gondoljuk azt, hogy ezek a részek gyengébbek, mint az alapműnek tartott mesterhármas?

"Egy jó lézerstukkerrel többre mész, öcsi, mint ezzel a spádéval és az egész humbuggal. Humbug ez, én mondom."

A Csillagok háborúja (Új remény) valóban korszakalkotó volt a maga nemében, hiszen addig számunkra a legizgalmasabb élményt a Columbo meg a Kojak okozta. Kaptuk a dózist a nagy sikerű szovjet háborús drámákból, meg a szuper izgalmas fekete-fehér román tévéfilmekből és élvezhettük Pirx pilóta kávéfőzőn történő utazásait, de más nem nagyon volt. (Na jó, az Erőd odabaszott és a Bunker is izgis volt, de mindkettő magyar tévéfilm volt, szóval semmi látvány). Ha az emlékezetem nem csal, keddenként vagy csütörtökönként volt egy órás krimi, és minden negyedik szombaton egy amerikai, vagy francia filmvígjáték. Ami mindennapos volt, az a hihetetlenül izgalmas Hét műtárgya volt, amiben egy fekete háttér előtt lassan pörgettek valami művészeti alkotást, amiről öt percen keresztül egy álomittas hang mantrázta, hogy miért szép. Nem volt az, gyerekként meg kifejezetten szarnak és unalmasnak véltem.

Azért a mozikba néha becsurgott valami kis fantasztikus film, ilyen volt a 2001 Űrodussszeia (1968), vagy a Majmok bolygója (1968), de ezek után a sci-fi már nem számított nagy üzletnek. Ilyenekre emlékezhetünk, mint a Mechanikus narancs, Az omega ember, A delfin napja, Hangyabirodalom, Óriás polip, Szuperzsaru, Sztalker, Solaris. Megállapíthatjuk, hogy pangott a piac. Ja, a Solarist (az eredeti szovjet film 1972) kb három évente egyszer leadták és drága Tompika barátommal mindig leültünk, hogy most már idősebbek és okosabbak vagyunk és most aztán megértjük, de az igazság az, hogy ehhez a filmhez sosem voltunk képesek felnőni, ehhez meg kellett várni az egyszerűsített amerikai verzió (2002) megjelenését.

"Felejtsd el a múltat. Töröld el, hogy ha muszáj. Csak így válhatsz azzá, akivé válnod kell."

1977 után azonban már beindult a konkurencia és a nagytőke is megérkezett hozzá, A Star Wars, hogy legenda maradhasson és ne szálljon be az értelmetlen harcba, hosszú időre leblokkolta magát. Eközben szép lassan elérkeztünk a rendszerváltáshoz és Lucas ujabb trilógiájára még mindig nem volt a kanyarban sem. Készültek ugyan mellékszálak, mint a Harc az Endor bolygón, egy halom szőrös gülüszemű gumimacival, meg természetesen az elmaradhatatlan kisgyerekkel, de az megbukott. Az Endor (egyébként két része is volt) inkább volt fantasy, mint sci-fi) Viszont elkészült egy rajzfilmsorozat is a két droid főszereplésével, ami elég szuper lett, de nekünk csak Jamie és a csodalámpa jutott az idióta kerekeken guruló Megvagy hadnaggyal, vagy a Füles mackó, meg az a félelmetes Kockásfülü nyúl. A nyelvét állandóan elhagyó Pimpáról már ne is beszéljünk. Úgyhogy hozzánk nem jutottak el C3PIO kalandjai.

Persze, azért születtek legendás Star Wars paródiák még, ezek közül kettőt emelnék ki, a szenzációs Űrgolyhók és a következő három rész beharangozójának számító zseniális Fanboys (ebbe azért ne menjünk bele, mert 2008-as film, ami 1999-ben játszódik), de ettől még alapmű!

"A jövő szüntelen mozgásban van, nem egy lehetséges jövő van, hanem sok." 

1999-ben én is beleestem abba a hibába, hogy úgy lesajnáltam az új részeket, mintha húsz évesen elindultam volna csajozni egy nyugdíjas otthonba, aztán meg nem értem a felhozatalt. Pedig ma is az a véleményem, hogy erősen túlzásba vitték a számítógépes technikát és ettől már nem olyan lett, mint az eredeti három. Na jó, engem is ugyanúgy zavart Anakin folyamatos hisztije, kamu problémája, amitől hű, de gonosz lett, mint az összes férfitársamat, de szívesen megütöttem volna azt az idióta Jar Jart (mosogatószer marketinges) is. Az meg van, hogy Yoda bottal jár és nehezése esik minden lépés, aztán egy verekedésnél meg ő maga Chuck Norris pörgő rugással meg a többivel együtt és még legyőzni sem lehet. Persze ezektől a számomra fontos hibáktól eltekintve bármikor képes vagyok megnézni mind a három filmet. (Legfeljebb tovább tekerem a siralmas jeleneteknél).

Az utolsó három rész láttán pedig már tényleg csak a kritikusokkal, fanyalgókkal van bajom. Basszus. Felnőttünk, fejlődött a technika, és ma már szinte minden sci-fi látványos, izgalmas, pörgős (köszönhető a Star Warsnak természetesen). Ott az Ötödik elem, az új Star Trek filmek, a Redy Player One, a Valerian és az ezer bolygó városa, Galaxis útikalauz stopposoknak, hogy csak a legjobbakat említsem. Annak viszont valóban nem örülök, hogy politikát kevernek a filmbe, a nőcsábász Lando (Solo, kiegészítő rész) nekem ne legyen szerelmes egy robotcsajba, aminek még csak nőalakja sincs, és milyen klón katona az, aki nem is az?) Egy hangyányit zavar, hogy kinyírnak egy halom embert, hogy megtalálják Luke papát, aki egyébként ott van, ahol hagyta a kis keresztfia Ben Solo, vagy ha úgy jobb Kylo Ren. 

"Meghalni a népért igen nagy áldozat. De élni a népért annál is nagyobb áldozat."

Ma el vagyunk kényeztetve, ráadásul még jobban fel kellett pörgetni és le kellett egyszerűsíteni az eseményeket. Aki többet akar, az inkább olvassa a könyvet. Így tettem a Harry Potter részekkel is, mert a film olyan együgyü lett, hogy még a bölcsisek (vagy azon a szinten élő többség) is megértsék. Sajnos egyre alacsonyabb igényű nemzedékek nőnek fel és ők az első számú célközönség. Ma már nem jön be a "körül írom, te képzeld el, hogy milyen" teória, ma már a filmesnek kell kitalálni, körülírni, elképzelni és megalkotni. A tunya meg csak beül és élvezi, hogy a mozi után öt perccel már ne is emlékezzen semelyik alakra se. Aki gondolkodni akar egy fantasztikus filmen, az nézze meg a Holdat, az Európát,  a Kapcsolatot, vagy a Gattacát.

De ha már szóba hoztam a gondolkodást, akkor emeljük ki az Új remény szövegvilágát, ahol nagyon sok minden szembetűnik ma már, de csak annak, aki lát is és nem csak néz. Akkoriban nem csak a színészet, a rendezés, vagy a vágás, de még a fordítás is művészetnek számított. Olyan mesterséges szavak kerültek a filmbe, amik jelentéséről a mai fiataloknak halvány fogalmuk sincs. Szeretjük, nem szeretjük, ez is hozzá járult a sikerhez még akkor is, ha tíz emberből kilenc meg sem mondaná, hogy ezek a szavak ebből a filmből valók. Üresfejű, csetepaté, alkalmasint, mindazonáltal, hóbortos, zagyvál, ripityára, söpredék, járgány, slamasztika, joccakát, spádé, humbug, cifra, rostély, salabakter, hírmondó.

"Minden meghal egyszer, még a csillagok is kihunynak."

Szóval szerintem mind a kilenc, plusz kiegészítő részeknek meg van a maguk hibája ugyanúgy, mint előnye, de ezáltal alkotnak egységet, ráadásul az utolsó három készítésénél kínosan ügyeltek, hogy képileg hasonlítson az alapműhöz. Szerintem zseniálisan megoldották és sokkal inkább tartom folytatásnak, mint a "hogyan lett velejéig gonosz Vader" epizódokat. Jajj, ezt még elmondom: Nem tudom észrevette-e valaki, de az első három (IV.-V.-VI.) filmben Vader csak az első két percben öldös pár lázadót, utána már csak a gonosz kapitányait, meg tábornokait segíti át a másvilágba. Ebből is gondolható volt, hogy a végére megtér Égenjáró Lukács nevezetű fiához. Mondjuk, ha már így benne vagyunk, az is fura, hogy Leilának egyáltalán nem fűlik a foga az erő fitoktatásához, pedig hát benne is lakozik egy jó nagy adag. Gondolom Soloval "lebegtek" azért néhányszor.

1977 óta felnőttünk és utánunk még vagy három nemzedék. Változott a világ, változtak az emberek, más ma már az elvárás. A filmek mindegyike ugyanaz a kedves mese az aranyszínű magas és a kis kerek törpe robotokról, a többi pusztán körítés. Az, hogy hasonlít egyik rész a másikra, nem igazán probléma, hiszen valamit meg kellett tartani az eredetiből és ha már kicserélték a szereplőket (politika), legalább a történet maradjon ugyanaz. 

Persze én azt is megértem, akinek más a véleménye, dacoljon csak többszáz ember jó pár éves munkájával, ha így küzd a világ ellen. A kritikus gyerekként élvezte a szépséget, az ártatlanságot és együtt izgult a kétbalkezes hősökkel, mert ő is szép volt és ártatlan, meg kétbalkezes.  A film minden egyes részét a gyermeki gondolkodás öleli körül és a kritikusok pedig felnőttek és most azt gondolják, hogy nekik már ennél komolyabb történet dukál, de az meg akkor már nem Star Wars lenne...

Írta: Fiery