Ne sírj értünk, nincs miért – 40 éves a HIT zenekar

2019.11.12

40 éves a HIT. A hetvenkilencesek közül ezt a kerek évfordulót már szinte mindenki megünnepelte a maga módján - az EDDA majd jövőre -, ez év végére pedig a HIT is megtartja jubileumi születésnapját 2019. november 15-én, a Táncsics Művelődési házban. Egy igazi rocker ennyivel tartozik, hogy ott lesz és méltóképpen megemlékezik az elmúlt négy évtized legszebb pillanatairól.

Nem az én világomban élsz

Amióta az eszemet tudom, azt akarják beadni nekem, hogy az én korosztályom a legrosszabb időben született. Mi még a szocializmusban tanultunk és a KGST országokat védelmeztük - nem túl hatékonyan - a szakadék szélén álló, hanyatló kapitalizmussal szemben. Mi voltunk azok is, akik nem élvezhették ki a rendszerváltás előnyeit, mert már három műszakban robotoltunk mocskos, olajos gyárakban gombokért, hogy a családot eltartsuk. Nem volt időnk és lehetőségünk meggazdagodni sem. Nem élünk jó időben, mert látjuk, ahogy néhány nagyon gazdag politikus és iparmágnás egymással marakodik földön talált poros filléreken, miközben a mi jólétünkről papolnak. A kereskedelmi tévécsatornák is hülyének néznek minket, a legolcsóbb szarokat nyomják le a torkunkon, éppen úgy, mint a saját zsírjukban élvezkedő hatalmas áruházláncok. Amikor a jövőnkre, a majdani kiérdemelt nyugdíjunkra gondolunk, bizonytalanok vagyunk, mert vagy az állam nem lesz képes visszaadni a több évtizedes munkánk gyümölcsét, vagy idegen országokból érkező mindenre éhes ragadozó hordák vadjai között osztják szét azok, akik a ködhegység magasából gondolják, hogy nekünk bármi jó. Így visszagondolva, ez valóban nem tűnik egy vidám állapotnak.

Mindezek ellenére mégis azt kell mondjam, hogy szerintem a legjobb időben születtünk, nagyon jó időszak van mögöttünk és ahogy minden rocker, igyekszünk lazán kezelni a jövőnket is. Senki nem veheti el tőlünk, amit már megéltünk, sem a szerelmeket, sem a vágyakat, sem a boldogságot, de még a szomorúságot sem. Mi megéltük a hazai rockzene születését, sikereit és sajnos annak haldoklását is. Mintha a rock csak a miénk lenne, mert a rockzene velünk együtt nőtt fel, a vérünkben zakatol és sajnos egyre jobban látom, hogy velünk együtt száll majd a sírba is.

Rock nemzedék

Megadatott nekünk, hogy egészen apró gyermekként ficánkolhattunk a Petróleum lámpa egyszerű, de pompás ritmusára, ha a Sárga rózsa nem is, de a szemünk egyre tágabbra nyílt, amikor azokon a Fehér sziklákon álltunk. Igen, voltunk kisdobosok és úttörők, de kit érdekelt a nyakkendő színe, hiszen mi a Bika jegyében születtünk, miközben csak egy Halványkék gondolat volt az Ördög álarcos bálja. Az öltönyösök lenéztek, a rendőrök megvertek, de nekünk még Jerikó fala sem jelentett akadályt, mert mi voltunk a Kóbor angyalok, akiket soha nem érdekelt az irigy emberek véleménye ezért aztán sokszor elszívtuk azt az Utolsó cigarettát és rock a vérünk, tehát természetes, hogy elszívjuk még ma is.

Túl voltunk az első vizsgákon, amikor 1979 környékén felrobbant számunkra a világ. Dinamit volt a vérünk és csak a Fények, a hangok, az árnyak segítettek utunkon. Tudtuk, hogy Nincs középút, ezért Elhagytuk a várost, és ha elfáradtunk, a Folyóparton ülve szusszantunk egy keveset, de tisztában voltunk azzal, ha nem találjuk amit keresünk, bármikor haza mehetünk, mert az Édes otthon visszavárt. Mi százszor is átéltük a szerelmet, mégis a Szeretet koldusai voltunk. Végül eljutottunk a Kispiricsi falu végére, hogy majd egy vén fa alatt Vén csavargóként örökre megpihenjünk.

Soha senki nem veheti el tőlünk a múltunkat, az emlékeinket, a jó, vagy rossz döntéseinket. Mi még Kincskeresőként indultunk, hiszen akkor olyan irtózatos erőt birtokoltunk, hogy még az Üveghegyet is meghódítottuk, mert királyok voltunk, Rocker királyok. Az út közben ért rengeteg csalódás miatt elhittük, hogy Üres az életünk, de ilyet csak egy Megtévesztett ember hihetett el, minket vitt az út tovább. Az idő azért lassan elszállt fölöttünk, egyedül maradtunk. A szívünkben még mindig lázadók és szerelmesek vagyunk, de az emberek körülöttünk csak legyintenek és azt kérdezik, mit akarsz még Vén csavargó, te nem ebben a világban, Nem az én világomban élsz.

Mi abban az időben éltünk, amikor minden nehézség ellenére érdemes volt élni, érdemes volt szeretni és tudjuk, ha majd végleg megpihenünk az alatt a vén fa alatt, mindent magunkkal viszünk...

Más lett a világ

Emlékszem életem legelső HIT bulijára, '82 fagyos márciusán, Újpest, Ady Endre Művelődési ház. Ekkorra a Vén csavargót már recsegősre és hullámosra hallgattam. Jó kis hard rock koncert volt, de csalódás, hiszen a Dél-Pesti zenekar fent a ködös északon nem szerzett sok rajongót, ott akkor a Kugli volt az úr. A tavasz végére, amikor a virágok után kinyílt a Park is, megint eljutottam egy koncertre. A zenészek ugyanazok voltak, de a stílus más. Beköszöntött a metál korszaka. A hangulat nagyszerű volt, a dalok megállták a helyüket, de sajnos akkor a metál zenével még annyira sem volt elnéző a hatalom, mint a porba taposott hagyományos rock muzsikával. Később eljutottam a Soroksári útra, ahol a Stress és a PAX volt a vendég. Na, az igazi klub buli volt, szinte minden pillanatára emlékezem.

A következő kép egy más zenekar koncertje szintén az Ifiparkban, de ott állt fönt Mr Basary. Oda mentünk hozzá és megkérdeztük tőle, hogy mikor lesz lemez, amire leszegett fejjel, szomorúan annyit felelt, hogy ő már nincs a zenekarban. Ez egy átmeneti időszak volt.

Ezután jött egy rövid kiábrándító korszak - amiről nem beszélünk -, ennek ellenére úgy gondolom, hogy ha az album meg is jelent, "Bogrács Attila" több kárt okozott, mint hasznot.

Nagyon hosszú idő telt el azóta, de a 35. szülinapon ott voltam a Sörsátorban, majd újabb kihagyás után elkészítettünk egy könyvet, mely Mr Basary életét és rajta keresztül a HIT számos időszakát foglalja örökbe.

A HIT, Dél-Pest legendás zenekara 40 éves lett, de mint a többiek, ők is már induláskor, 1979-ben beírták a nevüket a Magyar Rockzene Történelemkönyvébe. Köszönöm, hogy - ha ritkán is - láthattalak, hallhattalak benneteket, remélem öt év múlva újra nosztalgiázhatunk, mert csak így van értelme az életnek...

Írta: Fiery