Sajnos, sok ember visszaél mások szeretetével, bizalmával és ezeket az érzéseket kihasználva anyagi hasznot próbálnak húzni. A történet folytatódik, ahogy egy másik család intézte...
Csaba a történtek után teljesen kiakadt, vezetés közben mélyen gondolatai közé süllyedt, és ebből az állapotból nem lehetett kizökkenteni. Ibolya először nem is értette, hogy miért gurultak el a lakásuk mellett, hova mehetnek még éjjel 11 óra körül, de hamar megtudhatta.
Néhány perccel később megálltak a kerületi rendőrkapitányság előtt. Csaba kettesével vette a lépcsőfokokat, a neje alig bírta őt követni. Amikor beléptek az ajtón, az ügyeletes tiszt fogadta őket. Csaba rettenetesen feldúlt volt, csak hadart és összevissza beszélt:
- Jó estét, szeretnék feljelentést tenni ismeretlen tettes ellen!
- Jó estét! Rendben uram, mi történt?
- Az este csörgött a telefonunk és valaki a fiunk nevében próbált pénzt kicsikarni belőlünk.
- Elnézést, nem értem.
- Az asszony vette fel a telefont és egy hasonló hangú kölyök, mint a fiunk szólt bele a kagylóba, hogy: "szia anyu". A nejemnek persze nem tűnt fel semmi, és még segített is, mert vissza kérdezett, hogy: "te vagy az Jancsikám"? Az meg persze egyből tudta, hogy kinek kell magát adnia.
- Elnézést, még mindig nem értem...
Ekkor Ibolya vette át a szót, hátha ő összeszedettebben, érthetőbben beszél majd:
- Azt mondta a fiú a fiam nevében, hogy karambolozott és pénzre van szüksége...
A történet után a rendőr egy ideig nem szólt egy szót sem, csak borzolgatta a szemöldökét. A szülők várták a reakciót. Végül az ügyeletes tiszt törte meg az átmeneti csendet, talán segíteni próbált:
- A telefonszámot gondolom nem írta ki?
- Nem, persze. Próbáltuk visszahívni, de lehetetlen volt.
- Igen, sajnos az önöké nem egyedi eset. Mostanában nagyon sokan jönnek ide szinte ugyanezzel a történettel.
- Ezek szerint már foglalkoznak az üggyel?
- Nem, sajnos nem és nem is fogunk egyenlőre.
- Ember! Itt nem csak rólunk van szó, akiket már megpróbáltak átverni, hanem azokról, akiket át is fognak és súlyos pénzeket szednek el tőlük.
- Ha lenne valami támpont, amiből kiindulhatnánk, de ezek sajnos profik, nem hibáznak.
- Mi történik, ha megtesszük a feljelentést?
- Őszintén? Semmi. Akkor tudnánk csak felhasználni, ha idő közben valami véletlen folytán rájuk bukkannánk.
Nem az lenne a dolguk, hogy megvédjék a becsületes embereket? E helyett inkább minket büntetnek már azért is, ha csak beülünk az autóba...
- Higgye el Uram, szívesen segítenék, de nem tehetünk semmit.
- Nem lehet a mi hozzájárulásunkkal megnézni, hogy honnan hívtak minket? Hátha kiderül...
- Általában ezek a fickók utcai fülkéből telefonálnak, vagy egy lopott mobilról.
Csaba még egy ideig dohogott, majd foghegyről odavetett a rendőrnek egy "köszönöm a nagy semmit" félét, aztán megfordult és kirohant az épületből. Ibolya alig tudta a lépést tartani vele. Bevágták magukat a kocsiba, és elindultak hazafelé. Otthon azért újra és újra átvették a történteket, Csaba felállított vagy negyvenféle teóriát, hogy mégis hogyan lehetne elkapni a nyavalyásokat, de a gondolataiban is mindig ugyanúgy végződött mint amit a rendőr felvázolt...
Ám ezzel még nincs vége...
Írta: Fiery
