Cikipédia 9/14 - Tabánia, Tabánia

2019.05.09

A hivatalosan megrendezett 51-dik tabáni május 1. nagy koncert mellett lassan hagyománnyá válik a mi éves jelentésünk is az eseményről. Érdemes évről-évre kilátogatni, hiszen az év ezen napján történő koncertprogram számos különleges élményt hordoz magában. Nézzük, mit rejtegetett a 2019-es program.

Gyere ki a hegyoldalba

Abban ugye egyetértünk, hogy amennyiben a Tabán hagyomány, és az is maradjon, legendás alakokat kell felvonultatni a színpadon. Ezen a napon sikerült is. Török Ádám, Nagy Feró, Vikidál Gyula és természetesen Révész Sándor személyében. Mivel a rockzene hajdanában még a fiatalok lázadó zenéjének számított, sosem hittem volna, hogy kedvenceim még nagypapa korban is folytatják. A szervezők próbálkoztak fiatalokkal is, de hamvába halt ötletnek bizonyult. Az emberekben kialakult egy kép az ikonikus helyről és ott érdem legyen kiállni a nagyérdemű elé.

Török Ádámon kívül mindenki másképp éli át ma már az általa ismertetett zenét. Ő megmaradt ugyanannak a kedves, humoros, de rétegzenét játszó bohémnak, mint amilyen ötven éve volt. Török Ádám maga az állandóság és számomra ő egymaga a Tabán. Feró a valamikori nemzet csótánya ezüstcipős bálkirályfi lett és a hajdani keményvonalat leküzdve egyre könnyesebb tingli-tanglikat is felvállal. Én elhiszem neki, hogy a csillogós flitterek világa ötvenszer annyit hoz a konyhára, mint az őszinte kőkemény rockzene. Vikidál Gyula szintén egy mítosz volt olyan erővel a torkában, amilyen a világon is kevés volt akkor, ma már inkább szépen énekel és meghagyja az őserőt a fiataloknak. Révész Sándor pedig egy olyan különlegesség, akinek ma százszor jobb a hangja, mint 1979-ben volt és a nők még mindig rajonganak érte. De nézzük ezen a napon "mit adtak nekünk a Rómaiak"...

Még egy kör

Mivel párszor találkoztam már a MégEgyKör zenekarral, és tudtam, hogy háromkor kezdenek, ezért igyekeztem minél előbb elindulni. Valami elképesztő csodával határos módon a buli elejére meg is érkeztem. Amerről jöttem nem volt dugó, egyből találtam parkolóhelyet, minden túl simán ment, biztos nem véletlenül. Szóval megérkezett a színpadra Abaházi Csaba és zenekara. A zenével semmi gondom, egy modernebb punkzene, inkább csak Abaházi tud mindig megdöbbenteni. Csaba nagyszerű előadó, minden tehetség és sziporka megtalálható benne, ami egyébként rengeteg élvonalbeli énekesből hiányzik, be kell látnom, hogy színpadra termett, szinte minden tökéletes, csak éppen a legfontosabb hiányzik belőle, a hang. A frontember ennek bizonyításaként pedig képes a lehetetlenre. Bármikor eljutok egy fellépésükre, többedmagammal arra a konzekvenciára jutunk, hogy ennél hamisabban már nem lehet énekelni, erre ő bebizonyítja, hogy dehogynem. Az énektudomány ezen a délutánon is a földbe taglózott, sokszor már fájt a fülnek, amit hallottunk. Egy ismerősöm árulta el egy gyengébb pillanatában - vagy Csaba hamisabb éneklése miatt -, hogy neki egy orosz maffiózó jut eszébe, aki nem tud énekelni, de meg tudja fizetni, hogy a színpadon álljon és még tapsolnak is neki. Én azért finomabban fogalmaznék, mert - mint írtam - a rossz hangon kívül minden más dicséretes. Senki sem lehet tökéletes.

A feketegép

Mostanában rossz előjelek lengik körül a Mini együttes mindennapjait, hiszen három nappal a koncert előtt elhunyt a zenekar egyik alapítója, Czipó Tibor (a zenekar tagja volt 1968 - 1971), a koncert másnapján pedig Kunu László (a zenekarban játszott 1979-1983, valamint 1993), a basszusgitáros. Nyugodjanak békében.

Török Ádám irányításával a Mini együttes hozta a kötelezőt, és megteremtette a '70-es évek Tabánjának légkörét. A közönség Török bácsit és legénységét tisztességgel végig hallgatta és nagy tisztelettel megtapsolta. Minden lement lazába, még a nap is, hirtelen kedvem szottyant volna "pippantani egy álomhozót", és hatalmas béke jeleket rajzolni a rendőrautókra. A hangjegyek békésen szálldogáltak a hegyoldal "emberfűszálakkal" benőtt lankáin, hogy aztán a felhőkig röppenjenek az örökkévalóságba. Ez a 40 perc a hagyománynak adózott a Gőzhajóval, a Fekete géppel, de nem maradhatott ki az örök himnusz, a Vissza a városba sem. Sajnáltam, hogy a Keresztes lovag ezen a napon az előzetes tervek ellenére átugrásra került, de be kell látnom, hogy e nélkül is lehetett élvezni a bulit. Nem először állhatott fel a világot jelentő deszkákra a már 13 éves Fehér Ádám gitáros és tehetségében, tudásában néha bizony túltett néhány más zenekarokban szereplő idősebb "kollégáin" is. Ha mindazt a színpadi szerepet átveszi, amiben Abaházi jó, akkor igazán komoly álmokat is dédelgethet még. A zenekarvezető, Török Ádám nem változik, és pont ettől működik a Tabánt körülölelő világegyetem. A koncert nagy meglepetése lehetett volna a legendás Radics Béla gitárjának megszólaltatása, de mikor mondjon csődöt a technika, ha nem éppen ilyenkor. Ettől függetlenül sajnos azt kell mondanom, hogy a Tabán közönségének szerintem legalább 70%-a soha nem hallott RB kapitányról, innentől pedig sajnos sok értelme nem volt, maximum néhányan hallgattuk, Radics elveszett soundjait. Ezért van fontos szerepe a Tabánnak, hiszen a jövő érdekében a hagyományokat ápolni kell!

Szólj rám, ha hangosan énekelek

Néhány mondatot megér az átszerelés szüneteiben történt műsor is, melyet Várkonyi Attila vezetett. Mivel a koncertet többek között a Retro rádió támogatta, ezért a napi szinten ott lejátszott dalok lendültek elsősorban a jelenlevők elé. Volt LGT minden mennyiségben, no meg egy kis Korál, meg Edda. Mintha más bandák fel sem léptek volna itt az elmúlt félszáz évben. Azt azért szögezzük le, hogy a Lokomotív GT sosem lett volna neves zenekar Magyarországon a Tabán támogatása nélkül. Hiába a nagyszerű zenészek, a rendkívül igényes dalok, a közönség nem volt igazán vevő a zenekarra. A Budai ifjúsági Park, vagy a KEK sem volt képes teltházat összehozni - sokszor még félházat sem -, ha Presserék mentek oda játszani. Pedig a Loksi minden segítséget megkapott, sőt, annál többet is. Mehettek, amikor csak akartak külföldre - sokszor mások helyett is -, a tévéből és a rádióból napi rendszerességgel szóltak dalaik. Ma már tény, hogy a Tabánban született fotók alapján vált legendás zenekarrá az LGT és az a rengeteg háttérmunka, háttértámogatás megtette hatását, gondolok a tucatnyi búcsúkoncertre például.

A Korállal kapcsolatban pedig az általános vélemény az, hogy az első két album és azt megelőző kislemezek még rockzenék voltak, jó lett volna az ezerszer elnyűtt Homok a szélben sanzon helyett ezekből adni inkább. Mégis csak a rockmuzsika ünnepét tartottuk a Tabánban. Persze tudom, a szponzor elvárásainak meg kell felelni és az itt megjelenő közönségről azt kell feltételezni, hogy ezt az egyetlen dalt ismeri. Az Edda Kör közepénjével engem ki lehet üldözni a világból, majdnem sikerült is. Akadt azért még meglepetés is a szütyőben, hiszen egyszer csak megszólalt a Queen. Na, ennek értelmét már nagyon sokan nem értettük. Most komolyan, hogy kerül egy hagyományosan magyar zenei fesztiválra külföldi előadó? Mindettől függetlenül kellett a körítés, addig sem unatkozott a nép és valószínűleg a retro rádió is népszerűbb lett.

Mielőtt végleg elmegyek

A Beatrice szerintem Magyarország legsikeresebb népi mulatós rockzenekara. Feró koncertjein szépen ötvözi az ősidők punk-rock darabjait későbbi háromakkordos slágereivel, ráadásul ezen a napon belefért a Gyere kislány, gyere című dallal a diszkó korszak is. Feró azzá vált, aki ellen éveken keresztül küzdött. Mostanában fura módon a nagy öregek is igyekeznek tribute bandaként helytállni, és ez alól a Beatrice sem kivétel. Igaz, hogy a kezdeti idők Bikini nótáinak szövegeit Feró írta, de szerintem van annyi a Beatrice égisze alatt született dal is, hogy ne kelljen ilyen olcsó mutatványokhoz folyamodni. A Repül a bálna pedig már kérdéseket sem vet fel bennem. A zenekar mindent elkövet a siker érdekében tényleg. A fúvósok ügyesen nyomták, de szétfújták a dalokat annyival hangosabban szóltak a gitároknál. Megjelentek néha és erőt fitogtattak a letűnt '80-as évek rendőrei is, amit egy hagyományos lázadó Beatrice bulin még megértenék, de most vajon mit jelképeztek? Szerintem ezt a közönség sem értette, csak jót szórakoztak a show-n.

Az ördög itt megbukott

A Mobilmánia érkezésekor már nagyon megtelt a domboldal. Visszaemlékezve a zenekar négy évvel korábbi fellépésére, ég és föld a különbség. Akkor egy zsúfolt, kicsinek tűnő színpadon kellett helytállniuk, de a parányi hely miatt úgy álltak fel szorosan egymás mellett, mint egy country zenekar, 2019-ben viszont érezhetően rákészültek Zefiék a nagy bulira. Biztosan fáradtak voltak, hiszen egyből egy amerikai turné után érkeztek a Tabánba, de a kimerültség legapróbb jele sem látszódott rajtuk. Ők voltak a legnehezebb helyzetben, hiszen az ide kiérkezett közönség előtt a Mánia dalok ismeretlennek számítanak, így komolyan át kellett gondolni a szettlistát. A lehetőséghez mérten szerintem sikerült. Gamsz Árpit kiemelném, ugyanis ő volt a nap legtisztább hangú énekese. Vikidál Gyula meglehetősen kitett magáért, néha talán többet is énekelt a szokásosnál, de el kell néznünk neki, hiszen végig érződött rajta, hogy mennyire élvezi és újra bebizonyíthatta, hogy 71 évesen is megállja még a helyét, hiába akarják leírni már vagy 20 éve. A műsor úgy lett összeállítva, hogy egymást váltották a P. Mobil örökzöldek és a Mobilmánia dalok. A Kétforintos dal alatt fordult oda hozzám egy ismeretlen, azzal a kérdéssel, hogy ugye ebben a szövegben még nincs benne Horváth Attila keze? Megnyugtattam, hogy nincs miközben elgondolkodtam Schuster Lóránt egykori mondatán, miszerint a Kétforintos dal a "Kintornás szerencséje" című "rockoperett" betétdala volt, úgy mint a Király, a Csillag leszel, stb. A dalok sorozata adja ki az öreg verklis történetét, felemelkedését és bukását. Egy rockoperett, ami olyan, mint Columbo felesége...

Ha volna két életem

A várva-várt Piramis nosztalgia bulin már majdnem annyi ember volt, mint fűszál, ennek ellenére a technika nem volt a csúcson és ez kissé rányomta bélyegét az amúgy elég komoly produkcióra is. Az vitathatatlan, hogy Révész Sándornak ma jobb hangja van, mint amikor igazi sztárnak számított és a nők - bár már nem a huszonévesek - még mindig rajonganak érte. Mindenki "Sanyikája" szerencsecsillag alatt született és az adományt, amit kapott, nem herdálta el, hanem ügyesen kihasználta. Závodi Janó szintén semmit sem vesztett hajdani vonzerejéből, és ha rákanyarodik a gitárjára, akkor még mindig feláll a szőr az ember karján.

Az énekesek, amikor már nagyon unják, vagy nem képesek már úgy kiénekelni a régi dalt, akkor olyan cselekhez folyamodnak, hogy egy kicsit másképpen éneklik a megszokottnál, esetleg vibrálnak. Egyre többször így tesz Sanyika is, (Bill régóta követhetetlen) és már Feró is kombinál. Ez nem teljesen jó dolog, hiszen a közönség egy része kiesik a ritmusból és általában nehezen tér vissza, ez pedig nem jó emlékeket hordoz majd a későbbiekben.

A Tabán továbbra is minden május 1-én kötelező program, főleg azoknak, akik szeretik a rockzenét és tisztelik a hagyományokat. Nekünk, rockereknek pedig - bárki is lép fel itt - a Tabán tradíció, bizony ez volt hivatalosan az 51-dik év és várjuk a folytatást...

Írta: Fiery