Cikipédia 12/12 - A Piramis együttes története 10. (1979/1)

Elérkeztünk 1979-hez, a siker elhomályosítja, vagy megrészegíti a lemezgyárat és a zenekart is. Külföldi menedzserekkel egyeztetnek, miközben ott az irányvonal már az újhullám, a punk, vagy a ska-zene. A Piramis Magyarországon már csak sportcsarnokokban, nagyobb ifiparkokban lép fel, az évi fellépésük 3-400-ról 30 és 40 közé esik. Elfelejtik azt a tényt, hogy a Piramis nem az Omega! Közben talajvízként törnek fel az "új" nagyok, mint a Hobo Blues Band, a Korál, a Karthago, az EDDA, a V' Moto Rock, az Új Skorpió, a Dinamit, de ebben az évben a legerősebb a Beatrice is. A P. Mobil elveszíti énekesét, de az új frontemberrel megfiatalodik a banda igaz, csak erre az évre, mert '80-ban újabb megpróbáltatások érik, de nézzük meg, mi történt még 1979-ben... (Fiery)

"Üvölt egy száj, üvölt egy hang: - Hiszek bennetek, mert úgy érzem, hogy nekem is szól a zenétek. Hiszek bennetek, mert a dalok színigazat mondanak el. Hiszek istenben, mert nálam PIRAMIS=ISTEN! Imám abból áll, hogy minden este meghallgatom a két nagylemezeteket. Ez nekem a Piramis-biblia! Adjatok valamit nekem, amin ti, csak ti vagytok. Amiből tudom, hogy a Piramis mindenkit szeret, hisz a Piramist is szereti minden őszinte ember."

Piramiskockák

Nagyon érdekes korrajz jelent meg a Piramisjelenségről a Magyar Nemzet januári számában. Mindig van az a pont, ami fölé lehetetlen eljutni, de akkor, abban az eufóriában ki gondol erre? A Piramis egyszerűen rászakadt, ráömlött a fiatalokra, ami az idősebb generációra nézve olyan volt, mint egy modernkori tatárjárás, egy minden eddiginél veszélyesebb pestisjárvány, vagy egy - máig fel nem talált - szuperdrog. Az új generáció viszont Jézus érkezésének, Isten mosolyának, vagy éppen a Kádár-rendszer legszebb ajándékának látta:

Két srác ül a szoba-akvárium alján. Kezükben újság. Sohasem olvastak még verset nagyobb izgalommal. És itt a vers, a világ legklasszabb verse, amit csak komolyan lehet venni:

Till Attila: Som Lajos járj a vízen

A kecske mondja azt, hogy mekk, a sár csapjon föl bokádig

minden tegye a maga dolgát, a hegy ne menjen mohamedhez

a vakok fülüket hegyezzék, a hivatalnokok a zabot

mindenki azt hisz amit akar, még az űrhajós is hihet istenben

mi SOM LAJOSban hiszünk, és pukkadásig ordítozunk

hogy a lelki aggok megörüljenek, és nőjön túróból cseppkő a fejükben

SOM LAJOS mondhatná azt is, hogy mekk, mi akkor is hinnénk a zene feltámadásában

és vállunkon visszük ki a partra, ott fuldokol ötszázötvenöt diplomás kufár

SOM LAJOS JÁRJ A VÍZEN!

Harmincezer srác egybeolvadva a színpad előtt. Minden levegőkorty kell a zenének. Egymásba kapaszkodnak ismeretlen ismerősök. A lányok bőgnek az örömkéjtől. A fiúk szeméből is folyik a könny. Van, aki részeg és van, aki a zenétől részeg. Izzadtan ölelkeznek. És amikor rákezd a banda, az első akkordból tudják, melyik nóta ez. "Égni kell, égni kell annak, aki gyújtani akar!" - és a srácok kezében meggyulladnak a gyertyák a szolidaritási koncerten. A jugoszláviai Híd című folyóirat így ír a punkról: "A PUNK kifejezés a többi mellett hitványt, csavargót jelent, de nem kell túl sok okosság ahhoz, hogy a punk-zenészek és közönségük öltözékéről ezt ne lehessen leolvasni. Fontos aláhúzni, hogy az igazi punk kivétel nélkül a társadalom pereméről való, javarésze munkásszülők gyermeke, sokan árván, az utcán vagy a javítóintézetekben nevelkedtek: néhányuk számára a börtön sem ismeretlen. Másként kifejezve: szociális esetek szenvedő alanyai voltak. 'akikkel szemben az élet nem volt valami bőkezű; s akiknek kivétel nélkül valamilyen vélt vagy valós "bűnük" volt a társadalom előtt (legtöbbször az, hogy nem kaptak munkát). Más utat nem találva, a zenében látták a lázadás lehetőségét, a visszacsapási kísérletet sérelmeik elégtételére. Teljes egészében elvetették a társadalom és a fennálló rendszer ideáljait; ezt tükrözi zenéjük, ideológiájuk, öltözékük, viselkedésük és arckifejezésük, egész életrendszerük és életfelfogásuk." És mindez igaz a Piramis-szentkép előtt térdeplő hívek egy részére, még akkor is, ha a zenekar nem punk. Som Lajos a félhomályban ül. Halk zene szól és az egyszál lámpa fényét takarja a cigarettafüst. - Mi rockot játszunk és nem punkot. A rock egészen más életfelfogást és zenei magatartást jelent. A Piramisjelenség nem csak zenei, de szociológiai probléma is, amikor a rock a gyerekek életéhez tartozik. Sokan akarják szétzülleszteni az együttest. De nekünk folytatni kell a munkát, hogy akik tehetnek valamit, kapják föl a fejüket! Gyakran támadnak bennünket a közönség és a közönség egy része, a csövesek miatt. Ám a gondot nem lehet vádaskodással elintézni és százszor inkább tartozzanak a csövesek hozzánk, mint SEHOVA! Önkéntes "gyűjtőfogház" a Blaha Lujza téren. Ahonnan nem lehet szabadulni. Nyáron a szökőkút mellett, télen az aluljáróban. Itt vannak, akik messziről jöttek, még ha az Akácfa utcából is. Ez a végállomás előtti végállomás Csövesek, szipusok ácsorgók. Ott áll lent a nagy, magányos tömeg, a változatlan, meg-meg újuló áradat. Csak egy porszem kell, hogy a sziklává nőtt gond lesodorhasson bárkit. Ott állnak és ki kapja föl miattuk a fejét, hogy közben a szemük közé mer nézni? Egy közösségi vállrándítás. Csak a rendőr törődik velük. Csak akkor borzadunk össze, könnyen felejtők, amikor a szipusokról hallunk. Micsoda? Kábítószer? Idézet egy levélből, amely nem levél: FOHÁSZ, és a gyóntatószék túloldala üres. - És Ti mégis nagyon rendesek vagytok, beszélgettek vetünk, ha kérdezünk valamit, válaszoltok és úgy érzem, nagyon örültök is annak, ha a közönségnek tetszik, amit játszotok. Viszontlátásra, drága Piramis! És legendák kelnek szárnyra. Reménykedjünk, hátha igazak, mint ez: - Egyik reggel mentem a boltba, amikor megpillantottam a lépcsőházban egy pénztárcát. Nem jött arra senki, gondoltam, elteszem. Ám amikor kinyitottam, nagyon sok pénzt találtam benne. Ekkor jutott eszembe a ti számotok: A becsület ennél mégis többet ér!" Becsöngettem minden lakásba. Mindegy, hogy a jelenséget minek nevezzük. Hívhatjuk Piramis-, csöves-, káposztatermesztő-jelenségnek is. Az a fontos, hogy van. Nem a Piramis együttes tehet arról, hogy három éve. a langyos és jólfésült. konszolidált ABBA-korban. olyan események közé született, hogy hiába is tűznének maguk elé célt, létüket a közönség határozza meg. És ha nem ők. mások lettek volna helyettük az egyenlő rangú bálványok, mert a Piramis a szükségszerűség zenekara! Nem ők a fontosak. Még akkor sem, ha a srácok azt hiszik. Mert a srácok a fontosak! Akik úgy érzik, hogy nem éreznek semmit senki és semmi iránt. És akkor nincs és nem lehet más cél. mint a Piramis. A nincsből nem lehet választani, ha az utak zsákutcába vezetnek. Itt az önvizsgálódás 'ideje. Mit tettünk mi azokért a gyerekekért. akik olyan körülmények között nőttek föl a Tripoliszban vagy a Csikágóban, amelyekről azt hisszük, hogy már régen nem léteznek vagy nem merünk létezésükről tudomást venni. Akiket soha senki nem tanította becsületre és a szeretetre. Akik, mert fiatalok, erőtlenek ahhoz, hogy a szemünkbe vághassák az igazságot. De lent ácsorognak azok is, akik egyszemek a csalódban, akik a papa és a mama imádottijai. akik sok csodát láttak, de célt. azt nem. Ki mondta meg nekik a saját nyelvükön, hogy: "Égni kell annak, aki gyújtani akar!'" És akik a kitörés egyetlenegy lehetőségét sem látlak, azoknak az álma: egyedüllét a haverokkal! És akkor kell valaki. kell valami, hogy ezt a rohadt magánosságot föl lehessen oldani. Olyan srácokkal. akik a színpadon is az utcán is ugyanolyanok, mint, ők. Akik ugyanazt a Levi's farmert hordják már három éve, mint ők! És itt van levelében egyedül, teljesen egyedül és mezítelenül a salgótarjáni Piramisgirl: Cipőmre, gatyámra, láncomra, szóval mindenhova fel van írva a nevetek. Pont ma véstem be a kezembe pengével. hogy Piramis. Mindent odaadnék azért, ha tartósan, hosszú-hosszú ideig levelezhetnék veletek. És nektek, azaz a képeteknek mondom el minden bánatom és örömöm. Csöves vagyok! írjatok!"

Ördögök, vagy angyalok?

Az Ifjúsági Magazin nem vitte túlzásba a harmadik lemez hírverő marketingjét, de nem is kellett, a fiatalok a megjelenés reggelén ott álltak a lemezboltok kapuiban.

"Áprilisban megjelent a Piramis együttes várva-várt harmadik nagylemeze. Som Lajos mondja: "A szövegek kicsit keményebbek, mint az előző két nagylemezen. A Túl nagyra nőttél, a Kóbor angyal, a Dal és a Gyere, szoríts erősen címűek a jelentősebbek. A felvétel során semmiféle stúdiótrükköt nem alkalmaztunk, így az élő koncerteken ugyanúgy szólnak majd a dalok, mint a lemezről." Bár Lajostól kezdhetjük megszokni, hogy minden egyes "újadik" lemez keményebb az előzőnél, de ilyen a marketing és ezzel a szöveggel lehet érdekesebbé tenni, vásárlást generálni. Április végén az Egymillió fontos hangjegy című egyetlen könnyűzenei tévéműsorban mutatja be a lemezt. Az együttes április 30-án Prágában egy nemzetközi rock-fesztiválon szerepel. Május 5-én és 6-án kétnapos kisstadion-beli fellépés következik, majd országos turné: májusban az S.O.S., júniusban a miskolci Edda lesz az előzenekaruk."

Haknizó szócsöve(se)k

A rockzene most éppen azoknak fáj, akik tíz éve még vidáman bele "jeje-ztek" az előttük öregedő generáció arcába, mert azok nem értették, hogy mi a beatzenét. Ezek az emberek pozíciókba kerültek, rájuk köszönt a "felelősség" nevű újfajta problémakör és egyből másképp látták a világot. Már nekik sem tetszett a dübörgő ifjúság zenéje, életstílusa, gondolatisága. Az alábbiakban olvashatunk egy rövid bejegyzést a Magyar Hírlap jóvoltából egy vidéki művelődési ház vezetőjétől, akinél betelt a pohár:

"A legtöbb bajom a popzenekarokkal van. Itt van a Piramis meg a P. Mobil. Ha valamelyik kollégám kiejti a nevüket, garantálom, egy évig nem kap prémiumot. Nincs szerkesztett műsoruk, ráadásul felpiszkálják a fiatalokat, a műsor végén a nagyterem kész csatatér. A P. Mobil vezetőjének szóltam a koncert alatt, hogy kérje meg a nézőket, ne ugráljanak a székeken. Azt felelte, ne zaklassam munka közben. Hát ide egy darabig nem teszi be a lábát."

A Magyar Ifjúság, a fiatalok "szócsöve" ugyan írt a Piramis koncertről, de kedve szerint utólag, ennek viszont oka van. Bár a Piramis hatalmas kedvezményeket élvezett, Som még igyekezett elhitetni rajongóival, hogy ők még mindig a lázadó nemzedék zászlóvivői:

"A népszerű popegyüttes a hazai kemény-könnyűzene egyik élcsapata. A közelmúltban tartott két szabadtéri koncertet is több mint tízezer fiatal hallgatta-énekelte, égette végig - vérmérsékletétől függően. A második hangversenyen két szám között prózában hirdette az igét a gitár képzett és elismert megszólal tatója. Arról beszélt - s azt hitette el közönségével -, hogy lapunk, a Magyar Ifjúság nem volt hajlandó hírverést csapni előadásuknak. Mi következik ebből? A Magyar Ifjúság úgy is mint a fiatalok hetilapja, s vele együtt a hasonlóan gondolkodók, nem akarják se látni, se hallani az együttest, ők tehát az indokolatlanul háttérbe szorítottak, a meg nem értettek, a kitaszítottak. Ami igaz, az igaz. Ez viszont nem! Kezdem talán a lapnál. Ha akinek dolga és gondja, értesít bennünket, éppúgy szerepel a közlendők között a Piramis-koncert, mint bármi más, közérdeklődésre számot tartó rendezvény. És ejtsünk szót a háttérbe szorításról is. Vajon mellőzöttnek mondhatja-e magát az az együttes, amelyik alig négyesztendős múltjával nagylemezeket - több százezer példányban! - mondhat magáénak amelyiknek az Országos Rendezőiroda körutakat szervez, amelyiket egymás után kétszer a Jégszínházba invitálnak? Nem nagy dolog, előfordult már mással is, s hogy mégis szóvá tesszük, annak egyetlen oka van: a tizenéves hallgatóság egy része szentírásként fogadja a kedvenc hirdette igét, s ez nagy felelősséget ró arra, aki mikrofonba mondja a magáét. Az erősítő ugyanis nemcsak hangosít, hanem esetenként torzít is. De a hiba nem mindig a közvetítő szerkezetben van."

A problémák sűrűsödtek a zenekar körül. A legnagyobb gondot az Ifjúsági Magazinban már '78 óta zajló "Piramis jelenség" című havonta megjelenő vitatéma jelentette, ami egy idő után unalmassá, átlagossá tette a csapatot. Az "ellenérvelők" ész érveivel a rajongók labdába sem rúghattak, szép lassan rájöttek, hogy a Piramisban sem istenek játszanak. Közben a konkurencia is megtette a maga dolgát, leginkább a Beatrice, vagy a P. Mobil segítségével. De a kisebb bandák is megtették a maguk dolgát. Talán néhány akkori koncertre járónak még a fülében cseng a "Nem kell nekünk Piramis, jó nekünk a HIT rock is" skandálás.

Folytatjuk... (2021.09.11.)

Írta: Fiery