Cikipédia 10/3 – Elhagyom a sávot (Edda időszámítás)

A 2019-es év a nosztalgia jegyében telt el, a nagy '79-esek jól-rosszul, de megünnepelték 40. születésnapjukat. Szerencsére a bulik nem koppintották egymást, így mindegyik este a zenekarok önálló arcát mutatta. Azért mindig akad legalább egy, aki kilóg a sorból, jelen esetben az Edda zenekarról van szó. Mindig alakítgatják az alap időpontot talán mert már azt sem tudják, hogy mihez kössék a szülinapjukat. Nagyon úgy tűnik, hogy amikorra le tudják foglalni az Arénát, arra kalkulálnak valamit, de nézzük csak, mi volt eddig és milyen lehetőségek adódhatnak még... (Fiery)

Minden sarkon álltam már

Akkor most rendezzük a bevezetőt, ugyanis az EDDA 1973-ban már létezett, de az egy teljesen más emberekből álló, teljesen más zenei stílust képviselő zenekar volt, ráadásul Griff néven indult, amit hamarosan módosítottak a végső névre. Annyira beindult a szekér, hogy egy idő után már bérelt helyük volt Miskolcon az egyetem Boci bárjában is, ahol kedvükre dolgozhattak fel ismert számokat. Ha innen számítjuk, akkor az EDDA jövőre 46 éves lesz és nem 40. Reméljük, Pataky tiszteli annyira az alapítókat, hogy minimum megemlíti őket a koncerten. Na, de már tudjuk, hogy ez a retro parti - gondolom a Retro rádió támogatásával - nem a közel félszáz évről fog szólni.

Kék sugár

Pataki 1974-ben lett a társaság tagja, ekkor már Edda néven próbálkoztak és azonnal a színpad és a zenekar fókuszába került, talán már akkor is szeretett a kör közepén állni. Nem mindenki bírta ezt a profivá válást, így 1977-ig átjáróház volt a csapat, a muzsikusok adogatták egymásnak a kilincset, miközben a stílus is alakult. Aztán érkezett a husszú, világító mutató ujjú E.T. és egy kék sugárral javasolta Patakynak, hogy keresse meg budapesti albérleti lakásában Slamovits Istvánt. Ők egymásra találtak és elkezdődött az új, a "bakancsos" EDDA felépítése. Ha innen számítjuk, akkor az EDDA az idén már 42 éves.

Számomra az EDDA valódi története 1979-ben indult el, amikor már éppen feladni készült a zenekar a miskolci álmokat, hiszen a Piramis oldalvizén sem voltak képesek befutni és hiába énekeltette el Som Patakival a Kóbor angyalt, abból sem lett semmi. A zenekar a mindent feladás küszöbén állt és már majdnem megállapodtak Szigetiékkel, hogy Pataky és Slamo át igazol az alakuló Karthago együttesbe, de az idegen lények ezt nem engedhették és csodát műveltek. Az "utolsó bulin" az EDDA a P. Mobil előzenekara volt, Szigetiék is lementek megnézni a koncertet. Úgy volt a tervekben, hogy még aznap megkötik a szerződést, de ezen a napon Patakiék olyan elementáris erővel csaptak le a sztárrá válás lehetőségére, hogy még a fő zenekart is állva hagyták. Nem volt többé kérdés, hogy a saját gyereket nevelik tovább. Tehát, számomra ez a valódi születésnap, mert, ha ezen a bulin nem alkotnak hatalmasat a színpadon, akkor ma a Pataky énekli az Apáink útjánt és sosem tudjuk meg, hogy milyen világot álmodtak meg maguknak Slamóval.

Az Edda időszámolása persze sosem volt tökéletes, de ez érthető, hiszen számukra minden nap ünnep. Az legalább támpontot jelenthet, hogy már többször is az első album megjelenéséhez (1980) viszonyította a zenekar születését. Szerintem ez borzalmas elgondolás, ennyi erővel lehetne az első próba is, bár akkor Pataky talán még csak Beatlest énekelt a helyi diszkó klubban. 2020 márciusában is ez az irányadó szempont és erre a lemezre alapozva tartják meg a nosztalgikus koncertet.

Fémszívű fiúk

Amikor nincs új ötlet, olyankor előjöhet 1985 is, az újrakezdés dátuma, de ez már vicc kategória lenne, úgyhogy mindenki ünnepelje kedvencét, amikor és ahogyan akarja. Ma Pataky Attila maga az Edda és ha már így történt, akkor ünnepelteti magát, amikor csak akarja. Teljesen mindegy, hogy 40-, vagy 50 éve létezik a zenekar, ilyen sokáig a csúcson maradni  pusztán tehetség, kitartás és elszántság kérdése. 

A '79-esek ügyesen felosztották egymás között a hónapokat, így az idén folyamatosan volt lehetőségünk visszarepülni az időben. Kicsit megcsúszva, de az egész zárásaként hamarosan az Edda is megteszi a kötelező kört. 

Ám ezzel még nincs vége, hiszen 1980-ban született még egy legendássá vált zenekar, de róluk a következő részben beszéljünk...

Álmodtam egy világot

Emlékezzünk a legnagyobb bulikra:

1983-ban volt ugye az emlékezetes miskolci búcsúkoncert. 1988-ban a Petőfi Csarnokban Slamovits István és Zselencz László is játszottak a nosztalgia bulin, hogy ezt mihez mérték? 1990-ben Miskolcon és a Kisstadionban a 10 éves jubileumi koncertek elején az 1974-es felállás játszott: Pataky Attila, Beély Katalin, Ferenczi Zoltán, Fancsik Zoltán (az elhunyt Halász József helyett az aktuális felállás dobosa, Donászy játszott), majd volt egy blokkja a "Bakancsos" néven emlegetett 1978-82 közötti felállásnak is: Pataky, Slamovits, Zselencz, Barta, Csapó, mellettük vendégszerepelt Darázs István is. 1995-ben a BS-ben a 15 éves jubileumi koncerten öt dal erejéig Slamovits és Zselencz is játszottak egy dalban Barta is csatlakozott hozzájuk. 2000-ben a Kisstadionban a 20 éves jubileumi koncerten a 10 évvel korábbihoz hasonlóan volt egy blokkja az 1978-82-es felállásnak, az aktuális felállás blokkjában pedig Csillag Endre és Donászy Tibor is felléptek. 2004-ben a "miskolci időszámítás" szerinti 30 éves jubileumi koncerten Zselencz László is játszott (az eredeti tervek szerint Fortuna László is fellépett volna, de egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott elmenni). 2008-ban a Petőfi Csarnokban Csillag Endre pengette a gitárt a "Gyere őrült" és a "Veled vagyok" alatt. (wikipédia)

Írta: Fiery