Hűség és barátság

2019.10.04

A hűség története

Talán pár éve forog a köztudatban az a mondás, miszerint a kutya az ember legjobb barátja. Ahhoz, hogy ez a gondolat ténnyé váljon, több tízezer évnek kellett eltelnie, és ez idő alatt rengeteget változtunk mi is és hű társaink, a kutyák is. Nagyon rég óta élünk együtt, de még mindig csak ízlelgetjük a szót - barát - és, ha őszinték akarunk lenni, a feladathoz mi emberek még nem tudtunk igazán felnőni.

Az első találkozáskor még ellenségek voltunk, egymás konkurenciái, de történt valami, mert az ember, ez a felsőbb rendű lény úgy érezte, hogy meg kell szelídítenie a kutyát, hogy a maga szolgálatába állítsa. Évezredeken keresztül tették a dolgukat közösen, de ez még koránt sem volt barátság. A kutya minden feltétel nélkül, hűen szolgálta urát, aki pedig élt önnön fejlődésének lehetőségével és elkezdte kedvére formálni azt. Megszülettek a vadász, a juhász, a birtokvédő, vagy később a harci fajták, és egyre jobban kötődtek gazdáikhoz és továbbra is a legvégsőkig segítették parancsolójukat.

Az ember megbecsülte ebét - ha nem is úgy, mint ma -, mert jól lakatta, tisztán tartotta, ha kellett, ápolta, de a távolság kettejük között megmaradt, a kutya, kutya maradt. Ha nem is barátok, de elválaszthatatlan testvérekké váltak, persze a főnök továbbra is a kétlábú lény volt.

A fejlődés során az ember elkényelmesedett, a kézimunka helyett egyre jobban az észmunkára hagyatkozott, míg nem lassan már Istenként kezdett el viselkedni. A kutya szolgálatai már nem voltak fontosak, a komolyabb feladatokat gépszörnyekre bízta. Háborúit, mindennapi teendőit, és az őrzést is a rideg technika vette át. Persze, azért az ember nem feledkezett meg mellette lihegő társáról, kiemelte őt a szorgos hétköznapokból és átalakította az "eladhatóság kedvéért" kedvenccé, négylábú kisbabává. Más kötelezettségek lettek fontosak - bébiszitter, szabadidő partner, gyerekcsősz, kirándulótárs, partnerszerző, divat. A kutya továbbra is szolgálatban maradt, elviselte, hogy nincs rá komoly szükség, csak, ha eltartójának éppen van hozzá hangulata. Elviselte az indokolatlan veréseket, megaláztatásokat, akkor is boldog farok csóválással várta haza a ház urát, ha az kegyetlen volt hozzá, akkor is türelmesen várakozott minden arra járó autót körbeszimatolva az autópálya parkolójában, amikor már több napja ott felejtették és akkor is hűségesen ácsorgott a megállóban, ha már soha többé nem ért haza szeretett gondviselője. Az eb ezek után is mindent elkövetett, hogy sorsa ellenére az embernek örömet okozzon. Bár a gazda az évszázadok alatt alaposan átformálta, de csak a külsőn volt képes változtatni, belül a kutya továbbra is hűség mintaképe maradt, csak ő tud ma is igazán, minden érdek nélkül szeretni...

"Minden kutya tudja; ha fáj is, tűrd, ha fáj is, nyalogasd, ha fáj is, maradj csendben". (Gavriil Trojepolszkij- Feketefülű fehér Bim)

Reménytelen valóság

Az ember továbbra is hatalmában tartja a kutyát és kénye-kedve szerint dönt annak sorsáról. Manapság nagy pénzekért tenyésztik a piac igényeihez mérve a megfelelő méretű, szőrű, kiállású kedvenceket, mert bizony a társból kedvenc lett. Komoly feladatot ugyan nem adott az állatnak, csak függővé tette, hogy gazdája nélkül ne is tudjon élni. Amelyik eb nem az ember alkotta fajták valamelyikéből való, hanem "szerelemgyerek", az a szépítő ipar, vagy a gyógyszergyár valamelyik laboratóriumában találja magát. A "szerencsésebbek" utcára kerülnek, és a sintér végez velük, vagy az autók.

A kitaszítottaknak egyetlen menedékük maradt, az állatmenhely. Régen, ezek a menhelyek még sintértelepek voltak, ahol naponta pusztították el azokat, akik már csak terhet jelentettek egykori gazdáiknak, az embereknek. Ma végre egyre többen értik meg az idők szavát és felfogják Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg üzenetét is, miszerint "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél". Sorra alakulnak menhelyek, de ez csak a látszat, nagyon alaposan oda kell figyelni arra, hogy melyik áll valóban az élet szolgálatában.

"Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten tudja ezt." (Márai Sándor)

Ébred az ember

Egy Pest megyei településen, Gomba községben, még közelebb; Tetepusztán pedig létezik egy kutyamenhely, melynek nem csak vezetője, hanem a szíve-lelke is Baranyai Erika. Erika 2014 óta irányítja a kicsapott, megunt kutyák otthonát. Eleinte még Monoron, a családi házban gyűjtötte az elkallódott állatokat, de hamar rájött, hogy a hely kicsi. Így talált Tetepusztára, ahova az óta is nagy szívvel fogad be minden árvát, kortól, magasságtól, egészségtől és nemtől függetlenül.

Mivel számára minden élőlény élete egyaránt fontos, ezért befogadja az idősebb kutyusokat is, akik előre láthatóan itt is lelnek majd örök nyugalomra. Kezei között a legsúlyosabb sérültek is csodaként gyógyulnak, olyanok, akiket egyetlen szervezet sem vállalt, mert esélytelennek gondolták.

Egyszer, egy nagyon távoli vidékről érkezett egy 3 hónapos Közép-Ázsiai kölyök, rajta egy kerti partin a házigazda vendége gurult át autóval. Ezek után úgy gondolták, hogy több "problémát" nem vesznek a nyakukba, ezért egyszerűen kidobták a dögkút mellé elpusztulni. A "négylábú gyermeknek" mindkét combcsontja és a medencéje is szilánkosra tört. És hogy mennyire erős ezek után is még egy kutyában is az élni akarás, iszonyú kínok között egy hétig szenvedett ebben az állapotban. Egy hét elteltével került végre óvó kezek közé, ápolták, lábra állították. Ezen a kis kölykön már csak a csoda segíthetett és ez a csoda Erika és az ő csapata volt. Örömmel jelentem, hogy a kutyus már nagy izgalommal várja új - remélhetőleg felelősebb - gazdiját.

"A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül." (Gerard Durrell)

Álom és valóság

Mivel a mancsosok társas lények és szinte mindegyik valamilyen traumából gyógyul, ezért a nap 24 órájában a rendelkezésükre kell állni. Nincs ünnepnap, nincs szabadság, nincs megállás! Itt egy kis simogatás, ott egy séta, amott gyógyszer, víz, kaja, takarítás...

Erika segítséget eddig csak kizárólag a gyerekeitől kapott, de már alakulóban van egy lelkes, maroknyi csapat is, akik szintén a szabadidejüket áldozzák fel a "szent cél" érdekében, közös séták a kutyusokkal, néhány ezer forintos adomány, ez is több a semminél. Mindezek mellett nagy szükség lenne állandó napi segítségre, legalább egy elhívatott, szorgalmas állatbarát személyében.

Akinek legalább egyszer volt már kutyája, az biztosan megérti, hogy rengeteg a feladat egy ilyen otthonban. Kennelek karbantartása, takarítás, bálahordás, kaszálás, kutyák ellátása stb..

Hatalmas gond az, ha meghibásodik egy szivattyú, az autó, vagy ha vihar pusztít. Az otthont többször a bezárás veszélye fenyegette, legutóbb idén nyáron. Sem az állam, sem az önkormányzat nem támogatja, az 1%-ra pedig csak jövő évtől lesz jogosult.

Amennyiben ez a hajszálon függő élet, az otthon csődbe megy, kis otthonra találók nagy részére injekciós fecskendő, kegyetlen korai halál vár!

A kutyusok beoltva, chippel ellátva - néhány kivétellel - ivartalanítva vannak. Mivel Tetepusztán egyenlőség uralkodik, jóban-rosszban osztozik itt fajtatiszta, keverék, kicsi és nagy, kölyök-öreg egyaránt.

Egy új élet reményében

A kutyák olyanok, mint az ember - csak a rosszindulat hiányzik belőlük - itt mindenki kedvére válogathat és vihet haza ölbe bújóst, sportosat, játékos természetűt, rá érőset, szuperhőst, vagy éppen nagy pislogóst. Minden kutyára vágyó ember, legyen az egyedülálló vagy családos, itt megtalálja egy életre a társát. Bárki, aki kilátogat az otthonba számos pozitív élménnyel fog haza térni, amit ezektől a csodálatos kutyáktól kap. Múltjukat feledve játszani hívják az embert, csüngnek rajta szeretetre éhesen.

A segítők családdal, gyerekkel járnak ki minden héten. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez nem gyepmesteri telep, nem menhely, ez állatotthon! Itt nincs altatás, a kutyák szerződéssel, utólagos kontrollal kerülnek új családjukhoz.

Bárki szeretne a kutyusok után érdeklődni, esetleg csak kilátogatni az otthonba, önkéntesnek jelentkezni, azt több fórumon is megteheti.

A telep egyik legfontosabb segítője és mentora, Jeney Andrea szívesen ad tájékoztatást a kutyusokkal és az örökbefogadásuk feltételeivel kapcsolatban.

Tel: 0670/6167716

0670/4262608

Az otthon és a segítők megtalálhatók a facebookon illetve az instagrammon is. Ha valaki támogatni szeretné az otthon lakóit, átutalással is megteheti: 10103843-02857100-01005005

Vagy személyesen. Az otthonban folyamatosan szükség van tápra, konzervekre, fertőtlenítőre, takarókra, törülközőkre, kutyafelszerelésre, szerszámokra stb..

Az érdeklődőket arra kérjük, hogy csak akkor vigyenek haza kutyust, ha teljes felelősséggel képesek vigyázni rá. Ezek a négylábúak éhesek a szeretetre és a figyelemre, de minden rájuk fordított idő minden múló másodpercet megér.

Az ember megszelídítette a kutyát, társává, barátjává tette, de még mindig élnek közöttünk olyanok, akik más szemmel néznek rá és nem barátként, hanem kiszolgáltatott játékként. Tegyünk együtt azért, hogy jobb legyen a sorsuk, mert így a mi életünk is boldogabbá válik, hiszen nem sokban különbözünk...

"Az ember is így van ezzel, ha igazságtalanul és váratlanul megsebzik: ha nem is rögtön, de egy idő múlva zúgni kezd a füle, forog vele a világ, a szíve kalimpál: ilyenkor támolyogva megáll, és szomorú csodálkozással várja: mi történik vele. Minden megesik, és minden elmúlik. Mert hát az ember is állat, csak érzékenyebb." (Gavriil Trojepolszkij)

Írta: Fiery