Az árat az ördög is megfizeti

Közeledik december utolsó napja, ilyenkor mindenki számot ad az elmúlt évről, de hová tegyük 2019-et, ha pont az utolsó időszakban történt néhány fontos negatív változás? Hiába volt ez egy jó év, ha a vége üres és szomorú lett. Egy átlagember, egy barátom históriáját mesélem el, akinek az élete mások döntéseitől függ és ma még tanácstalan, mert nem tudja, hogy mi a megoldás, maradjon ember, vagy ő is kössön üzletet az ördöggel, mint azok, akiknek látszólag rendben van az életük?

A politikus

Kedves barátom - nevezzük Mikinek -, rájött, hogy hiába dolgozik rendesen, fizeti az adót, ha a politika úgy kívánja, hogy meghúzza a nadrágszíját. (Az ördög iránytja a politikát és ő az, aki a jóra terhet rak, a szolgálatában álló rosszat pedig támogatja). Mosolyogva kiáll az aktuális szóvivő és bejelenti személy szerint neki, hogy annak ellenére, hogy vele nincsen semmi baj, egy kicsit megnyirbálják a jogait, viszont több lesz a kötelessége, cserébe kevesebbet ér majd a pénze. Miki nem szól semmit, csak azt veszi észre, hogy már nem hetente, hanem naponta emeli a mindig aktuális kormány az árakat.

Miki úgy gondolja, hogy nem szólhat bele, mert a nagy kártyakeverésekhez ő nem ért, magas neki, mint kakasnak a farzseb, ráadásul úgy sem tudna mit csinálni. Mindegy ki kerül hatalomra, ő csak egy átlagos választópolgár a több millióból, hát kényszerűen, de elfogadja a döntést, legfeljebb az olcsóbb, rosszabb minőségű tejet, az olcsóbb felvágottat veszi meg, húsból meg zöldségből pedig legfeljebb kevesebbet eszik.

A cégvezető

Az év vége általában úgy telik el, hogy a cégvezetés készít egy statisztikát és ujjonganak, mert a barátom eredményes volt, de a cég számára ez mégsem akkora profit, amennyit ők beterveztek, ezért jutalom helyett megvonás és fizetéscsökkentés jár, valamint egy kilátásba helyezett leépítés. Mindez nem lenne, ha a vezérkar lelkébe nem költözik bele az ördög és nem kántálja a fülekbe a varázsszavakat, mint profit, haszon, bevétel. Az igaz, hogy az évenkénti többlet termelés, valamint a mindig magasabb nyereség szüli az áremeléseket, de az üzlet, az üzlet. Miki eldöntheti, hogy diplomás emberként behúzza fülét-farkát, vagy mehet sin-kopácsolónak a vasúthoz éhbérért. Mikinek magas ez, mint ökörnek a mozijegy, de mit is tudna tenni?

Szóval elérkezik az év végi számadás és a többletbevétel ellenére bejelenti a főnök (főnöke csak az indiánnak és a vasútállomásnak van, mert valaki vagy vezető, vagy semmi), hogy az idén elmarad a karácsonyi plusz pénz, viszont a további életben maradás érdekében csökkenteni kell a költségeket, így a fizetést is.

Mit tehet ilyenkor az átlagember azon kívül, hogy egy nagyot nyel? Vagy fogja magát és elmegy egy bizonytalan új céghez, ahol egyébként ugyanúgy az ördög lakik, vagy megadóan bólint és kevesebb pénzért dolgozik mégtöbbet. Ne felejtsük el, hogy januártól akkor is nagyobb lesz az elvárás, ha belemegy a számára mindenképpen rossz alkuba,

Eközben a főnökök - és direkt írtam így - zsebre teszik a hatalmas összegeket és őket az sem érdekli, hogy pár hónap alatt a téliszalámi kilója négyezerről nyolcezerre ugrik és az sem, hogy Miki barátom vesz-e bárkinek ajándékot karácsonyra, vagy majd rajzol valami szépet.

A barátnő

Miki igyekszik megfelelni a magánéletben is, a leghűségesebb és a legodaadóbb társ és amikor azt hiszi, hogy minden rendben működik, akkor előáll a barátnője azzal, hogy ő egy nagyon rendes ember, ezért egy sokkal jobb társat érdemel. Nem a barátommal van a baj, de ami eddig jó volt, az ki tudja miért, most rossz lett. Mikinek magas ez, mint mezei nyúlnak a búvárszemüveg. A lány nem mondja el, de a barátom azért tudja, hogy érdekesebb számára egy új "akcióhős", aki a barátnőknek és a mamának is megfelel, és ez fontosabb, mint az évekig tervezett közös álom. Az ördög sosem végez félmunkát és odaszúr, ahol az a legjobban fáj. 

Ennek ellenére semmi baj, Miki jó utat kíván a lánynak, hiszen aki menni akar, azt el kell engedni, bármennyire szerette is, de azt is tudja, hogy a lány egyszer úgyis rájön majd, hogy rossz döntésével két életet is megváltoztatott, de ez később már csak a barátnő problémája lesz. Miki már csak azt várja, hogy a kulcsát és édesanyja karkötőjét vissza kapja végre. A barátom köszöni jól van, szerencsére nem kell keresgélnie, ráadásul ebből a kapcsolatból megtanulta, hogy olyan emberrel soha többet ne álljon szóba, aki nem ismeri sem a hűség és az ígéret betartásának fogalmát.

Az átlagember

Szóval, közelednek az ünnepek és Miki, a jó ember otthon ül szomorúan egyedül. A kéréseknek eleget téve jót tett a politikusokkal, mert drágábban vásárol, jót tett a főnökeivel, mert marad és dolgozik tovább, de jót tett a barátnőjének is, hiszen elengedte a kezét, hogy az megtanulhassa, mekkora súlya van egy döntésnek. Az én barátom csak egy átlagember és elégedett lehetne, hogy mindenkivel jót tehet, miközben a számlát kizárólag ő fizeti, de Mikinek ez az egész olyan magas, mint kispárnának a mesterséges megtermékenyítés.

Ezt már csak én mondom el, hogy a barátom sem jobb ember, mint bárki más, a hibái is ugyanazok, ő is fel van vértezve némi rosszindulattal, de ha jó ember is lenne, ahogy mindenki állítja, Miki akkor is tudná, hogy mindennek ára van, amit még az ördögnek is egyszer majd kamatostól vissza kell fizetnie. Ezek az emberek - akik az ő sorsa felett döntöttek -, sem ússzák meg és ha nem is a barátomtól kapják vissza, valaki mástól egészen biztosan, de addigra Miki újra megtalálja helyét a világban és az már nem az ő problémája lesz, de nem is csak az ördögé...

Írta: Fiery